Cigányfúró, 1995. 2. szám, április
Törzsök Judit: Két észak-nyugat-indiai peripatetikus nép
böztetésén túl (ami Childersnek köszönhető) teljes zűrzavar uralkodik a megnevezés és azonosítás terén. Mindazonáltal van néhány olyan általános ismertetőjegy, mely – a helyi lakosság szemében – egy csoportba tartozóknak tünteti fel őket: az életmód, bizonyos nyelvi nehézségek, kasztbeli hovatartozásuk terén. E három téren viszont – mint azt Rao (1978) írja – sok lehet a hasonlóság bármely két peripatetikus nép között. Életmód Mindegyik bandzsara törzs megélhetése abból származik, hogy ökör húzta szekerekkel árut (főként az egyes területeken ritka magvakat szállítanak, valamint ökrökkel kereskednek. Az egyik évszakban ők fizetnek a parasztoknak ellátmányért és az állatok számára takarmányért, a másik évszakban pedig ők adják kölcsön marháikat a parasztoknak egyes mezőgazdasági munkák idejére. Az egyik évszakban ők kölcsönöznek pénzt a parasztoktól, hogy a szállítások rendben folyjanak, a másik évszakban visszafizetik, és a parasztok kérnek tőlük mezőgazdasági és egyéb rövid lejáratú hiteleket. Jellemző az is, hogy a rizikó csökkentése végett egy nagycsaládon belül a férfiak igen különböző foglalkozásokat űznek a legkülönbözőbb helyeken, és így ha egyik terület aszályos, avagy a szerződő fél tönkremegy, mindig van valaki, akit a szerencsétlenség elkerül. Így az egyik testvér például saját ökreivel egy közösségen belül dolgozik, egy másik a közösségen belüli egyes családok ökreit adja bérbe, egy harmadik favágó munkára szervezi a többi bandzsarát, egy negyedik egy másik favágó csoportban mint favágó dolgozik. Jellemző, hogy az év egy bizonyos időszakában és egy bizonyos útvonalat és területet bejárva vándorolnak. Vándorútjuk során az egyes falvak lakosai gyakran megkérik őket, hogy álljanak meg egy-egy napra, mivel a marhatrágya a földnek és tüzelőanyagként egyaránt értékes. Emellett a bandzsarák többnyire a marhabetegségek szakértőiként is ismertek, ezért a parasztok hozzájuk viszik „kezelésre” állataikat. A lohárokkal ellentétben ők maguk általában gyalog mennek a vándorlás során. Nyelv Bár az említett bandzsarák más-más dialektust beszélnek, közös vonás, hogy mindegyik dialektus szoros kapcsolatban van a rajasthanival (azon belül a mewari és marwari tájnyelvekkel) valamint a gujaratival (pl. a ghormati, Childers 1975). A lohárokhoz hasonlóan tehát egyfajta „keverék-nyelvet” beszélnek, mely nem tökéletesen érthető a rajasthani vagy gujarati anyanyelvűek számára. (Egyetlen bandzsara nyelvről sincs részletes leírás.) Kaszt Miként más indiai nomádok (pl. lohárok), a bandzsarák is előkelőbb kasztbeli eredetet tulajdonítanak maguknak, többnyire ksatriya rajput rokonságot. Ez a mítosz azonban inkább csak a nomád életmód ellenpontozása, kísérlet valamiféle presztízsteremtésre, semmint a valós helyzet leírása. Mivel – mint Childers írja – az egyes helybeliek és ők maguk is különálló törzsnek tartják magukat, valójában a kaszthierarchia legalja körül állnak. Ezt mutatja az is, hogy a letelepült bandzsarák külön kutat fúrnak maguknak, hogy a vízhez jutás során ne kerüljenek konfliktusba a többiekkel (ne „szennyezzék be” a „tiszta hinduk” vizét). Kereskedelmi tevékenységük révén azonban a vaisyákkal hozzák őket kapcsolatba, s ez némileg magasabb státuszt biztosít nekik. Mroz közlése nyomán (1990) további adatok bukkannak fel a kasztot illetően. Mroz felsorolja a Ramania (szerinte) „alkaszt” további csoportfelosztását (gall-csoportok): Daima, Chavra, Chandel (Chouhan), Kachava, Khichi (Khinchi), Rathor, Banvaria, Bhagara, Gerasia, Navarath, (Maravath), Oglia, Savarat. Ezek közül a „Chandel” („candala”) hagyományosan kaszton kívüli név, ami a bandzsarák törzsi/érinthetetlen eredetére utal. Szintén Mroz írja, hogy minden egyes alkasztnak megvan a saját pancayat szervezete (egyfajta saját „bíróság”, amely vitás ügyekben dönt, vallási ügyeket, házasságot, egyebeket intéz). Ez is mutatja, hogy kasztbesorolásuk alacsonyabb. Mint láttuk, a lohároknál a házassági ceremóniáknál brahmanák működnek közre, ellentétben a bandzsarákkal, akiknek szükségük van arra, hogy – ortodox hindu mintára, de az ortodox kereteken kívül – saját pancagatot tartsanak fenn. PROBLÉMÁK A TEREPMUNKA SORÁN Az alábbi problémák egyrészt általánosak a „résztvevő megfigyelés” során, másrészt speciálisan a terepmunka helyszínére (Indiára) jellemzőek, illetve a fent említett törzsekre. Az össze- 4