Cigányfúró, 1997. 1. szám, február

Petri György: Marx

MARX Ó, Marx Károly! Te szerencsétlen hülye! Mely igaz rád a szólás: ha egy zsidó okos, akkor nagyon okos, ha meg hülye, akkor nagyon hülye. Te hibrid voltál: a hülyeségig okos, az okosságig hülye; az egyik jött a másikból, a másik meg az egyikből. Míg Te a Tőkéden töketlenkedtél, a prolik zömükben Bernsteinhez húztak, szartak a világforradalmakra. Egy kis béremelés, valamivel rövidebb munkaidő: ez kell a melósnak. Néha, persze, mint például '56-ban bedühödik, és szétveri a Rendszert. De ehhez nem kell neki világtörténelmi menetrend, nem megafon bömböli: „az 56-os vágányról forradalom indul, kérjük az elvtársakat, vigyázzanak!” Aztán jött Csermanek, a fiumei fattyú, a törvénytelen felnőtt, a strici, ahogyan becézték: „a Párt fasza”. Gondolom, szívesen viselt volna tornyos hárét, csak hát, ugye, a pártfegyelem... És milyen primitív állat vola: diktátor, aki a krumplipaprikást szereti, nem a bélszínt, izlése sem volt. No de vissza hozzád, Karcsi, mennyi elmeél köszörültetett újra meg újra. Hát az meg, hogy kitaláltad, hogy a zsidók nem zsidók. „Emancipáltad” a zsidókat önnön zsidóságuk alól. Mégis, mit gondoltál, hogy téged minek néznek? Teutonnak? Svábnak? Internácinak? (Olyan egyébként nincs.) Egyébként? Egyébként minden stimmelt volna, ha nem szenvedtél volna abban tévhitben, miszerint, J. A.-val szólva, „a munkabér a munkaerő ára”. Erről szó sincs. Egyfelől nem lehet kiszámítani a munkaerő árát (jelentős eltérés van Németország és Kína között), másfelől lángelméd (mert az voltál!) pislákolni kezdett, amikor az a képtelenség jutott eszedbe, hogy a gazdaság szükségleti oldala definiál­ható. Gondolj bele! Feltéve, de meg nem engedve, buzi vagyok. Akkor sok kölnit és körömlakkot használok. Vagy alkoholista, akkor a táplálékra fordítható jövedelmemet vodkára konvertálom. Szóval, Shakespeare-t parafrazeálva: „Mely dicső ész bomla össze itten?” Elvtársi üdvözlettel Petri György

Next