Comitatus, 1996. január-december (6. évfolyam, 1-12. szám)
1996-05-01 / 5. szám
1. A turizmus nem „zöldmezős” beruházás! A turizmus és környezetének történelmi, kulturális, szociális és földrajzi kapcsolatrendszerében szerves illeszkedési pontokat kell keresni és azokra alapítani a fejlesztéseket. Gyula városa jó adottsággal bírt mindehhez és volt kellő elszántsága a megújulásra. 2. Varietas delectat. Gyula turisztikai értékét nemcsak a fürdő, a színház, a múzeumok, hanem az „egynapi járással” elérhető megyei értékek növelhetik a Körösök völgyétől Vésztő-Mágorig a kígyósi pusztán át a szabadkígyósi kastélyig. Ezért igyekezett a város a Dél-Alföld turisztikai centrumává válni évtizedekkel ezelőtt és azért kell ma összehangolni a kistérségi fejlesztési törekvéseket. 3. Ahogy a népet a kormánya, úgy a lakosságot önkormányzata sem tudja akarata ellenében boldogítani! Az első összefogást a város turisztikai „felépítésére” a lelkesedés és élniakarás szülte, most is a lokálpatrióta polgárok részvételére, a helyi vállalkozók üzleti érdekeltségének megteremtésére kell törekedni. 4. Minden vendéget meg kell becsülni! A gyulai turizmus a belföldi vendégvárásra alapozódott, majd a ’70-es évektől előtérbe került külföldiekre koncentrált és azok elmaradása miatt a ’90-es években komoly zavarba került. 5. A turizmus itt Hic Rhodus: Hic salta! — érezték meg a gyulaiak. Nagy ugrás történt ugyanis 1950-ben, melynek nyomán Gyula fürdővárossá vált, melyből tanulság, hogy az 1990-es években is a turizmusnak kell alárendelni minden városfejlesztési törekvésünket, hogy mielőbb gyógyhely is lehessen a város. Most ismét megmutathatja a városvezetés, hogy van-e ész, erő és kellő elszántság. „A turizmus óriási üzlet, de önmagától nem működik.” (Lengyel Márton) Gyula város önkormányzatának szándékai és cselekedetei a ’90-es években a turizmus fellendítéséért. A rendszerváltás első gyulai önkormányzata egyetlen kitörési pontként az idegenforgalom fejlesztését jelölte meg. Elkészítette a gyulai idegenforgalom és gyógyturizmus fejlesztési koncepcióját és egy befektetési útmutatót is. Több lényeges dolgot viszont nem csinált meg: — nem vonta be a lakosságot a tervezésbe és az elkészült terveket sem igyekezett elfogadtatni, — a vállalkozókat nem nyerte meg, sőt kifejezetten feszült viszonyt alakított ki azok érdekképviseleti szervezetével a helyi idegenforgalmi kamarával — új nevén egyesülettel. Később ugyan megpróbálta egy Thermal Toursys nevű alapítványba tömöríteni a turizmus helyi érdekeltjeit — de nem sikerült. Emiatt olyan jó kezdeményezések is rossz startot fogtak, mint a megyével közösen létrehozott Tourinform Iroda. Az önkormányzat idegenforgalmi szerepének valódi betöltésével a burkolt önkormányzati szubvenciók megszűnnek, ez szükségképpen az egyéni érdekek sérülésével jár. Ez vezetett az önkormányzat és a kamara közötti feszült viszonyhoz. Máig tisztázatlan az önkormányzat és az idegenforgalmi egyesület viszonya, illetve szerepköre. Ugyanakkor eredménynek tartjuk, hogy Gyulán alakult meg a gyulaiak kezdeményezésére a Magyar Fürdővárosok Szövetsége. A Tourinform Iroda létrejöttével erős marketingtevékenység vette kezdetét. Gyula az országban elsők között próbálkozott egy korszerű idegenforgalmi rendszer létrehozásával. A Várfürdőt üzemeltető vállalat gazdasági átalakítása, belső átszervezése a mai napig nem sikerült. A legnagyobb hibának az tűnik, hogy nem koncentrálunk anyagi erőt a turizmust segítő fejlesztésekre, sőt inkább 66