Cigányfúró, 1996. 1. szám, február
Judith Okely: Cigány nők
addig, míg törvényes házasságot nem kötnek. A hagyomány szerint a lányokat férjnél lévő asszonyok ellenőrzik. Ahogyan megfigyeltem, nem túl régen egy másik eljárást is bevezettek. „Nem jó dolog ezt házasság előtt csinálni. Ha egy fiúval kezdtem járni, és anyám megtudta, küldött egyenesen a doktorhoz, kivizsgálásra... tőle kellett egy igazolást vinnem anyámnak. Ugyanezt csinálta a nővéremmel is.” A házasság után a nőnek szexuálisan hűségesnek kell maradnia a férjéhez. Ahhoz, hogy jó hírét megőrizze, még attól is óvakodnia kell, hogy más férfival egyedül lássák, vagy a táborban beszélgessen vele, különben hűtlenséggel vádolhatják. Tanúja voltam, mikor egy gazda férfi egy cigány asszonytól a férje után érdeklődött, aki nem volt otthon. A váratlan vendégnek kívül kellett maradnia, a nyitott ajtóhoz közel, de olyan távol az asszonytól és tőlem, amennyire csak lehetett. Hamar megjelent egy másik vándorcigány asszony. „Mi történik ott?” A feleség válaszolt: „Minden rendben, nem vagyok egyedül, ő is velem van” – célzott jelenlétemre jóhírének védelmében. Megfelelő korú, az eseményeket mérlegelni tudó gyermek jelenlétét is elfogadják ilyen célból. Az az ideális, ha egy asszonynak életében csak egy férje van, és elvárják, hogy ennek a férjnek engedelmeskedjen. Viselkedését, ruházatát bizonyos előírások betartásával kell megválasztania. Nagyon távol áll az ingatag csábítótól, hiszen rengeteg házimunkát kell végeznie. A feleség minél több gyereket hoz világra, annál nagyobb a társadalmi megbecsülése. Az élelemszerzés, a főzés és takarítás is az ő kötelessége. A cigány nőtőlvalószínűleg inkább a múltban, mint most, hiszen legtöbb családban a tradíció jelenti az eszményit) elvárják, hogy a táboron kívül dolgozzon fizetésesért. Sokra becsülik azt, aki minél több pénzt és értéket tud a gazdoktól szerezni. „A nagynénémnek egy halom olyan aranygyűrűje volt, amit a gazdoktól szerzett. Amikor vele voltam, mindig azt kérdezte: „Szeretnéd azt a ruhát, ami azon a nőn van? Ha akarod, a tiéd lesz.” És a hölgyet rábeszélte, hogy adja oda. Vannak, akik a fülbevalójukat is odaadják. Persze, nem merik aztán férjüknek bevallani. A nénikém mondta: „Látod a fülében azt a fülbevalót? Megszerzem.” A rákövetkező héten már ő viselte.” Bár a cigány férfiak bizonyos veszélynek teszik ki ezzel a nőket, azért mégsem csupán ők végzik a „külső” pénzszerzést, mivel a nők néhány esetben sokkal eredményesebbek a kéregetésben, mint a férfiak.A cigányok ilyen esetben kihasználják a többség közhelyes, cigány és nem cigány nőkről alkotott elképzeléseit. Mivel a domináns társadalomban a pénzkeresés főleg a férfiak dolga, ezért a cigány nő, ha kéreget, igyekszik pénzkereső és eltartó feladatát titkolni, ezért az egyedülálló, éhező feleség és anya szerepét ölti magára. A gazdák tudatlanságát kihasználva, így nagyobb haszonhoz juthat. Úgy tűnik, a múltban a nők nemcsak az élelemszerzésért, hanem a többi ház körül szükséges dolog megszerzéséért is felelősek voltak. „Régen a nők keresték a pénzt. A férfiak egész nap a táborban ültek, csak a nők mentek el. A gazdák pénzt adnak a feleségüknek. Nem akarják, hogy dolgozzanak. Lehet, hogy ma már nálunk sincs egészen úgy, mint régen volt, de a feleségnek régen dolgoznia kellett. Különben megverték.” A