Cigányfúró, 1998. 2. szám, április

T. S. Randhawa: Az utolsó vándorok

T. S. Randhawa A nomádok és más őslakó törzsek– letelepedett és ván­dorló csoportok egyaránt – India törzsi és vidéki tár­sadalmának szélsőségeit képviselik. Fajilag, nyelvük­ben, vallásuk és hivatásuk tekintetében teljesen eltérnek. Számuk India népességének mintegy hét százalékát teszi ki, ötszáznál is több közösséget alkot­nak, s száznál is többféle nyelvet-dialektust beszélnek. Egyesek homogén csoportokat alkotnak, míg mások álcsoportosulásokban keverednek. A valódi vándor­népekről nincsenek pontos statisztikai adataink, ám a teljes népesség egy százalékának töredékénél is ke­vesebben lehetnek. Nehéz lenne megegyezni abban, hogy a törzs kife­jezés a hétköznapi nyelvhasználatban milyen jelleg­zetességeket feltételez, s hogy mely csoportokat lehet ezek szerint azonosítani. Nem minden őslakó tömörül törzsekbe, de egy törzs tagjai sem feltétlenül őslakosok. Még a bennszülöttségre utaló „őslakó” kifejezés is csupán a terület történelmének egy bizonyos idősza­kára vonatkozik. Egyes vándorló csoportokat hivata­losan törzsként sorolnak be, míg másokat vándorló vagy félnomád közösségekként, illetve úgynevezett „volt bűnözőkből álló” törzsekként, fejlődésben el­maradt osztályokként és kisebbségként tartanak szá­mon. A „törzs” kifejezés hivatalosan az őslakókra, illetve bennszülött törzsekre vonatkozik. India Alkotmánya meghatározza, hogy egy bizonyos körzeten belül mely csoportok tekinthetők törzseknek. Az Alkotmány ide­vágó, törzsek csoportosítását tárgyaló bekezdései ( a kasztokat is beleértve) a gazdasági és társadalmi elmaradottságot figyelembe véve bizonyos előjo­gokkal ruházzák fel a törzseket. A besorolásnál a törzs megjelenhet egy bizonyos államban vagy körzetben, de máshol nem, az egyes területek elmaradottságától függően. Aki India törzseivel szeretne foglalkozni, annak az Alkotmányban felsorolt törzsek listájánál kell kezdenie. A kutatók mindezek ellenére folytatják az akadémikus vitát arra vonatkozóan, hogy a törzs pon­tosan hogyan épül fel, és miképp lehetne a legmeg­felelőbben definiálni. A „törzs” és a „primitív törzs” kifejezések között már hivatalos megkülönböztetés­nek lehetünk tanúi: eszerint az utóbbi elmaradottabb, sérülékenyebb és több támogatásra szorul. A törzs kifejezést a meghódított területek elnyomói egyes esetekben a gyarmati eredetet lenézve, az elmaradottabb őslakókra vonatkoztatják. Az Indiába érkező angolok az előkelő rádzsput és dzsát kasztokat kezdetben az őslakosok törzsei közé sorolták. Az indi­ai nyelvekben nem találjuk a „törzs” kifejezés pontos megfelelőjét. A legjobban talán az ádivási, ádimdzsáti (eredeti bennszülött), dzsanadzsáti, és az (erdő- és hegy­lakó jelentésű) vánádzsáti és pahári szavak közelítik meg. Néhányan a politikai fejlődés során létrejött állam­közösség vagy a helyi közösségek és a „csoportosulás” közti átmenethez hasonlítják a törzseket. Mások szimpla vagy összetett feltételekhez kötik a törzs meghatározását. A legtöbbször emlegetett feltétel a nyelv vagy nyelvcsoport kritériuma. Ez a fajta be­sorolás azonban nem túl meggyőző, ugyanis a dialek­tusok, sőt maguk a nyelvek is át-átcsúsznak egymásba a szomszédos csoportok között, s így nehézkessé teszik a nyelvi határok azonosítását. Gyakran még ott is különbségeket találunk az egyes kulturális jellemzők között, ahol a nyelvi hasonlóságok egyértelműek. A törzsi nyelvek besorolásának problémája tehát vál­tozatlanul fennáll. A törzset meghatározó „összetett” kritériumok a következők lehetnek: kulturális és egyéb jelleg­zetességek, ökológiai függetlenség, helyi közösségek összetétele, genealógiai kapcsolatok, a terület korábbi lakói, viszonylagos elszigeteltség, társadalmi és gaz­dasági elmaradottság, közhiedelmek, mindennapi szokások, minimális társadalmi hierarchia, primitív gazdasági élet, animizmus és primitív vallások. Ezek az együttes feltételek azonban a legjobb esetben is csupán hozzávetőleges eredményeket mutathatnak. Mivel nincsenek tökéletes összhangban, az egyik kritérium szerinti besorolás nem egyezhet meg a másik feltétel által meghatározottakkal. Az is elképzelhető, hogy maga a kritérium pontatlan. Az elmaradottság relatív kifejezés. Nem állíthatjuk teljes meggyőződéssel, hogy egy bizonyos közösség élt a legkorábban egy területen, illetve hogy onnan száz­ AZ UTOLSÓ VÁNDOROK* Etnikai kaleidoszkóp * Részlet a szerző The Last Wanderers című könyvéből (Mapin Publishing Pvt. Ltd., 1996) .

Next