Bódi Zsuzsa (szerk.): Cigány Néprajzi Tanulmányok 2. Az I. Nemzetközi Cigány Néprajzi-, Történeti-, Nyelvészeti és Kulturális Konferencia előadásai (Budapest, 1994)
Kerékgyártó István: A magyarországi cigány képzőművészet
Kerékgyártó István A magyarországi cigány képzőművészet Immár csaknem évtizede annak, hogy Sandra JAYAT franciaországi cigány festőművész és költő Párizsban megrendezte a Cigány Képzőművészek I. Világkiállítását. A kiállítást, melynek fő védnöke a francia kulturális miniszter volt, a Conciergerie-ben mutatták be. Sebtében összekapkodott, kissé egyenetlen, ám mégis sok meglepetéssel szolgáló, impozáns kiállítás volt ez. A kiállítás összképében markáns erővel jelentkezett a magyarországi cigány képzőművészet. Az egyes országokból érkezett művészek számarányát tekintve a magyarországi cigány képzőművészek szerepeltek a legnagyobb számban, pontosan öten, név szerint BALÁZS János, BADA Márta, BARI Károly, PÉLI Tamás, és PONGOR BÉRI Károly. Ám nem csupán számszerűségét tekintve emelkedett ki a kiállítás összképéből és keltett figyelmet a magyarországi cigány képzőművészet, hanem elementáris ereje, karakteres volta, a cigányság etnikai sajátosságait, képzelet- és élményvilágát kifejező sajátos képi gondolkodásmód és színvilág miatt is. A többi országokból is szerepeltek kiváló művészek, de a jellegzetesen cigány képzőművészeti nyelv születését a legtisztábban és legszuggesztívebben a magyarországi anyagban fedezhették fel a látogatók. Az Európa más országaiból érkezett művek között sok volt az olyan alkotás, amelyik ilyen vagy olyan stílust követett jól, rosszul vagy kiválóan, ám a művészetük cigány volta nem nyilvánult meg eléggé, vagy éppen csak színezte a hatást. Akadtak olyanok is, akik éppenséggel átvett stílusfordulatokat, konvenciókat ismételtek némi modorossággal, s találkozhattunk két olyan művésszel is, aki a modern művészet történetének jeles személyisége, például az expresszionista Otto MÜLLER és a Szovjetunióból Párizsba vándorolt nonfiguratív művész, Serge POLJAKOFF. A párizsi kiállítás idején már mintegy 15 cigány képzőművész tevékenykedett Magyarországon, s így akár az öt kiállítónál több alkotó is képviselhette volna a magyarországi cigány képzőművészetet, ugyanis legalább még négyen-öten megütötték azt a színvonalat, ami mérceként érvényesült. * 1 * Megjelent: Közös út-Kethano Drom 1993. 2-3; 29-32., 52-55. 1 A Cigány Képzőművészek I. Világkiállítását 1985-ben rendezték meg Párizsban. A kiállítás megrendezéséhez paradox módon a magyarországi kezdeményezések is hozzájárultak. Az Autodidakta Cigány Képzőművészek I. Országos Kiállítását követően, 1982-ben Daróczi Ágnes javaslatot adott be a Corvina Kiadónak egy „Cigány Képzőművészek Európában” című album megjelentetésére. Sandra JAYAT franciaországi cigány festőművész késve, a kötet anyaggyűjtésének lezárása után jelentkezett, s így nem kerülhetett be a készülő könyvbe. Ezt követően Sandra JAYAT létrehozta a maga rendezvényét, megszervezte a cigány képzőművészek nemzetközi kiállítását és egy reprezentatív katalógust is megjelentetett. Az ügyhöz tartozik, hogy a „Cigány Képzőművészek Európában" című album végül nem jelent meg, mert a kiadó - vitathatóan - úgy vélte, hogy a kötet kiadása veszteséges lenne. A cigány képzőművészet történetéről ld. még KERÉKGYÁRTÓ 1994/b. 175 .