Cikádor, 1993 (3. évfolyam, 1-17. szám)

1993-01-06 / 1. szám

9 1993. január 6. Cikádor egyik talpa van a talajon. Egyensú­lyunk fenntartását összetett rendszer biztosítja. Ennek részei: a belső fül (félkörös ívei), a kisagy, az izomzat­­ban lévő helyzetérzékelő idegpályák, sőt bizonyos fokig a látás is. A szem ellenőrzése mellett képes lehet fenn­tartani egyensúlyát az is, aki például sötétben nem. A szédülés nem teljesen a fentiekkel azonos, mivel lehet valakinek egyen­súlyzavara, sőt el is eshet anélkül, hogy előzőleg szédülne. Másrészt szé­dülhet valaki fekvőhelyzetben is, amikor testhelyzete egyensúlyát nem veszti el. A szédülés lehet forgó jelle­gű („forog velem a világ") és nem forgó. A forgó jellegű szédülés oka leggyak­rabban a belső fül és az onnan a kisagyba vezető idegpályák betegsé­ge, sérülése. Ilyen esetben fülészeti és ideggyógyászati (ptoneurológiai) vizs­gálat indokolt. Az alkohol és különféle altató és nyugtató szerek nagyobb adagjai többnyire inkább nem forgó szédülést okoznak. De ilyet okozhatnak a köz­ponti idegrendszer (agy) különböző eredetű betegségei is. ezek megállapí­tása általában az ideggyógyász fel­adata, de gyakran segítséget, konzíli­umot kér más szakorvostól is. Annál is inkább, mert ezt a fajta szédülést a betegek is kevésbé ponto­san tudják meghatározni, van, aki a bizonytalan járást veszi szédülésnek, van, aki, valami „furcsát”, „ürességet” érez a fejében, és van, aki abból, hogy elesett, következtet arra, hogy előtte szédülnie kellett (másként miért esett volna el?) Ennek a nem forgó, nem mindig jól meghatározható „szédülésének gya­kori oka az, hogy az agy nem kap elég vért. Ez megtörténhet fiataloknál is, ha például gyorsan sok vért veszíte­nek. Emiatt el is ájulhatnak. Az áju­lás önmagát „gyógyítja” az eleséssel: fekvő helyzetben a kevés vérből is több jut az agyba, ezáltal az illető az ájulásból eszméletre tér­het­. De még akkor sem szükséges őt azonnal felültetni, feltámogatni, nyugodtan fekhet még néhány percet, ami alatt a vérkeringése stabilizálódhat. Sú­lyos vérvesztés esetén pedig fekve kell hagyni, hiszen a felállítás kísérlete szédülést, újabb ájulást eredményez­het. Ilyenkor sürgősen mentőt kell hívni. Az agyi vérszegénységet csök­kenti az is, ha a beteg lábait 45—90 foknyira felemeljük. Hosszabb ideje fennálló vérsze­génységhez a szervezet többé-kevés­­bé alkalmazkodik, ezért szédülést, esetleg elesést is okozhat ugyan, de ájulást csak akkor, ha más kiváltó ok is társul hozzá. Idős korban hosszabb fekvés után vagy erélyes vérnyomáscsökkentő gyógyszerek hatására szédülés követ­kezhet be fekvő helyzetből való felke­lés alkalmával. A megoldás lehetősé­gei: 1. ) Fekvő helyzetből ne hirtelen kel­jünk fel, hanem lassan esetleg ülő helyzet közbeiktatásával. 2. ) Ha idős személyt betegsége ágy­ban fekvésre kényszerít, naponta és többször is fokozatosan növekvő ideig kell felültetni, majd ki kell mozdítani az ágyból, ami orvosilag megengedhe­tő. 3. ) Idős ember magas vérnyomása kezelésében a fokozatosság érvénye­süljön: a normális vérnyomást nem napok alatt, hanem 2—3 hét alatt kell elérni vagy megközelíteni. Gyakran néhány percig eszmélet­­vesztést okozva eleséssel járhat együtt némely szívműködési zavar is. De az elesés egyáltalán nem mindig valami súlyos betegség következmé­nye. Oka lehet egyszerűen a csúszós