Barna Gábor (szerk.): Cigány Néprajzi Tanulmányok 1. Cigány népi kultúra a Kárpát-medencében a 18-19. században (Salgótarján, 1993)

Király Ernő: Vajdasági cigány népdalok

Király Ernő Vajdasági cigány népdalok A cigányzene egyike azoknak a művészeteknek, amelyekről napjainkban is sok vita folyik. A cigányok a Balkánról a 14. század vége táján kezdtek nyugatra vándorolni, s azóta Európa szerte és más földrészeken is megjelentek, így sok országban foglalkoztak életmódjukkal, művészetükkel. A 18. század végén és a 19. században már számos írás jelent meg róluk, s a publikációk száma azóta is növekszik. A cigányokról szóló első könyvet ,A cigányokról és a cigányzenéről Magyarországon” címmel Liszt Ferenc írta és jelentette meg Párizsban 1859-ben. Ez heves vitákat váltott ki különösen Magyarországon. A zeneszerzőket a romantika korában kezdte érdekelni a cigány tematika. Számos színpadi és egyéb mű keletkezett pl. Johann Strauss: Cigánybáró, Lehár Ferenc: Cigány­szerelem, Georges Bizett: Carmen, Petar Konjovic, Koštana stb. Cigány zenei elemeket találunk Glinka, Liszt, Bartók, Kodály, Ravel és mások műveiben is. A cigány tematikát, zenét felhasználó művek száma tehát nagy és jelentős. Ezzel szemben, eredeti cigány népzenéről szóló tudományos és népszerűsítő kiadványok, gyűj­temények a múlt században és századunk első felében ritkán jelentek meg. A néprajzkutatók megjelentettek ugyan számos tanulmányt, közleményt a cigány élet­ről, művészetről stb. A zenéről azonban keveset írtak. Mintha eredeti cigányzene nem is létezne. Ha említést tesznek róla, akkor is csak a nép temperamentumáról, virtuóz zenei készségekről esik szó, amit pedig muzsikál, azt nem tartják egyébnek mint a környeze­tükben élő népek zenéje sajátos cigány modorban való variálásának, parafrazálásának. Az utóbbi időben ezt a részigazságot igyekszik a népzenetudomány tisztázni. Az előbb említett viszonyulás az eredeti cigány népzenéhez sajnos napjainkban is elő­fordul. Gyűjteményes néprajzi kiadványokban gyakran találhatunk énekelt népdalszöve­geket dallam nélkül. A hangszerekről is vajmi keveset vagy semmit sem közölnek. A cigány népzene rendszeres és tudományos kutatását Magyarországon BARTÓK Béla és KODÁLY Zoltán kezdte el századunk első felében. Ezt 1937-től napjainkig CSENKI Imre, CSENKI Sándor, HAJDÚ András, VÍG Rudolf, SÁROSI Bálint KOVALCSIK Katalin és mások végezték. A gyűjtések eredménye több tízezer dallam és hangszeres zene. Jugoszláviában az utóbbi években cigány népzene- és népköltészet-kutatással Adrijana GOJKOVIČ, Rajko DJURIČ, KOVALCSIK Katalin, Trifun DIMIČ, e sorok írója és mások is foglalkoztak. Cigány népzenét 1955-ben - saját kezdeményezésemre - kezdtem gyűjteni a Vajda­sági Múzeum és az Újvidéki Rádió részére. Tudomásom szerint a Vajdaságban ez volt a kezdete a cigány népzene gyűjtésének. Bejártam a cigány településeket Szabadkán, Péterrévén, Bajsán, Topolyán és Gombos környékén. E kutatómunka eredménye 70 dal­lam. Ebből 60 van hangszalagon, az adatközlőkről fényképek és a cigány népéletről fel­jegyzések készültek. A gyűjteményt a Vajdasági Múzeumban helyeztem el, míg a hang­­felvételek helyet kaptak az Újvidéki RTV hangtárában is. A dalok egy része eredeti és 207

Next