Bódi Zsuzsa (szerk.): Cigány Néprajzi Tanulmányok 2. Az I. Nemzetközi Cigány Néprajzi-, Történeti-, Nyelvészeti és Kulturális Konferencia előadásai (Budapest, 1994)
Görög Veronika: A cigány folklór
Görög Veronika A cigány folklór EREDETE, HITELESSÉGE ÉS JELLEMZŐI Igazán nem túlozunk, ha azt állítjuk, hogy a nemzetközi ciganisztikában kezdettől fogva előkelő helyet foglaltak el a magyar kutatók. A cigány folklór iránti érdeklődés a Magyarországon a néprajztudomány megszületésének idejére tehető. E témában az első kutatók általában nyelvészek voltak, akik kutatásaik kiemelt tárgyául a cigány mesék tanulmányozását választották. A magyar WÁLI István volt az, aki az 1770-es években elsőként figyelte meg a dél-indiai malabár és a cigány nyelv közötti rokonságot. Megfigyeléséről, - amely rövid híradás formájában jelent meg egy osztrák lapban - tudomást szerzett GRELLMANN, a cigányokról készített első tudományos szintre igényt tartó munka szerzője, aki átvette, mi több a saját cigány nyelvi kutatásainak kiindulópontjává tette WÁLI hipotézisét. A 19. század második felében egyre jobban megerősödött, majd önálló szaktudománnyá fejlődött a ciganisztika, s központja az Osztrák-Magyar Monarchia lett. Az első hiteles cigány szövegek, öt hosszú mese kiadása 1869-ben a magyar FIALOWSKI Lajosnak köszönhető.1 2 Az 1880-as és 1890-es években a ciganisztikai kutatás legkiemelkedőbb alakja egy erdélyi magyar, WLISLOCKI Henrik volt. Ő az első olyan kutató, aki több éven keresztül a vándor cigányok között élve tanulmányozta életüket, nyelvüket és kultúrájukat. Mindez az erdélyi cigány folklór virágzása idején történt. WLISLOCKI három kötetben 1886-1890-ben jelentette meg gyűjtéseinek eredményeit. A különböző folklórműfajokat képviselő hagyományos szövegeket német fordításban adta közre, csak egy tucat mesét jelentetett meg cigány nyelven. A cigány kutatások fejlődésében jelentős szerepet játszott HABSBURG József főherceg szellemi és anyagi támogatása, aki saját maga is publikált néhány cikket ebben a témakörben. Barátja, a cigány származású SZTOJKA Ferenc pedig egy cigány-magyar kéziszótárt készített. A ciganisztika másik kiemelkedő alakja HERRMANN Antal egyetemi tanár, aki 1887 és 1907 között az Ethnologische Mitteilungen c. folyóirat szerkesztője és egyúttal aktív munkatársa volt a főhercegnek és WLISLOCKInak. Közös munkájuk eredményét az 1893-ban megjelenő Pallas Lexikon egyik terjedelmes fejezetében publikálták. Az ígéretes kezdeteket megtorpanás követte, a kutatás stagnált a II. világháborúig. 1941-42-ben CSENKI Sándor 62 mesét írt le diktálás után cigány nyelven szülőfalujában, Püspökladányban, ahol gyermekkorától kezdve látogatta a cigány telepet. Adatközlői között több kitűnő mesemondó is volt. CSENKI munkája két szempontból is mérföldkőnek számít a hazai ciganisztika történetében: először is azért, mert ez volt az első eset, hogy egy cigány közösség teljes repertoárját összegyűjtötték. Másodszor, mert ilyen mennyiségű cigány nyelvű szöveg addig írásban nem került rögzítésre. 1 GRELLMANN 1783. 2 FIALOWSKI 1869. 122