Cikádor, 1992 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1992-07-08 / 14. szám

2 Cikádor 1992 Július 3. Ob fk MmLb úűjtfúwMLb A június 10-i testületi ülés napirendi pontjai nem ígértek különösebb izgalmakat, sem a képviselők, sem a hallgatóság számára. A gyámügyi és szociális segélyek felhasználásá­nak időarányos teljesítését vita nélkül tudomásul vet­te a képviselőtestület. Simon István tájékoztatója a község munkaerőhelyzetéről sem tudta igazán lázba hozni a képviselőket. Pedig az egyre növekvő mun­kanélküliség Bátaszéket sem kíméli. A vállalkozók nem tolonganak, vagy ha jelentkeznek, sokszor ők maguk támasztanak irreális feltételeket. Több külföl­dit (például a messiásként várt „tajvanit”) a várható közterhek riasztották el. Ferenc József saját példáját elmesélve bizonygatja, hogy a jogszabályok vállalko­zás-ellenesek. Werner Mihály a besigheimi kapcso­latban bízik. A polgármester, kihasználva az ünnepségeket, előrehaladott tárgyalásokat folytatott német kollégájával egy augusztus végi szakmai de­legáció kiutaztatásáról. Több, újabb befektetői szán­dékról szerezhettünk tudomást, de a jegyző szerint annak is örülni kell, ha százból egy bejön. A képvise­lők beletörődve veszik tudomásul: nem tehetnek mást, mint várják a pénzes hazai és külföldi vállalko­zókat. Eközben a hallgatóság soraiban helyet foglaló Lerch Béla megmutatta nekem a képviselőtestület egy évvel ezelőtt kiadott cselekvési programját. Eb­ben többek között ez állt: „Az önkormányzat a rendel­kezésre álló vagyonnal maga is vállalkozik (ingatlannal, pénzzel)’’. Úgy tűnik az önkormányzat (néhány ingatlaneladást leszámítva) jelenleg várako­zik, nem pedig vállalkozik. Rövid szünet után következnek az „Egyebek", s az addigi nyugodt, már-már álmosító hangulat egyszeri­ben felforrósodott. A polgármester röviden beszámolt az idei Juxspiele vetélkedőről, melyre ezúttal Angliá­ban kerül sor június végén. A 12 fős csapatot pályázat útján igyekeztek kijelölni. A pályázatok elbírálásával a kulturális és sportbizottság lett megbízva. A bizott­ság annak rendje és módja szerint értékelte a beér­kezett 31 pályázatot és kijelölte a csapatot. A kiértesítések kiküldése előtt azonban kitört a bot­rány: többen kifogásolták az utazó csapat összetéte­lét, elfogultsággal vádolva a bizottságot. Mivel a jegyzőkönyvben a polgármester nyomát sem találta annak a határozatnak, amely megbízná a bizottságot munkája elvégzésével, elbizonytalanodott. Már nem volt biztos abban, hogy a bizottságot javaslattétellel vagy kijelöléssel bízták-e meg? Úgy gondolta a prob­lémának nagy a morális tartalma. Ráadásul a bizott­ság és a testület ülése közötti rövid idő is lehetőséget adott arra, hogy a kérdést napirendre tűzze. Lerch Béláné és Tury Antalné egymástól függetle­nül levélben kifogásolták, hogy a pályázat nem volt megfelelően propagálva, a pályázók közül nem a legrátermettebbeket választotta ki a bizottság, mert nem vették figyelembe a szociális helyzetet, és azt sem, hogy néhányan már másodszor, sőt harmad­szor lesznek a csapat tagjai. Kérték, hogy ezt a hibás döntést bírálja felül a testület. A reklamáló levelek felolvasása után Puskás Imre, a szóban forgó bizottság elnöke ismertette döntésük szempontjait és körülményeit. Első helyen a nyelvtu­dást vették figyelembe, hisz a fiatalokra népi diplomá­ciai feladatok várnak, s a sportteljesítmények csak másodlagosak. A bizottság lejáratásának tartaná döntésük felülvizsgálatát, s erre az esetre kilátásba helyezte lemondását. Több hozzászóló javasolta, hogy fogadják el a bizottság döntését, s ne bírálják azt felül (dr. Hege­dűs, Finthné, Rigler, Kemény, Ferencz). Ócsai Bar­nabás, aki szintén tagja a döntést meghozó bizottságnak, Péter Gerdát Bátaszék egyik legkivá­lóbb ifjának tartja, s vele példálózva igyekezett bizo­nyítani, hogy a bizottság helyes döntést hozott. A név említése: „Neveket nel" reakciókat vált ki egyesekből. A nagy titkolódzás annak köszönhető, hogy beveze­tőjében a polgármester kérte: ne neves­ítsenek. Puskás Imre igyekszik levonni a tanulságot: „A néhány reklamáció megingatta a polgármestert. Nem szabad azonnal véleményt változtatni, ha reklamáci­ók érkeznek! Ezzel csak lejáratjuk magunkat." Werner Mihály igazat ad Puskás Imrének és kije­lenti, hogy a jövőben nem fog előfordulni ilyen. A jegyző a kérdés jogi oldalát vizsgálja, és javasol­ja, hogy rendelet-kiegészítéssel rendezzék a hatás­kört ebben az ügyben. Szót kap a nézőtéren helyet foglaló Illés Béla, aki tudomásul veszi a döntést, de elmondja saját véle­ményét, ami szerinte nemcsak az ő véleménye: „Ta­nuljunk az esetből! Ha van üzemelő kábeltévé, nem 31 pályázat érkezik, egyértelműbb kiírást kell készí­teni! Miért hívják sportvetélkedőnek, ha nem a sport­teljesítmény az elsődleges szempont?” Szünetben még hozzáteszi, hogy ez a döntés a kommunista időkre emlékezteti, és nagyot csalódott Puskás Imrében. Egy másik „néző„ Kismódi Ferenc kéri felolvasni a neveket, ha azok nem titkosak. Puskás ezt feles­legesnek tartja, hisz ő tudja, az értesítések kimentek. Ekkor ismeri be a polgármester, hogy a levelek nem mentek ki! Végül a testület megszavazza az addig titkosan kezelt lista felolvasását: Makk Norbert, Bog­nár Norbert, Osváth András, Nagy Ákos, Izsák, Péter, Nyúl András, Péter Gerda, Kismődi Kinga, Maróti Tamás, Péter Renáta, Izsák Gyula, Schaffer Andrea, Tresz Péter az első, Kismódi Ervin Antal a második számú tartalék. Ezek után már csak a kísérőket kell kiválasztani, ami szintén nem egyszerű feladat. Az angolok által biztosított 12 fős keretből csak ötre tarthat igényt Bátaszék, mert Besigheimtől az ő buszukkal történne az utazás, s azon csak 17 szabad hely van. A polgár­­mester meg is teszi javaslatát. Szempontjai között a nyelvtudást, csoportvezetői tapasztalatot említi, s ezért javasolja tolmácsként Gehring Évát, az önkor­mányzat részéről Kemény Lajost, a hivataltól pedig Tóth László jegyzőt. Két képviselő kiválasztását ma­gukra a képviselőkre bízza, azzal, hogy lehetőleg intéz­ményvezetők legyenek, mert kellenek a tapasztalatok, ha egyszer Bátaszék rendezi ezt a vetélkedőt. Puskás Imre javasolja, hogy ne nevekben gondol­kodjanak azonnal, hanem először a szempontokat döntsék el, különben megint abba a hibába esnek, mint a gyerekek kiválasztásánál. A polgármesternek nincs hatásköre dönteni! Ferencz József és Kemény Lajos előremutató hozzászólásaiból kiderül, hogy a besigheimi vállal­kozók bizalmasan közölték, jövőre Bátaszéknek illene megrendezni a fesztivált, s még anyagi támogatásukat is kilátásba helyezték. Tapasz­talatszerzés címén plusz két fő utazását is biz­tosítják Besigheimtől. Ekkor mintha Csipkerózsika álmából ébredt volna, Kovács képviselő, aki nagy fáziskéséssel kijelenti: ,A bizottság elöntését vakon elfogadtuk. Nem nyugodott meg a lelkem! Ők azok, akik nem kerültek be a csapába?" Kemény Lajos próbálja meggyőzni, hogy csak ne­veket hallhatna, nem pályázatokat. Puskás Imre megkérdezi, hogy felolvassa-e a neveket? ” Ez nem demokrácia!"