talpú lábbeli, a csúszós talaj (el lehet csúszni parkettán, vagy a rajta lévő kisméretű szőnyeggel együtt is!), megbotlás pl. nem egyenletes talajon, rossz látás miatt rossz helyre való lépés miatt, és mindezeket súlyosbít­ja, ha az egyensúly megbillentését nem tudja gyorsan kiegyensúlyozni valaki. A lassult idegrendszeri reak­ció vagy a merevebb izomzat (mint a Parkinson betegségben) miatt. A szédülés, a bizonytalan egyensúly miatt az idős ember igyekszik leküz­deni az elesés lehetőségét, lehetőleg ki sem mozdul­t eleinte a lakásból, később az ágyból sem. Az állandó fek­vésnek súlyos következményei van­nak, mint izomsorvadás, csontritku­lás (fokozódása), vérnyomásszabá­lyozás zavara (fekvő helyzetben ma­gas vagy normális, felüléskor lezuhan), felületes légzés, ( a légvéte­lek térfogata csökken), bélrenyheség, székrekedés, a záróizmok ellazulása miatt a széklet és a vizelet maga alá bocsátása (incontinentia). Mindezek folytán az ágyhozkötöttség öngerjesz­tő folymat, mely az idő múlásával mind nehezebben törhető át és mint­egy háromhónapi folyamatos fekvés után visszafordíthatatlanná válik. A nyomásnak és időnként ned­vességnek kitett bőrfelületek ki­sebesednek (felfekvés), a seb fer­tőződik, mélyre terjed, majd álta­lános vérmérgezést okoz, ami rénszerint halállal végződik. A másik leggyakoribb halálok az állandóan fekvő betegek esetében, a tüdőgyulladás. Idős ember elesése különösen ve­szélyes, mert a kisebb-nagyobb csontritkulás miatt fokozott a csont­törésre való hajlam. Különösen a mozgáskorlátozottságot okozó comb­nyaktörés az, amely életveszélyes le­het azáltal, hogy a beteget hosszabb időre ágyhoz köti. Az elesés és következményei, meg­előzésének módszerei: 1. ) A csontritkulás kezelése, a folya­mat megállítása. 2. ) A szédülés, egyensúlyzavart okozó betegségek, kóros elváltozások felismerése, gyógyítása, megelőzése. 3. ) Az izomzat rugalmasságának fenntartása, életkorhoz mért test­mozgás, alkalmas tornagyakorlatok segítségével is. 4. ) Elcsúszás, elbotlás lehetőségei­nek csökkentése. 5. ) A járás közbeni egyensúlyt elősegítő eszközök használata. 6. ) Különösen az egyedülálló vagy egyedül élő idősek számára volna fon­tos megtanítani, hogy hogyan is tud­nak is felkelni, ha elestek: oldalra — esetleg hasra — fordulás, térdek fel­húzása, négykézlábra állás, majd a bútorzatba kapaszkodva felegyenese­­dés. Ezáltal megóvhatja magát attól, hogy esetleg órákig kénytelen a pad­lón feküdni, mire valaki odaérkezik és segíthet neki. Ez télen, fűtetlen szobában a testhőmérséklet nagyfo­kú csökkenését okozhatja, ami élet­­veszélyes is lehet. Idős korban az elesés gyakoribb, mint fiatal korban és veszélye is na­gyobb. Ezért érdemes és kell minden lehetőséget megragadni és alkalmaz­ni a veszély csökkentésére. HELYREIGAZÍTÁS Lapunk 1992. december 23-ai számában —korrektem figyelmetlenség következtében — két írásba is súlyos értelemzavaró hiba került. Dr. Csanády György Az elfelejtett első (1947/48) Bátaszék monográfia története (III.) című írásának hibás mondata helyesen: „A „Győztes” MDP parasztpolitikája elin­dult a nemzetpusztítás útján”. Az MSZP bátaszéki szervezete által köz­zétett nyílt levél II. részének hibás mondata helyesen így hangzik: "Nyílt levél Bátaszék polgárainak" A hibákért a szerzők és az olvasóink szíves elnézését kérjük. A szerkesztőség

Next