Álomtanya. Európai költők és írók művei cigányokról (Budapest, 1996)

Blaise Cendrars: Vérbosszú

hez, versengésekhez, meg mindenhez, amivel torkig va­gyok. A törzs civakodásai: politika. Bevallom neked, hogy az sem érdekel jobban, és nem értek belőle semmit, ha­csak azt nem, hogy ez is erőpróba. Mindig is így történt ez nálunk. Az elsőnek megérkező csapat csatarendbe ál­lítja a szekereit, és várja az ellenséges csapatot, így van rendjén. Mezőn mérkőznek meg egymással, fedezetlenül, két sor ember, akik szemben állnak egymással és egymás­ra rontanak, késsel a kezükben. Az összecsapás után el­­kotródunk, magunkkal víve halottainkat és sebesültjein­ket a csendőrség miatt. A mi cigány­ civakodásainkhoz senkinek semmi köze. És a Lehret talán éppen ezért a mi kedvelt csataterünk, lakatlan és tágas vidék, egyenes utakkal, melyek lehetővé teszik a gyors menekülést ilyen vagy olyan irányban, és egy egész földúthálózattal, mely a járhatatlan bozótot szövi át, hogy a csendőrséget tévútra lehessen vezetni. Ma már az autóval valószínűleg minden megváltozott. Tudom, hogy a nagy véres leszámolások Béarnban játszódnak le manapság. De ma már fütyülök rá. Micsoda marhaságokat csináltatnak az emberrel, amikor fiatal, mi, tizedes, biztosan te is torkig vagy vele, nem? Bevallom neked, hogy ha nem ismerlek meg, talán még mindig az utakon csatangolnék, »az utat járnám«, ahogy a mi embereink mondják, nem, semmi móka, el tudsz te képzelni engem, egy lakókocsi mögött lépegetve, az asszonyokkal, a klambókkal, a »kikészített« lovainkkal, és aztán mi még, talán hegedűvel a hónom alatt és sze­membe lógó hajfürttel! Nos, a következő volt a helyzet. Előnyt szereztem. Ál­lást foglaltam egy rekettyésben, tanulmányoztam és meg­állapítottam a leendő csatatér határát. Nagyszerű­ hely volt az egy kis völgy mélyén, teljesen kihalt és mindentől távol esett, de három szomszédos megye határának közelében feküdt, ami a menekülés és a csendőrök üldözése miatt 173

Next