Márfi Attila (szerk.): Cigánysors. A 2003., 2004. és 2005. év szeptemberében Pécsett, a Rácz Aladár Cigány Közösségi Házban megtartott Cigányság történeti múltja és jelene, különös tekintettel a dél-dunántúli régióra című konferenciák válogatott előadásai - A cigányság történeti múltja és jelene 1. (Pécs, 2005)

Kosztics István: Az Erdős Kamill Cigány Múzeum

AZ ERDŐS KAMILL CIGÁNY MÚZEUM A romantika korszakában, 1876-ban megfogalmazódott első cigány néprajzi múzeum alakítási ötletet követően csaknem 100 év telt el, amikor Erdős Kamill 1960-ban a Mű­velődési Minisztériumnak címzett feljegyzésében kérte egy cigány gyűjtemény felállítá­sát, de amely kezdeményezésére választ sem kapott. Ezt követően, 1983-tól több orszá­gos kiállítást szervezett a Magyar Néprajzi Múzeum, illetőleg a Magyar Művelődési Intézet. E két intézményen kívül több gyűjtőhely alakult, elsősorban roma intézmények­ben, de egy országos gyűjtőkörű cigány múzeum megalapítását a rendszerváltást követő­en is elodázták a mindenkori kormányok. Ezért Cigány Kulturális és Közművelődési Egyesületünk 1995-ben elkezdte szervezni egy, főleg a baranyai cigányság történetét, életét bemutató állandó kiállítási anyag gyűjtését. Ebből az anyagból nyílt meg 1996 februárjában a Pécs történeti belvárosában, létrehozott Sarokmúzeumban egy állandó kiállítás, amely a Romák Baranyában címet kapta. Dr. Gémes Balázs szekszárdi muzeológus, cigány kutató kezdeményezésére pedig megalapítottuk az Erdős Kamill Cigány Múzeumot 1996 nyarán. 1998. május 16-án, múzeumunk névadója közelgő 75. születésének évfordulójára készülve nyitottuk meg az Erdős Kamill Cigány Múzeum állandó kiállítását, az újjáépített Rácz Aladár Közösségi Házban, Pécsett a József u. 4. sz. alatt. A kiállítást Dr. Mándoki László igazgató rendez­te, aki nyugdíjas muzeológusként haláláig vezette az intézményt. A kiállítási anyag első­sorban a Baranyai cigányság történetébe és jelenébe kívánt betekintést adni, ezért is viseli a képek a Baranyai cigányság múltjából és jelenéből címet. A kiállítás és a Múze­um jelképes, hiszen létével szeretnénk szembesíteni a mindenkori kormányzatot, hogy fontos lenne a cigányság polgárosodásának és integrációjának elősegítése érdekében cigány intézményhálózat kialakítására, köztük országos gyűjtőkörű Cigány Múzeum alapítására. Az állandó kiállítás rövid bemutatása Kiállításunk első paravánján, térképen ábrázoltuk a Mária Terézia által elrendelt cigány­összeírás 1775-1779. évi baranyai eredményeit, bemutatjuk az akkor legnépesebb ci­gány közösség, Siklós családfőinek névsorát, és az ún. „új polgárok” árendaszerződését. A második paraván az 1893. évi cigányösszeírás alapján szerkesztett térképekből vonultat fel néhányat, majd a legutóbbi évek kutatásainak országos és baranyai eredmé­nyeit tükröző térképeket mutatunk be. A következő paraván előtt (amelyen a román nyelvet beszélő cigányok — a beások — himnusza is olvasható) egy női viseletet állítottunk ki Kórósról: ez a hajdan reformá­tus magyarok lakta falu mára beás többségű településsé alakult át. E harmadik paraván túloldalán román cigány disznópásztor karikás ostora és fény­képe látható, valamint a következő falfelületen elhelyezett térképhez (a beások mára eltűnt ócsárdi külső telepéhez, az ún. Kisbukaresthez) kapcsolódó szöveges és fotós tabló kapott helyet. (Faludi ANDRÁS: Cigányok című, 1964-ben megjelent könyve alap­ján.) A város peremén címmel Tóth László fotóriporter fotókiállítása látható a nemrégi­ben pécs-mohácsi úton felszámolt cigány kolónia mindennapi életéről, a kiköltöztetés és 257

Next