Cigányfúró, 1998. 2. szám, április
T. S. Randhawa: Az utolsó vándorok
T. S. Randhawa A nomádok és más őslakó törzsek– letelepedett és vándorló csoportok egyaránt – India törzsi és vidéki társadalmának szélsőségeit képviselik. Fajilag, nyelvükben, vallásuk és hivatásuk tekintetében teljesen eltérnek. Számuk India népességének mintegy hét százalékát teszi ki, ötszáznál is több közösséget alkotnak, s száznál is többféle nyelvet-dialektust beszélnek. Egyesek homogén csoportokat alkotnak, míg mások álcsoportosulásokban keverednek. A valódi vándornépekről nincsenek pontos statisztikai adataink, ám a teljes népesség egy százalékának töredékénél is kevesebben lehetnek. Nehéz lenne megegyezni abban, hogy a törzs kifejezés a hétköznapi nyelvhasználatban milyen jellegzetességeket feltételez, s hogy mely csoportokat lehet ezek szerint azonosítani. Nem minden őslakó tömörül törzsekbe, de egy törzs tagjai sem feltétlenül őslakosok. Még a bennszülöttségre utaló „őslakó” kifejezés is csupán a terület történelmének egy bizonyos időszakára vonatkozik. Egyes vándorló csoportokat hivatalosan törzsként sorolnak be, míg másokat vándorló vagy félnomád közösségekként, illetve úgynevezett „volt bűnözőkből álló” törzsekként, fejlődésben elmaradt osztályokként és kisebbségként tartanak számon. A „törzs” kifejezés hivatalosan az őslakókra, illetve bennszülött törzsekre vonatkozik. India Alkotmánya meghatározza, hogy egy bizonyos körzeten belül mely csoportok tekinthetők törzseknek. Az Alkotmány idevágó, törzsek csoportosítását tárgyaló bekezdései ( a kasztokat is beleértve) a gazdasági és társadalmi elmaradottságot figyelembe véve bizonyos előjogokkal ruházzák fel a törzseket. A besorolásnál a törzs megjelenhet egy bizonyos államban vagy körzetben, de máshol nem, az egyes területek elmaradottságától függően. Aki India törzseivel szeretne foglalkozni, annak az Alkotmányban felsorolt törzsek listájánál kell kezdenie. A kutatók mindezek ellenére folytatják az akadémikus vitát arra vonatkozóan, hogy a törzs pontosan hogyan épül fel, és miképp lehetne a legmegfelelőbben definiálni. A „törzs” és a „primitív törzs” kifejezések között már hivatalos megkülönböztetésnek lehetünk tanúi: eszerint az utóbbi elmaradottabb, sérülékenyebb és több támogatásra szorul. A törzs kifejezést a meghódított területek elnyomói egyes esetekben a gyarmati eredetet lenézve, az elmaradottabb őslakókra vonatkoztatják. Az Indiába érkező angolok az előkelő rádzsput és dzsát kasztokat kezdetben az őslakosok törzsei közé sorolták. Az indiai nyelvekben nem találjuk a „törzs” kifejezés pontos megfelelőjét. A legjobban talán az ádivási, ádimdzsáti (eredeti bennszülött), dzsanadzsáti, és az (erdő- és hegylakó jelentésű) vánádzsáti és pahári szavak közelítik meg. Néhányan a politikai fejlődés során létrejött államközösség vagy a helyi közösségek és a „csoportosulás” közti átmenethez hasonlítják a törzseket. Mások szimpla vagy összetett feltételekhez kötik a törzs meghatározását. A legtöbbször emlegetett feltétel a nyelv vagy nyelvcsoport kritériuma. Ez a fajta besorolás azonban nem túl meggyőző, ugyanis a dialektusok, sőt maguk a nyelvek is át-átcsúsznak egymásba a szomszédos csoportok között, s így nehézkessé teszik a nyelvi határok azonosítását. Gyakran még ott is különbségeket találunk az egyes kulturális jellemzők között, ahol a nyelvi hasonlóságok egyértelműek. A törzsi nyelvek besorolásának problémája tehát változatlanul fennáll. A törzset meghatározó „összetett” kritériumok a következők lehetnek: kulturális és egyéb jellegzetességek, ökológiai függetlenség, helyi közösségek összetétele, genealógiai kapcsolatok, a terület korábbi lakói, viszonylagos elszigeteltség, társadalmi és gazdasági elmaradottság, közhiedelmek, mindennapi szokások, minimális társadalmi hierarchia, primitív gazdasági élet, animizmus és primitív vallások. Ezek az együttes feltételek azonban a legjobb esetben is csupán hozzávetőleges eredményeket mutathatnak. Mivel nincsenek tökéletes összhangban, az egyik kritérium szerinti besorolás nem egyezhet meg a másik feltétel által meghatározottakkal. Az is elképzelhető, hogy maga a kritérium pontatlan. Az elmaradottság relatív kifejezés. Nem állíthatjuk teljes meggyőződéssel, hogy egy bizonyos közösség élt a legkorábban egy területen, illetve hogy onnan száz AZ UTOLSÓ VÁNDOROK* Etnikai kaleidoszkóp * Részlet a szerző The Last Wanderers című könyvéből (Mapin Publishing Pvt. Ltd., 1996) .