Cikádor, 2019 (29. évfolyam, 1-11. szám)
2019-12-03 / 11. szám
BÁTASZÉKÉRTd CIKADOR bÁtaszék város Önkormányzatának lapja BATASZÉKÉRT BATASZÉKI KULTÚRA? Ha az internetes oldalakhoz szokott olvasó a címből azt gondolja, hogy valakinek, vagy valakiknek a cikizésére készülök, vagy szülővárosom kulturális lehetőségeit kívánom lekicsinyelni, az téved. Sőt. Szeretném az értékén kezelni mindazt, amit Bátaszék kínál az itt élőknek a civil szervezetein keresztül. Nincs könnyű helyzetben egy 6-7 ezres kisváros, ha olyan kulturális életet szán a lakóinak, amelyet gyakran számon kérnek rajta azok, akik nagyobb városok gazdag választékához voltak szokva, vagy pedig a mai mobilitás mellett megengedhetik maguknak, hogy a fővárosi, nagyvárosi koncertek, színházak kínálatából válogassanak. A népszerű és értékes előadások meghallgatását, megtekintését nemcsak az időhiány, nemcsak az igénytelenség akadályozza, de bizony sokak anyagi lehetősége is. Ugyanakkor a művészileg igénytelen gyakran többe kerül, mint az értékes. A helyi kultúra felelősei, alkalmazottai a megmondhatói, hogy hány alkalommal zártak veszteséggel olyan rendezvényt, amely értéket képviselt ugyan, de az érdeklődés csekély volta miatt nem lehet vele megtölteni az egyébként joggal és sokat szidott Petőfi Sándor Művelődési Ház - alig 200 főt befogadni képes - nagytermét. A kultúra helyszínei már csak ilyenek: egyszer „kicsorognak” belőle a nézők, máskor konganak az ürességtől. Kapnak is a fenntartók és szervezők hideget-meleget ezekért a helyzetekért, elsősorban azoktól, akik úgy tekintenek a kultúrára, mint a tálcán díszelgő süteményekre, amikkel ha kínálják őket (magyar szokás szerint „tukmálják”), szabadon választhatnak, és még elvárják az olcsóságát is. Vajon egy település kultúrájának egyedüli fokmérője az úgynevezett „magas kultúra”, amely iránt az érdeklődés éppen a lakosságszám, és az előbb felsorolt okok miatt kérdéses? Azt gondolom, hogy nem. Egy átlagos kisváros vagy falu esetén nagyobb jelentősége van az olyan színtereknek, amelyek a lakhely hagyományaiból, alulról szerveződő kezdeményezéseiből jönnek létre. Nyilván azért is, mert a létrehozói sajátjuknak érzik a rendezvényüket, egyesületüket, alapítványukat, és igyekeznek minél többet tenni érte, folyamatosan javítják a színvonalát. Ráadásul van egy - szerencsés esetben egészséges - konkurencia, amely a „minél jobbat” irányába hajtja a vezetőiket. Nem biztos, hogy szerencsés volna a részemről, ha a hosszú felsorolásba kezdenék az eredményesen működő egyesületeket, csoportokat illetően, mert akaratlanul is sértődést eredményezne valakiknek a véletlen kimaradása. Egy település hagyományai óriási erővel bírnak. A homogén népi kultúrával rendelkező települések (pl. a Sárköz falvai) hagyományai sokszáz éves múlt jegyeit hordozzák. Bátaszék népcsoportjai - amelyek a történelem nem kívánt viharai folytán élnek együtt - szintén sokszáz éves hagyományt őriznek, amelyeket öltözetükben, énekükben, táncukban jelenítenek meg, nem törekedve a kizárólagosságra. Ezek őrzése, ápolása, átörökítése a következő generáció számára felbecsülhetetlen értéke a helyi kultúrának. Az amatőr színjátszás éppoly fontos, mint az óvodáskor előtti gyermekek fejlesztése, vagy a többféle kórus működése. Természetesen városunk nevelési-oktatási intézményei sajátos hagyományrendszerükkel forrásai és bázisai a helyi kultúrának. A bátaszéki kulturális élet sajátossága, hogy minden civil szervezet, egyesület, amely a művelődés egy szegmensében érintett, egyben vonzást jelent a szervezet tagsága, azok családtagjai és baráti köre irányában. Az természetes, ha a zeneiskola tanulóinak növendék hangversenyére „kivonul” a család apraja-nagyja. De talán egy kis önnevelésre volna szükségünk, ahhoz, hogy az érintett produkciója után ne távozzunk a nézőtérről. Lehet, hogy az egyesületek egy része szűk kört érint, de annál kitartóbb és hűségesebb a tagsága (nyugdíjas körök, olvasókör, stb.). Kulturális szervezeteink tevékenysége kapcsán gyakran jut eszembe egy a Facebook-on megosztott kép, amelyen két csacsi egy rövid kötéllel van összekötve, s mivel mindkettő mellett van egy-egy szénaboglya, ezért az ellenkező irányú mozgásuk miatt a kötél megfeszül, de egyik sem éri el a szénát. Majd a másik kép, amikor egymás mellett állva előbb az egyik, majd a másik szénaboglyát fogyasztják el. Azt gondolom, hogy ennek a képi tanulsága, hogy nekünk meg kell becsülnünk minden bátaszéki kulturális értéket, és az egyes csoportok „holdudvarához” tartozva nem csak a miénket kell látnunk és támogatnunk, de mindegyiket. Kemény Lajos 2019. DECEMBER 3. 3