- kiabálja Kovács és tünte­tőleg elhagyni készül a termet. Arra azonban ügyel, hogy a polgármester még félúton visszahívhassa, s még­sem rohan ki. Puskás megkapva a felhatalma­zást, felolvassa az összes pályázó nevét, majd sokkal erélyesebb reagálást kér a polgármestertől Kovács képviselővel szemben. Ezt ismételten teszi, hisz a kisgazda képviselő nem először folyamodik a kiroha­nás eszközéhez. Werner Mihály nem veszi magára a kioktatást, hisz elérte célját: Kovács István a terem­ben maradt. Sokadszor kéri: „Ne tupírozzuk fel a jelentéktelen ügyet!” A közjáték után egyezkedés kezdődik, ki nevezze ki az utazó delegációt? Puskás a képviselőtestület, a jegyző a polgármester hatáskörébe utalná ezt a jogot. Több variáció hangzik el, amit két szavazatra bocsáj­­tanak, de mindig újabb és újabb változat is elhangzik. A kompromisszumos javaslatot: polgármester-30 %, képviselőtestület- 70 %, egyhangúlag megszavaz. 1 fő tartózkodása mellett arra is áldásukat adják, hogy a küldöttség tárgyalásokat folytathat a játékok jövő évi bátaszéki megrendezéséről. Illés Béla elkésettnek tartja a bizalm­­át, s ezért nem akar kísérő lenni, míg többen családi vagy egyéb elfoglaltságuk miatt nem vállalják a jelölést. Lerch Béla, a „legnagyobb ellenzéki” megtisztelőnek tartja a személyre szóló javaslatot, de már előre tart az intrikáktól, hogy elkapja a hatalom által odavetett „koncot”. Saját pénzből kiutazna, de önkormányzatiból nem. Végül hat jelöltből választják meg az utazókat: Ferencz József, Kemény Lajos, Lerch Béla, Rigler Gyu­la, Rudolf László. Hozzájuk jön még a polgármester által delegált Gehring Éva és Tóth László. A sok tanulságot hordozó viták kimerítik a még jelenlévőket, s a második gyermekorvosi státusz lé­tesítésére érkezett kérelmek megvitatása már nem kap akkora hangsúlyt, mint amekkorát érdemelne. Ferencz József az állampolgári jogok megtiprásáról beszél, és nevetségesnek tartja a két orvoshoz (kör­zeti, gyermek) való alkalmazkodást. 8 igennel, 3 tar­tózkodás mellett megszavazzák a második státuszt, amit talán az is megkönnyít, hogy a „Házat-Hazát" Alapítvány keretében még egy ház épül Bátaszéken, s ezt ajánlják fel az új gyermekorvosnak. Szó esik még az egykori társközségekkel történő vagyonmegosztásról, vásári helypénzekről, vízelve­zető árkokról. Amíg egyesek mennének már haza meccset nézni, és izegnek-mozognak (Topor kínló­dását kétszer is jelentkezésnek véli az elnöklő polgár­­mester!), addig mások olyan bejelentéssel próbálnak jó pontot szerezni, amelyek inkább a műszaki osztály­ra tartoznak, nem pedig a képviselő testületre. Az egyre türelmetlenebb képviselőket már Ócsai tisz­­teletes bejelentése sem tudja feldobni: térítésmente­sen felajánlja szolgálatait a művelődési háznak, amíg nem lesz új igazgatója. A legkitartóbbnak jutalma francia pezsgő, amit Ay polgármestere ajándékozott az önkormányzatnak az ünnepségek alatt. Pezsgőzés közben kisebb csopor­tokban folyik a testületi ülés értékelése. A kívülálló hallgatóság véleménye egyöntetű: a kialakult és fe­lesleges vihar elkerülhető lett volna, ha a hivatal idejében kiírja és a Cikádorban közzéteszi a pályáza­tot, a polgármester pedig nem inog meg azonnal egy-két negatív vélemény hallatán. Az is tanul­ság,hogy senki sem születik képviselőnek meg pol­gármesternek, ezeket a „szakmákat” is tanulni kell! Pozitívan kell értékelni a polgármester önkritikus magatartását, hibái beismerését. A jövőben már aligha lesznek jegyzőkönyvi malőrök, mert magnó­ra veszik az ülésen elhangzottakat. Fél kilenckor indulok hazafelé, s éppen elcsípem a svédek vezető gólját a labdarúgó EB nyitányán. Nem bánom, hogy az első félidő nagy részét nem láttam, mert a testületi ülésen ismét gazdagabb lettem egy élménnyel. És Ön, Kedves Olvasó? Rudolf László

Next