Cinema, 1996. január-június (1-6. szám)

1996-02-01 / 2. szám

közepesre sikeredett műveivel? Aze­lőtt a nézők az izgalomtól remegve várták egy-egy új Carpenter-film érkezését. A reménykedők (bár szá­muk rohamosan csökken), akik még ma is a rémfilmek megújítójának nagy visszatérésére várnak, nem kapnak mást, mint egy kiégett, min­dent elvállaló rendező zavaros és zagyva próbálkozásait. Úgy tűnik, John Carpenter fölött összecsaptak az ötlettelenség hullámai. Talán leg­jobban e filmjének a reklámszlogen­jével lehetne jellemezni a rendező pályafutását: „És semmi sem lesz olyan, mint amilyen volt.” Az őrület torkában kiválóan illusztrálja, mennyire fajsúlytalanná vált Carpenter az elmúlt tíz évben. A biztosítótársaság deketívjének (Sam Neill) története a legnagyobb jóindu­lattal is csak H. P. Lovecraft és Ed­gar Allen Poe sötét, a világ valósá­gosságát megkérdőjelező eszméi ér­dekes értelmezésének tűnik. A nyo­mozó addig keresi az eltűnt horror­szerzőt (Jürgen Prochnow), míg rá nem bukkan az író által teremtett, komor fantáziabirodalomban. Mi a Az 1988-ban alapított KNB trükkgyártó cég a morbid fan­tasy filmek nagymesterének számít. 20 fős csapata készí­tette például a Rémálom 5. és A sötétség fejdelme emléke­zetes trükkjeit is Nem kell félni, a nyálas szörny csak bábul Az őrü­let fináléjában sínen mozgat­ták, miközben egyszerre 14 bábjátékos irányította A KNB maszkjai egészen külön­leges arckifeje­­zést kölcsönöz­nek az őrület ví­rusával megfer­tőzött embertár­sainknak Jürgen Proch­now házának átalakítása tíz óráig tartott. A Sutter Cane­­szörnyeteget a KNB főnöke, Nicotero gyámolítja A csápos nagy­mama jeleneté­nek makettja. A kamera Sam Neillről vágás nélkül közelít a valóságosnál sokkal nagyobb­nak látszó ma­kettra

Next