Beck Zoltán: Gypsy studies 12. A lehetséges cigány irodalom (Pécs, 2003)
A cigány irodalom intézménye
A CIGÁNY IR( )DAL( )M INTÉZMÉNYE A cigány irodalommal való foglalatosságunk alapvető kérdése, hogy létezik-e a tárgyunk. S egyáltalán, min múlik léte?55 A következőkben szépírók fölvetései szolgálnak alapul. Azzal az áthallással, hogy cigány szerzőkről lévén szó, minden megválaszolás előtt ezzel a gesztussal válaszolok feltett kérdésemre. Szóval, a szerző származási kontextusa határozza meg egy irodalom nemzeti-etnikus identitását, ezzel az ilyenfajta kánonképzési stratégiának is lényegi alapjává, mozzanatává válik. A cigány irodalom fogalmának használata általános. Én magam is készen, használva kaptam. Úgy, ahogy készen kapunk jelzős szintagmáink közül még jónéhányat. És az esetek zömében azt találtam, hogy a fogalom a cigány szerzők által írt szövegekre vonatkozik. Azon túl, a roma közösségekhez tartozókon kívül aligha foglalkozik bárki ezzel a kérdéskörrel, mivel teoretikus kérdésfölvetést ezzel kapcsolatosan szinte nem találni, maradnak azok a szerzők, akik úgy érzik, ezzel a fogalommal meg lettek szólítva, s annak ellenében vagy mellette állást kell foglalniuk. Cigány szerzők szólalnak meg. Általában kényszerutas megszólalások ezek, eleve lejelölt gondolkodási paradigma mentén. Szükségszerű oppozíciós párokat kénytelenek állítani, s azok között választani. Ezeken a bináris oppozíciókon át jutnak/juthatnak el saját öndefiniálásukhoz, csak az ily módon megképzett én válik értelmezhetővé a nem-cigány többség számára. A szerzők megnyilatkozásai - közvetlen állásfoglalásaik — ugyanakkor a jelentésképzést aligha változtatják meg. Úgy tűnik, ez a stratégia továbbra is a szerző származási kontextusához kötődik, s narratívától függetlenül képtelen nem-etnikus dimenziókban gondolni a cigány szerzők szövegeire. A többségi olvasó kolonizáló akarata® kijelöli a jelentésképzés határait, azokat a helyeket, ahol jelentés egyáltalán felütheti a fejét. Ez pedig sok helyen egybeesik a roma közösség deklarált önreprezentációjához rendelt jelentésekkel. 1986-ban alapították a Romano Nyevipe című folyóiratot (alapításának évében nem jelent meg lapszáma). A névválasztásról mondta LAKATOS Menyhért: A névadással gondjaink voltak, fölmerültek különböző fantázianevek, ötletek, de bármilyen neve volna is, mindenki cigány újságnak hívná. (KOVÁCS József Hontalan: A nemzet szemétdombjai. 1997: 25) Egyfelől tehát föl sem merült az alapítókban, szerkesztőkben (nyilván ez inkább a nyolcvanas évek politikai diskurzusának tudható be) egy másik roma lap megjelenésének lehetősége, miközben a nyilatkozatból kiderül, hogy a roma értelmiségnek más, ellenérdekelt, de legalábbis egyet nem értő csoportjai is léteznek. Másfelől a névválasztás beletörődik az eleve adott 13