Cikádor, 2019 (29. évfolyam, 1-11. szám)

2019-12-03 / 11. szám

BÁTASZÉKÉRTd CIKADOR bÁtaszék város Önkormányzatának la­pja BATASZÉKÉRT BATASZÉKI KULTÚRA? Ha az internetes oldalakhoz szokott olva­só a címből azt gondolja, hogy valakinek, vagy valakiknek a cikizésére készülök, vagy szülővárosom kulturális lehetőségeit kívánom lekicsinyelni, az téved. Sőt. Sze­retném az értékén kezelni mindazt, amit Bátaszék kínál az itt élőknek a civil szerve­zetein keresztül. Nincs könnyű helyzetben egy 6-7 ezres kisváros, ha olyan kulturális életet szán a lakóinak, amelyet gyakran számon kérnek rajta azok, akik nagyobb városok gazdag választékához voltak szokva, vagy pedig a mai mobilitás mellett megengedhetik maguknak, hogy a fővárosi, nagyvárosi koncertek, színházak kínálatából válogas­sanak. A népszerű és értékes előadások meghallgatását, megtekintését nemcsak az időhiány, nemcsak az igénytelenség aka­dályozza, de bizony sokak anyagi lehetősé­ge is. Ugyanakkor a művészileg igénytelen gyakran többe kerül, mint az értékes. A helyi kultúra felelősei, alkalmazottai a megmondhatói, hogy hány alkalommal zártak veszteséggel olyan rendezvényt, amely értéket képviselt ugyan, de az ér­deklődés csekély volta miatt nem lehet vele megtölteni az egyébként joggal és so­kat szidott Petőfi Sándor Művelődési Ház - alig 200 főt befogadni képes - nagyter­mét. A kultúra helyszínei már csak ilye­nek: egyszer „kicsorognak” belőle a nézők, máskor konganak az ürességtől. Kapnak is a fenntartók és szervezők hideget-meleget ezekért a helyzetekért, elsősorban azoktól, akik úgy tekintenek a kultúrára, mint a tálcán díszelgő süteményekre, amikkel ha kínálják őket (magyar szokás szerint „tuk­málják”), szabadon választhatnak, és még elvárják az olcsóságát is. Vajon egy település kultúrájának egye­düli fokmérője az úgynevezett „magas kultúra”, amely iránt az érdeklődés éppen a lakosságszám, és az előbb felsorolt okok miatt kérdéses? Azt gondolom, hogy nem. Egy átlagos kisváros vagy falu esetén na­gyobb jelentősége van az olyan színterek­nek, amelyek a lakhely hagyományaiból, alulról szerveződő kezdeményezéseiből jönnek létre. Nyilván azért is, mert a létre­hozói sajátjuknak érzik a rendezvényüket, egyesületüket, alapítványukat, és igyekez­nek minél többet tenni érte, folyamatosan javítják a színvonalát. Ráadásul van egy - szerencsés esetben egészséges - kon­kurencia, amely a „minél jobbat” irányá­ba hajtja a vezetőiket. Nem biztos, hogy szerencsés volna a részemről, ha a hosszú felsorolásba kezdenék az eredményesen működő egyesületeket, csoportokat ille­tően, mert akaratlanul is sértődést ered­ményezne valakiknek a véletlen kimara­dása. Egy település hagyományai óriási erővel bírnak. A homogén népi kultúrá­val rendelkező települések (pl. a Sárköz falvai) hagyományai sokszáz éves múlt jegyeit hordozzák. Bátaszék népcsoport­jai - amelyek a történelem nem kívánt viharai folytán élnek együtt - szintén sok­száz éves hagyományt őriznek, amelyeket öltözetükben, énekükben, táncukban je­lenítenek meg, nem törekedve a kizáróla­gosságra. Ezek őrzése, ápolása, átörökítése a következő generáció számára felbecsül­hetetlen értéke a helyi kultúrának. Az amatőr színjátszás éppoly fontos, mint az óvodáskor előtti gyermekek fejlesztése, vagy a többféle kórus működése. Termé­szetesen városunk nevelési-oktatási intéz­ményei sajátos hagyományrendszerükkel forrásai és bázisai a helyi kultúrának. A bátaszéki kulturális élet sajátossága, hogy minden civil szervezet, egyesület, amely a művelődés egy szegmensében érintett, egyben vonzást jelent a szervezet tagsága, azok családtagjai és baráti köre irányában. Az természetes, ha a zeneiskola tanulói­nak növendék hangversenyére „kivonul” a család apraja-nagyja. De talán egy kis ön­nevelésre volna szükségünk, ahhoz, hogy az érintett produkciója után ne távozzunk a nézőtérről. Lehet, hogy az egyesületek egy része szűk kört érint, de annál kitar­tóbb és hűségesebb a tagsága (nyugdíjas körök, olvasókör, stb.). Kulturális szervezeteink tevékenysége kapcsán gyakran jut eszembe egy a Fa­­cebook-on megosztott kép, amelyen két csacsi egy rövid kötéllel van összekötve, s mivel mindkettő mellett van egy-egy szé­naboglya, ezért az ellenkező irányú moz­gásuk miatt a kötél megfeszül, de egyik sem éri el a szénát. Majd a másik kép, ami­kor egymás mellett állva előbb az egyik, majd a másik szénaboglyát fogyasztják el. Azt gondolom, hogy ennek a képi tanul­sága, hogy nekünk meg kell becsülnünk minden bátaszéki kulturális értéket, és az egyes csoportok „holdudvarához” tartozva nem csak a miénket kell látnunk és támo­gatnunk, de mindegyiket. Kemény Lajos 2019. DECEMBER 3. 3

Next