Szuhay Péter (szerk.): Cigány Néprajzi Tanulmányok 16. Távolodó világaink. A"cigány-magyar együttélés"változatai (Budapest, 2013)
Ludescher Gabriella: Betekintés egy nyírségi cigány közösség életébe
Ludescher Gabriella: Bevezetés Betekintés egy nyírségi cigány közösség életébe Ebben a tanulmányban azt vizsgálom, hogyan élnek együtt romák és nem romák egy Szabolcs- Szatmár-Bereg megyei településen, az itt élő emberek gondolkodása, attitűdje, viselkedése és a mindennapi megnyilvánulásuk szempontjából. A vizsgált település már a lakosság etnikai összetételét tekintve is figyelemreméltó. Az önkormányzat adatai szerint a 3910 főt sváb, rutén, cigány és magyar nemzetiség alkotja. A nemzeti kisebbségek (a ruténok és a svábok) mára teljesen elmagyarosodtak. A ruténokat a Kállayak telepítették be az 1740-es években, míg a svábok 1761-ben telepedtek le a vizsgált településen. A település etnikai kisebbségéről, a cigányságról feljegyzés történt az 1742. évi Szabolcs vármegye iratának kivonatában, de a cigány etnikum megemlítése a településen csupán a huszadik században jelenik meg. A második világháború előtt 12 cigány család élt itt. „Számuk az 1960-as, 1970-es években nőtt meg. Ma kb. 25 család él itt letelepedve, konszolidált körülmények között. A jelenlegi rendkívül nehéz gazdasági körülmények mellett is vannak munkalehetőségeik. Előítéletekkel harcolva igyekeznek beilleszkedni a (...) társadalomba. A hivatalos vezetés is támogatja őket” (Lekli 1993:118). Szűk húsz évvel a megjelenésük után ezek a sorok akár a jelenlegi helyzetet is jellemezhetnék, de érdemes kibővíteni annyi információval, hogy 1956 környékén három cigány család telepedett le, majd ők és gyermekeik népesítették be az úgy nevezett „cigánysort”. A cigányság összetételében történt változás. 2013-ban a település cigány érdekképviselete szerint 306, egyes becslések szerint 270 személy tekinthető cigánynak. Mindezek ismeretében joggal merülhet fel a kérdés, hogy ha hivatalosan 306 cigány nemzetiségű lakosa van a falunak, akkor miért nem alakult meg a 2010-es választási évben a kisebbségi önkormányzatuk? Kutatásom során mindemellett további kérdéseim a következők voltak: a cigányság mennyire képes képviselni az érdekeit? Milyen viszonyban élnek a magyarsággal? Milyen kitörési lehetőségeik vannak? Sok esetben a kész válaszok helyett sokkal inkább gondolatébresztő információkat kaptam, amelyek színesítik, tágítják a jelenlegi helyzet palettáját. Kutatási módszertan A vizsgálat felderítő jellegű volt, több információt kívántam megszerezni a cigányság és a magyarság együttéléséről. A jellegéből fakadóan kis volumenű kutatásból nem kívánok messzemenő következtetéseket levonni, a minta nagysága és a térbeli sajátossága miatt sem. A vizsgálat során kapott ismeretek viszont hozzájárulhatnak akár egy későbbi felméréshez, vizsgálathoz. A kutatásom alapját empirikus vizsgálat alkotja, a megfigyelés minden válfaját alkalmaztam - megfigyelőként résztvevő, résztvevőként megfigyelő, egészen megfigyelő -, továbbá interjúkat készítettem a vizsgálat szempontjából fontos személyekkel. Fontos személyekként jelentek meg a kutatásban a cigány és magyar vállalkozók, szociális ügyintézők, védőnők és a cigány közösség hangadói, döntéshozói és öregei. A vizsgálat során tizenhárom személlyel mélyinterjú és öt csoportban fókuszcsoportos interjú készült. A mélyinterjúk során cél volt megismerni az interjúalanyok attitűdjeit és a gondolataik közötti kapcsolatokat, illetve a személyiségük mélyebb rétegeiben rejlő okok feltárása. Az interjúk menete ugyan nem előre ! A cigányság kifejezést használom elsősorban, mert a vizsgált településen is így nevezik magukat és egymást az érintett felek, ezért a politikailag korrekt roma nem roma elnevezés idegenül hatna jelen tanulmány keretein belül.