férfiak a kocsit és a lovat gondozták. Napjainkban nagyon sok esetben nőtt a férfiak szerepe a munkamegosztásban. A férfiak keresetük egy részét odaadják ennivalóra és egyéb szükségletekre, de ma is ugyanannyira fontos, hogy a nő el tudja tartani a családot, ha máskor nem, hát amikor szorult helyzetbe kerülnek. „Az utolsó ruhámat is eladnám, de a gyerekeimet nem akarom éhezni látni.” Hagyományosan tehát a cigány nőknek nap mint nap dolgozniuk kell a megélhetésért, és alig van lehetőségük tőkét szerezni. A rengeteg házimunkát szintén nekik kell elvégezniük. A cigány férfiak ezzel szemben a tőkéjüket lovakba, vadász- és versenykutyákba, kocsikba, utánfutókba és motorkerékpárokba fektetik. A nőknek nem – vagy csak ritkán – engedik meg, hogy ilyesmivel foglalkozzanak, legfeljebb kis kutyákat tarthatnak, és lehetnek ékszereik. ELLENTÉTEK Van valami paradox a cigány nők szerepében. Saját társadalmukban korlátozások hada érvényes rájuk. Elvárják, hogy férjükkel szemben engedelmesen, más férfiakkal szemben elővigyázatosan viselkedjenek. Mégis, minden nap ki kell menniük „ellenséges” területre, bekopogtatni ismeretlen emberekhez, új vásárlókkal felvenni a kapcsolatot, akiknek egy része lehet, hogy férfi. A pénzszerzés sikere azon is múlik, hogy mennyire kitartóak, társaságot kedvelők, és hogy mennyire kezdeményezőek. Erőszakosnak kell lenniük – teljes ellentéteként annak a viselkedésnek, amit a táborban megkövetelnek tőlük. Vannak azonban formális megkötések, amelyek a nők táboron kívüli munkáját szabályozzák. Ha bekopogtat valahova, és arra egy férfi válaszol, akkor az asszony a ház úrnőjét keresi. Ha az nem jelenik meg, a cigányasszony azonnal távozik. Az ilyen megkötések szolgáltathatnak magyarázatot az egyik férj ellentmondásos viselkedésére, aki egyrészt dicsérte felesége tudását („Mindent tud, amit csak a motorokról tudni kell.”), ugyanakkor lebeszélte arról, hogy megtanuljon vezetni. Ez utóbbi ugyanis komoly függetlenséggel ruházná fel. („Nem hagyom, hogy mindenfelé elmászkálj, tudni akarom, mikor hol vagy.”) A mechanikai tudás elfogadható mindaddig, míg a nők nem független helyváltoztatásra használják. Ha kéregetni mennek, használják a tömegközlekedést, vagy menjenek gyalog. Természetesen egyetlen, a táboron kívülre vonatkozó szabály betartását sem lehet ellenőrizni, ha nem magától értetődően tartják be. A cigány nőknek nagyon fontos politikai szerepe is van: gyakran közvetítők. A férfiak sokkal sebezhetőbbek a gazda intézményekkel szemben: a férfit, és nem a feleséget tartóztatják le, hallgatják ki, börtönzik be, és viszik katonának. Egy cigány férfi a háború ideje alatt női ruhában járt, így játszván ki a gazda ellenőrzést. Ez az egyszerű átváltozás majdhogynem csodálatos biztonságot nyújtott neki. A cigány nők jól felkészültek mindenfajta támadásra: „Mindig tartok otthon egy kis forró vizet a tűzhelyen. Csak annyi a dolgom, hogy rázúdítsam bármelyik férfira, aki valamivel próbálkozna.” Ha arra kerül a sor, férjeiket is megvédik. „Az egyik nap garverek (rendőrök) jelentek meg. John éppen akkor jött haza a munkából, én a teáját csináltam, fáradt volt. Azt mondták, hogy be kell vinniük az őrszobára. Kértem, hogy legalább a teáját hagygya meg, de azt felelték, hogy nem lehet. Ez a gavver ott áll az útban, és azt mondtam neki: „Nesze a teád!”, és rá