Cigányfúró, 1996. 1. szám, február
elek is: A Jóisten portréja
elek is Velem, hála a Jóistennek, gyakran történik valami. Nemrég egy éjjel arra riadtam, hogy tűzropogást hallok, ég a ház. De csak a hanglemez égett. A lejárt lemez pattogott, mint az égő rőzse, az égő nádtető. A múltkor meg három édes konyhalánnyal iszogattam, udvarolgattam nekik. Az elsőnek vegetáriánuskonyha szaga volt, a másodiknak McDonald's szaga. A harmadiknak pedig? – úgyse találjátok ki soha, de ő lett az én barna babám. Mikor pedig a Liget Galériában megláttam a Jóisten nevét a portré alá írva, felvihogtam, nevetgéltem, majd' megpukkadtam, úgy röhögtem, még a könnyeim is kicsordultak. Ez a fajta nevetés nincs benne Bergson „A nevetés” című bölcseleti művében, sajnos. A neve: megkönnyebbítő nevetés. Nemcsak azért, mert ez a portré jól befutott a lovaglás esztétikájának, vagyis katolikus vallásom Isten ábrázolásának. Nem is csak azért, mert a sörösüveg úszni tanul, a folyó fecsegni tanul. Mikor jól kikacarásztam magamat, minden olyasmi lett, mint ahogy az őszt szeretem, szeptembert, október elejét, a sűrűt, az édeset, az ittasat, az ájultat és zümmögőt. Az van ugyanis, hogy én egy művelt pápista vagyok. Tudom, hogy már a kereszténység első századaiban – vagyis szinte azonnal – voltak képromboló keresztények, akik még le is ölték a képtartókat és viszont. Tudom azt is, hogy a reformátusok, luteránusok és a többi reformált vallásúak is nagyon rühellik a vallásos képeket. Volt türelmem arra, hogy felnövekedésem alatt megértsem a saját szentképekhez való viszonyomat. Felnőtt fejjel gyakran emlékszem vissza gyerekkori érzéseimre, amikor nyomasztottak hittankönyvem ördögábrázolásai, a nyálaskodó szentképek, viszolyogtam templomom „külcsínétől”, a jelmezektől, modoroktól. Természetesen ez, a viszolyog, nyomasztó szavakat gyerekkoromban nem ismertem, így hát nem tudtam szüleimmel megbeszélni se ezeket az érzéseket. Felnőtt fejjel aztán kérdezősködtem, és rájöttem, hogy sokan, mi pápisták, és főleg a férfiak, ugyanúgy „jártak”, mint én. A JÓISTEN PORTRÉJA – Medve András 1995-ben alkotott képéről, ajánlva hozzá még a Mulatság, Na ne mondd!, Mindenki jó című képeit, melyeken szintén látható a Jóisten –