Cikádor, 1992 (2. évfolyam, 1-26. szám)
1992-07-08 / 14. szám
2 Cikádor 1992 Július 3. Ob fk MmLb úűjtfúwMLb A június 10-i testületi ülés napirendi pontjai nem ígértek különösebb izgalmakat, sem a képviselők, sem a hallgatóság számára. A gyámügyi és szociális segélyek felhasználásának időarányos teljesítését vita nélkül tudomásul vette a képviselőtestület. Simon István tájékoztatója a község munkaerőhelyzetéről sem tudta igazán lázba hozni a képviselőket. Pedig az egyre növekvő munkanélküliség Bátaszéket sem kíméli. A vállalkozók nem tolonganak, vagy ha jelentkeznek, sokszor ők maguk támasztanak irreális feltételeket. Több külföldit (például a messiásként várt „tajvanit”) a várható közterhek riasztották el. Ferenc József saját példáját elmesélve bizonygatja, hogy a jogszabályok vállalkozás-ellenesek. Werner Mihály a besigheimi kapcsolatban bízik. A polgármester, kihasználva az ünnepségeket, előrehaladott tárgyalásokat folytatott német kollégájával egy augusztus végi szakmai delegáció kiutaztatásáról. Több, újabb befektetői szándékról szerezhettünk tudomást, de a jegyző szerint annak is örülni kell, ha százból egy bejön. A képviselők beletörődve veszik tudomásul: nem tehetnek mást, mint várják a pénzes hazai és külföldi vállalkozókat. Eközben a hallgatóság soraiban helyet foglaló Lerch Béla megmutatta nekem a képviselőtestület egy évvel ezelőtt kiadott cselekvési programját. Ebben többek között ez állt: „Az önkormányzat a rendelkezésre álló vagyonnal maga is vállalkozik (ingatlannal, pénzzel)’’. Úgy tűnik az önkormányzat (néhány ingatlaneladást leszámítva) jelenleg várakozik, nem pedig vállalkozik. Rövid szünet után következnek az „Egyebek", s az addigi nyugodt, már-már álmosító hangulat egyszeriben felforrósodott. A polgármester röviden beszámolt az idei Juxspiele vetélkedőről, melyre ezúttal Angliában kerül sor június végén. A 12 fős csapatot pályázat útján igyekeztek kijelölni. A pályázatok elbírálásával a kulturális és sportbizottság lett megbízva. A bizottság annak rendje és módja szerint értékelte a beérkezett 31 pályázatot és kijelölte a csapatot. A kiértesítések kiküldése előtt azonban kitört a botrány: többen kifogásolták az utazó csapat összetételét, elfogultsággal vádolva a bizottságot. Mivel a jegyzőkönyvben a polgármester nyomát sem találta annak a határozatnak, amely megbízná a bizottságot munkája elvégzésével, elbizonytalanodott. Már nem volt biztos abban, hogy a bizottságot javaslattétellel vagy kijelöléssel bízták-e meg? Úgy gondolta a problémának nagy a morális tartalma. Ráadásul a bizottság és a testület ülése közötti rövid idő is lehetőséget adott arra, hogy a kérdést napirendre tűzze. Lerch Béláné és Tury Antalné egymástól függetlenül levélben kifogásolták, hogy a pályázat nem volt megfelelően propagálva, a pályázók közül nem a legrátermettebbeket választotta ki a bizottság, mert nem vették figyelembe a szociális helyzetet, és azt sem, hogy néhányan már másodszor, sőt harmadszor lesznek a csapat tagjai. Kérték, hogy ezt a hibás döntést bírálja felül a testület. A reklamáló levelek felolvasása után Puskás Imre, a szóban forgó bizottság elnöke ismertette döntésük szempontjait és körülményeit. Első helyen a nyelvtudást vették figyelembe, hisz a fiatalokra népi diplomáciai feladatok várnak, s a sportteljesítmények csak másodlagosak. A bizottság lejáratásának tartaná döntésük felülvizsgálatát, s erre az esetre kilátásba helyezte lemondását. Több hozzászóló javasolta, hogy fogadják el a bizottság döntését, s ne bírálják azt felül (dr. Hegedűs, Finthné, Rigler, Kemény, Ferencz). Ócsai Barnabás, aki szintén tagja a döntést meghozó bizottságnak, Péter Gerdát Bátaszék egyik legkiválóbb ifjának tartja, s vele példálózva igyekezett bizonyítani, hogy a bizottság helyes döntést hozott. A név említése: „Neveket nel" reakciókat vált ki egyesekből. A nagy titkolódzás annak köszönhető, hogy bevezetőjében a polgármester kérte: ne nevesítsenek. Puskás Imre igyekszik levonni a tanulságot: „A néhány reklamáció megingatta a polgármestert. Nem szabad azonnal véleményt változtatni, ha reklamációk érkeznek! Ezzel csak lejáratjuk magunkat." Werner Mihály igazat ad Puskás Imrének és kijelenti, hogy a jövőben nem fog előfordulni ilyen. A jegyző a kérdés jogi oldalát vizsgálja, és javasolja, hogy rendelet-kiegészítéssel rendezzék a hatáskört ebben az ügyben. Szót kap a nézőtéren helyet foglaló Illés Béla, aki tudomásul veszi a döntést, de elmondja saját véleményét, ami szerinte nemcsak az ő véleménye: „Tanuljunk az esetből! Ha van üzemelő kábeltévé, nem 31 pályázat érkezik, egyértelműbb kiírást kell készíteni! Miért hívják sportvetélkedőnek, ha nem a sportteljesítmény az elsődleges szempont?” Szünetben még hozzáteszi, hogy ez a döntés a kommunista időkre emlékezteti, és nagyot csalódott Puskás Imrében. Egy másik „néző„ Kismódi Ferenc kéri felolvasni a neveket, ha azok nem titkosak. Puskás ezt feleslegesnek tartja, hisz ő tudja, az értesítések kimentek. Ekkor ismeri be a polgármester, hogy a levelek nem mentek ki! Végül a testület megszavazza az addig titkosan kezelt lista felolvasását: Makk Norbert, Bognár Norbert, Osváth András, Nagy Ákos, Izsák, Péter, Nyúl András, Péter Gerda, Kismődi Kinga, Maróti Tamás, Péter Renáta, Izsák Gyula, Schaffer Andrea, Tresz Péter az első, Kismódi Ervin Antal a második számú tartalék. Ezek után már csak a kísérőket kell kiválasztani, ami szintén nem egyszerű feladat. Az angolok által biztosított 12 fős keretből csak ötre tarthat igényt Bátaszék, mert Besigheimtől az ő buszukkal történne az utazás, s azon csak 17 szabad hely van. A polgármester meg is teszi javaslatát. Szempontjai között a nyelvtudást, csoportvezetői tapasztalatot említi, s ezért javasolja tolmácsként Gehring Évát, az önkormányzat részéről Kemény Lajost, a hivataltól pedig Tóth László jegyzőt. Két képviselő kiválasztását magukra a képviselőkre bízza, azzal, hogy lehetőleg intézményvezetők legyenek, mert kellenek a tapasztalatok, ha egyszer Bátaszék rendezi ezt a vetélkedőt. Puskás Imre javasolja, hogy ne nevekben gondolkodjanak azonnal, hanem először a szempontokat döntsék el, különben megint abba a hibába esnek, mint a gyerekek kiválasztásánál. A polgármesternek nincs hatásköre dönteni! Ferencz József és Kemény Lajos előremutató hozzászólásaiból kiderül, hogy a besigheimi vállalkozók bizalmasan közölték, jövőre Bátaszéknek illene megrendezni a fesztivált, s még anyagi támogatásukat is kilátásba helyezték. Tapasztalatszerzés címén plusz két fő utazását is biztosítják Besigheimtől. Ekkor mintha Csipkerózsika álmából ébredt volna, Kovács képviselő, aki nagy fáziskéséssel kijelenti: ,A bizottság elöntését vakon elfogadtuk. Nem nyugodott meg a lelkem! Ők azok, akik nem kerültek be a csapába?" Kemény Lajos próbálja meggyőzni, hogy csak neveket hallhatna, nem pályázatokat. Puskás Imre megkérdezi, hogy felolvassa-e a neveket? ” Ez nem demokrácia!"