Cigányfúró, 1998. 2. szám, április

Ady Endre: Dánoson sok a gyilkos - Szerzőink - Szemelvények

Ady Endre DÁNOSON SOK A GYILKOS Antal István Balogh Attila Bér Piroska Eörsi István Györgydeák György Háy Ágnes Ladik Katalin Lénárt Imre Podmaniczky Szilárd T. S. Randhawn Helyeslem a cikkeket, melyek a csendőrség intézményét nálunk pompásan beváltnak magasztalják. Igen, a csendőrség, a mi csendőrségünk ért a gyilkosok kinyomozásához, sőt túlságosan ért. Kiváló csendőrségünkkel már nem egy ízben esett meg, hogy egy gyilkos helyett egy gyilkossághoz három gyilkost is talált. Az ilyen eredmény sok egy kicsit a jóból,... szerény ember megelégszik, ha csak éppen a valóságos gyilkosokat fogják el. Nem gyanúsítok, de egy nagyon eleven legenda fátyolát libbentem meg. Ha én csatangolnék Dános körül, s a csendőrök elfognának, nem állok jót magamért, hogy nem vallom be a gyilkosságot. Az „azt mondják” s némely törvényszéki tárgyalás adatai szerint a gyanúsított ember kap először is húsz erős pofont. Ez azt akarja jelenteni, ha jegyzőkönyvi nyelvre fordítjuk: mi az ön neve, aram? A jegyzőkönyvbe pedig sok adatot foglalnak, s a pofonoktól még az oláh cigány is elszédül. Emlékszem egy régi gyilkosságra... A vádlottak elmondták, hogy ők hordókban vallottak a csendőröknek a nyomozásnál. Hordókba tették őket, a hordókat újra befenekelték, s gurítottak le a hegyről. Ilyenkor az ember akkor is vall, beszél, ha süketnéma. A csendőrség csakugyan nem rossz intézmény, sikerei is voltak már szép számban. Azt se akarja senki, hogy egy kultúrától visszatartott ország félvad zsiványait szalonba vezessék a vallatáshoz. De viszont erkölcstelenség volna elhallgatni olyan furcsaságokat, hogy a mi csendőrségünk négyszer­ötször elfogja és vallomásra bírja a gyilkosokat olyankor, amikor esetleg a gyilkosok, az igaziak, valahol a markukba röhögnek. Budapesti Napló 1907. júl. 26.

Next