Forray R. Katalin: Gypsy studies 13. Életutak - iskolai pályák. Interjúk cigány, roma fiatalokkal (Pécs, 2004)
Cigány hallgatók a Pécsi Tudományegyetemen
Fontos kiemelni a pedagógusképzés jelentőségét és felelősségét. A cigány gyermeket megértő, nyelve, kultúrája iránt érdeklődő, kiváltképpen a cigányság kulturális örökségéről ismeretekkel rendelkező pedagógussal való találkozás életre szóló és az egész életutat formáló élménye nem egy felsőoktatásban tanuló diáknak. Cigány hallgatók a Pécsi Tudományegyetemen Baranya megye, illetve a Dél-Dunántúl az ország azon térségeihez tartozik, ahol igen magas a cigány lakosság aránya, de az egyéb nemzetiségekhez tartozó lakosságé is. A térség cigányságának jellemzője, hogy itt él a beások túlnyomó része. Mellettük azonban vannak oláh cigányok is (a Dél-Dunántúlon kolompárnak mondják őket) és magyarcigányok, (zenészek, romungrók). Vannak olyan cigány/roma közösségek, ahol nem szokás a vegyes házasság a közösségek között, másutt viszont jelentős a keveredés, és gyakori a cigány-nem cigány közötti házasság, s itt az utóbbiba nemcsak a magyarok, hanem a különböző egyéb nemzetiségek is értendők. A nyelv és az identitás szempontjából legjellegzetesebb különbségek a beások és a kolompárok között érzékelhetők. Egyesek úgy fogalmaznak, hogy a kolompárok inkább az üzleti életben, a kereskedelemben törekednek érvényesülni és érnek el sikereket, a beások inkább hajlanak az iskolán, a továbbtanuláson át vezető utakat használni érvényesülésük érdekében. Ezek az egymás és a saját csoportról alkotott sztereotípiák - még ha lehet is bennük esetleg valami igazság - semmiképpen nem jelentik azt, hogy az oláh cigányok gazdagok, a beások iskolázottak, hiszen az egyéni életesélyeket, életutakat sokféle mintázat jellemzi, s mindkét nagy csoportban bőven találkozunk ellenpéldával is. A romungrók sokkal kevésbé vannak jelen a közgondolkodásban, enyhe lenézéssel emlegetik őket, bár jelentős személyiségeiket mindenki ismeri és elismeri. A kolompárok egymás között két nagy csoportot különböztetnek meg, a lovárit és a kelderást. Az előbbiek vannak többen, az utóbbiak az „előkelőbbek” és a gazdagabbak. Más csoportokról is hallani (pl. dinzárók), velük azonban, legalábbis ilyen identitásúval nem találkoztunk az egyetemen. 170