- kiabálja Kovács és tüntetőleg elhagyni készül a termet. Arra azonban ügyel, hogy a polgármester még félúton visszahívhassa, s mégsem rohan ki. Puskás megkapva a felhatalmazást, felolvassa az összes pályázó nevét, majd sokkal erélyesebb reagálást kér a polgármestertől Kovács képviselővel szemben. Ezt ismételten teszi, hisz a kisgazda képviselő nem először folyamodik a kirohanás eszközéhez. Werner Mihály nem veszi magára a kioktatást, hisz elérte célját: Kovács István a teremben maradt. Sokadszor kéri: „Ne tupírozzuk fel a jelentéktelen ügyet!” A közjáték után egyezkedés kezdődik, ki nevezze ki az utazó delegációt? Puskás a képviselőtestület, a jegyző a polgármester hatáskörébe utalná ezt a jogot. Több variáció hangzik el, amit két szavazatra bocsájtanak, de mindig újabb és újabb változat is elhangzik. A kompromisszumos javaslatot: polgármester-30 %, képviselőtestület- 70 %, egyhangúlag megszavaz. 1 fő tartózkodása mellett arra is áldásukat adják, hogy a küldöttség tárgyalásokat folytathat a játékok jövő évi bátaszéki megrendezéséről. Illés Béla elkésettnek tartja a bizalmát, s ezért nem akar kísérő lenni, míg többen családi vagy egyéb elfoglaltságuk miatt nem vállalják a jelölést. Lerch Béla, a „legnagyobb ellenzéki” megtisztelőnek tartja a személyre szóló javaslatot, de már előre tart az intrikáktól, hogy elkapja a hatalom által odavetett „koncot”. Saját pénzből kiutazna, de önkormányzatiból nem. Végül hat jelöltből választják meg az utazókat: Ferencz József, Kemény Lajos, Lerch Béla, Rigler Gyula, Rudolf László. Hozzájuk jön még a polgármester által delegált Gehring Éva és Tóth László. A sok tanulságot hordozó viták kimerítik a még jelenlévőket, s a második gyermekorvosi státusz létesítésére érkezett kérelmek megvitatása már nem kap akkora hangsúlyt, mint amekkorát érdemelne. Ferencz József az állampolgári jogok megtiprásáról beszél, és nevetségesnek tartja a két orvoshoz (körzeti, gyermek) való alkalmazkodást. 8 igennel, 3 tartózkodás mellett megszavazzák a második státuszt, amit talán az is megkönnyít, hogy a „Házat-Hazát" Alapítvány keretében még egy ház épül Bátaszéken, s ezt ajánlják fel az új gyermekorvosnak. Szó esik még az egykori társközségekkel történő vagyonmegosztásról, vásári helypénzekről, vízelvezető árkokról. Amíg egyesek mennének már haza meccset nézni, és izegnek-mozognak (Topor kínlódását kétszer is jelentkezésnek véli az elnöklő polgármester!), addig mások olyan bejelentéssel próbálnak jó pontot szerezni, amelyek inkább a műszaki osztályra tartoznak, nem pedig a képviselő testületre. Az egyre türelmetlenebb képviselőket már Ócsai tiszteletes bejelentése sem tudja feldobni: térítésmentesen felajánlja szolgálatait a művelődési háznak, amíg nem lesz új igazgatója. A legkitartóbbnak jutalma francia pezsgő, amit Ay polgármestere ajándékozott az önkormányzatnak az ünnepségek alatt. Pezsgőzés közben kisebb csoportokban folyik a testületi ülés értékelése. A kívülálló hallgatóság véleménye egyöntetű: a kialakult és felesleges vihar elkerülhető lett volna, ha a hivatal idejében kiírja és a Cikádorban közzéteszi a pályázatot, a polgármester pedig nem inog meg azonnal egy-két negatív vélemény hallatán. Az is tanulság,hogy senki sem születik képviselőnek meg polgármesternek, ezeket a „szakmákat” is tanulni kell! Pozitívan kell értékelni a polgármester önkritikus magatartását, hibái beismerését. A jövőben már aligha lesznek jegyzőkönyvi malőrök, mert magnóra veszik az ülésen elhangzottakat. Fél kilenckor indulok hazafelé, s éppen elcsípem a svédek vezető gólját a labdarúgó EB nyitányán. Nem bánom, hogy az első félidő nagy részét nem láttam, mert a testületi ülésen ismét gazdagabb lettem egy élménnyel. És Ön, Kedves Olvasó? Rudolf László