Cikádor, 2019 (29. évfolyam, 1-11. szám)

2019-01-15 / 1. szám

CIVILEK (Folytatás az előző oldalról.) Sarkalatos pontja volt ez a tény az előa­dásnak. Ez persze nem könnyű feladat. Hit, meleg szeretet, derű és okos humor teszi vonzóvá a tanulást, az iskolába járást. A bemutatott iskola a játékos, mozgással kombinált tanulás lehetőségét biztosítja, az óvodából hozott képességek kibonta­koztatásához, megszilárdításához, tovább fejlesztéséhez. Az óvoda, az iskoláskor előtti időben a képességekre támaszkodik. Ezt a fonalat kell felvenni. Minden gyerek tehetséges valamiben. A környezeti felté­telek nagymértékben segítik a fejlődést, a képességek fellelését és kibontakozását. A bemutatott filmben, színes, derűs, kellemes környezetet biztosít az iskola. Az iskolába kerülő gyermek várja már az élményeket, melyek során beléphet a számok a betűk birodalmába. Ez a fajta törekvés kódolva van már az emberben. Amit nem lehet fi­ CIHRDOr? é­letÚT ha va­l­ó gyelmen kívül hagyni, az, az ismeretszer­zés, a tanulás, a munka, és bizony, továbbra is a játékosság egyensúlya. Miért szülőknek szólt az előadás? Mert nem nélkülözhető a nevelés folyamatában a szülői felelősség. Miért? Mert a tudás társadalma család nélkül nem megvalósítható. Az előadás to­vábbi sarkalatos pontjának tartom, hogy a kapcsolatra épülő nevelést, oktatást tekinti a siker zálogának. Ehhez ismerni kell egy­más érték­rendjét is. Hogy az üres elvadult individualizmus,­melynek, valljuk, de bát­ran nem csak nyomait találjuk napjaink­ban­­, ne tudjon elhatalmasodni, hogy a lé­lek cenzúrája működjön, fontos ismernünk egymást. Ki honnan jön, és ki kinek a ke­zébe teszi le gyermeke testi-lelki-szellemi fejlesztésének lehetőségét. Ha mindezen túl vagyunk, adjuk a kormányt a gyermek kezébe, bízzunk, benne ezen a területen ő vezethet. Müller Zsuzsa Minden év elején megdöbbenve szembesü­lünk azzal, hogy ismét véget ért egy eszten­dő, ami gyors léptekkel elrohant, és immár megérkezett az új esztendő. Év elején az em­ber igyekszik mérleget készíteni arról, mi is történt az eltelt időszakban, mi az, ami jó volt, és mi az, amit az új évben másként sze­retne majd csinálni. A tovaszálló gondolatok között mindannyian felidézzük a karácsonyt, az ünnepek emlékét, melyek még elevenen élnek a szívünkben, és ha visszagondolunk, melegség járja át lelkünket. Eszünkbe jutnak a szeretteink, akik még velünk ünnepelhet­tek, és azok, akik fentről figyelnek már ben­nünket. Nekünk, segítő szakembereknek a lelkében még ott élnek a boldog gyermek­mosolyok, a hálás tekintetetek, a fülünkben csengnek a köszönő szavak, és meghallga­tásra találnak az elégedetlenkedők kritikái. A novemberi, decemberi hónapok a Gondo­zási Központ Család- és Gyermekjóléti Szol­gálatának életében mindig egy izgalommal, aggódással teli, mozgalmas időszak. Már év közben azon gondolkodunk, hogy milyen forrásokból lehetne ajándékot, tartós élel­miszert gyűjteni, mivel tudunk segíteni a nehéz helyzetben élőknek. Sok jó szándékú embernek köszönhetően évről-évre meg tudjuk ajándékozni azokat, akiknek nincs le­hetőségük az ünnepeket méltóképpen várni és megélni. Nekik köszönhetően nagy lelke­sedéssel készülődtünk a december 13-ai ün­nepségre. Izgultunk lesz-e elég játék, ruha és édesség, annyi felajánlás érkezett-e, amen­­­nyiből 140 gyermeknek sikerült meglepetés csomagot összeállítani. Zizegtek a szatyrok, vizsgálgattuk, hogy elég nagy lesz-e a nad­rág, a felső, a cipő; cikáztak a gondolatok, és az információk arról, ki minek is örülne a legjobban - egy babának, egy autónak, egy mesekönyvnek, vagy talán egy pihe-puha plüssfigurának. Majd egy helyi vállalkozó­nak és csapatának köszönhetően sok-sok cipős doboznyi játék és pénzbeli felajánlás érkezett hozzánk, így minden csomag ös­­­szeállhatott, és elérkezett a várva várt nap. Az ünnepségnek, a Petőfi Sándor Művelődési Ház adott otthont, ahol a műsort a Felvidé­ki Néptánc Egyesület Utánpótlás Csoportja kezdte egy Lucázással, majd őket követte városunk egyik kiemelkedően tehetséges di­ákjának, Bojás Eszternek gyönyörű gitár és ének előadása. A műsort az Utánpótlás Cso­port Betlehemes játéka zárta. Ezt követően egy közös éneklés hangjára megtalált ben­nünket a várva várt nagyszakállú, akit az idei évben is nagy izgalommal vártak a gyerekek. Az óriási örömet az ajándékok átvétele jelen­tette a kicsiknek. Fürkésző tekintetek, mata­tó kezek és boldog, hangos kacajok jelezték a boldogságot. Az ünnepséget követően te­rített asztal (sütemény, gyümölcs, innivaló) várta a vidám csapatot, ahol a Mikulást is vendégül látták, és a közös együttléttel zárult a délután. A vendégváró süteményeket a II. Géza Gimnázium 7-8-9. osztályos, katolikus hittanos csoportjának diákjai készítették, nagy-nagy szeretettel. Betűkkel nem lehet le­írni, szavakkal nem lehet elmondani azokat az érzéseket, amit évek óta átélünk ezeken az ünnepségeken, a gyerekek szemében látni az örömet, a boldogságot, hiszen mi tudjuk, hogy közülük sok gyermeknek ez jelenti a karácsonyt és az ajándékot. Ezek azok a pil­lanatok, amiért érdemes ezt a munkát végez­ni. A gyermekeknek szánt ajándékok mel­lett, december 18-án, 150 családnak, egyedül élőknek és idős embernek tartós élelmiszer csomaggal segítettünk abban, hogy ottho­nukban terített asztalt tudjanak varázsolni karácsony estére. GONDOZÁSI KÖZPONT A CSALÁDSEGÍTÉS IGAZI ÖRÖME A HÁLÁS ÉS CSILLOGÓ TEKINTET Kiadványunk Bátaszék város honlapján is megtalá­ lató: www.bataszek.hu

Next