Confessio, 1999 (23. évfolyam, 1-4. szám)
1999 / 2. szám - A MÁSFÉLSZÁZADOS FÜGGETLENSÉGI NYILATKOZAT. EMLÉKÜLÉS A DEBRECENI NAGYTEMPLOMBAN - Orbán Viktor: A függetlenség cselekvőképességet is jelent
6 ORBÁN VIKTOR könyvbe: 2265. pont - Kossuth, magyarok Mózese. A feljegyzés még ma is megtekinthető. Számomra ennek a történetnek az igazi tanúsága az, hogy Debrecen egy tisztességes, öntudatos polgárváros volt akkoriban, mint ahogy évszázadok óta az. A város számára fontos volt minden egyes ember, aki belépett a hatvani kapun. Éppúgy nyilvántartották a magyarok Mózesét, mint a köszörűst a szomszéd településről, vagy a hortobágyi csikóst, aki lovait jött eladni a hetivásáron. Tisztelték az embert, aki hozzátesz valamit a világhoz, aki rendesen végzi a dolgát, és eközben felkeresi városát. Sok oka van annak, úgy hiszem, hogy ezeknek a magyar városoknak, mint Debrecennek is, ilyen igazi polgári öntudatuk volt. Köszönhető ez megfelelő jogállásuknak, amely biztosította számukra a szabadságot, hiszen szabad királyi városok voltak. Köszönhető a reformációnak, amelyet hazánkban az elnyomásból való szabadulás és a polgári fejlődés igénye hívott életre, így hamarosan a magyar szabadságszeretet jelképévé is válhatott. S nem utolsósorban köszönhető a büszke városlakóknak, akik minél inkább boldogultak, minél jobban gyarapodtak, annál több önállóságot igényeltek. Debrecen szabadságát, felvirágzását, gazdagságát, kiváltságait és szellemi kisugárzását nem királyi kegynek köszönhette, hanem polgárainak, szorgalmának és hitének. A városban lakók kezdettől fogva vágytak a szabadságra, a függetlenségre, hogy maguk dönthessenek a sorsukról, a jövőjükről. Mindig is bíztak saját akaratukban, saját erejükben. Mindig is bíztak abban, hogy amit elterveztek, amit megálmodtak, az valósággá válik. Minden bizonnyal, minden bizonnyal ennek köszönheti Debrecen, hogy éppen itt hirdették ki a Habsburg-ház trónfosztását, hogy éppen itt született a Függetlenségi Nyilatkozat. 150 éve itt talált egymásra a történelmi hely és a történelmi idő. Hölgyeim és Uraim! Ez az évforduló önkéntelenül is arra késztet, hogy elgondolkodjunk a függetlenség értelmén. Azon, hogy mit jelent számunkra a függetlenség az új évezred küszöbén, fiatal demokráciánk tizedik évében. 150 évvel ezelőtt, ha a történelem szorításában készült is el a nyilatkozat, nagyon sok magyar kimondhatatlannak gondolt vágyát testesítette meg. Ha az akkori politikai helyzetben vitatható döntésnek is tűnt a Függetlenségi Nyilatkozat, az bizonyos, hogy a magyar ember valódi lelkületét tükrözte vissza. Ez a lelkület évszázadok óta minden mondájában és meséjében a szabadságról és a függetlenségről álmodott. Ezért volt közös vágy sokak számára, hogy maga az állam, Magyarország is függetlenné válhasson. S erre minden adottsága meg is volt. Polgárainak akarata, önálló nyelve, öntudata, nemzeti kultúrája, művészete és tudománya. Mégis akkortájt már lassan a történelmi feledés homályába merültek azok az idők, amikor a Magyar Királyság még független állam lehetett. Ma mintha éppen fordítva lenne mindez. Hazánk szabad és független ország. Ki vagyunk azonban téve elkerülhetetlenül olyan erős külső, szellemi, kulturális, gazdasági és társadalmi hatásoknak, amelyek befolyással vannak akár a mindennapi életünkre is. Úgy tűnik, ma a világ boldogabbik része újfajta egység megteremtése felé halad. Európa nyugati felén gazdasági értelemben megszűntek az államhatárok. A XX. század kulturális, technikai és szellemi fejlődése hihetetlenül lecsökkentette a távolságokat. Az államok egymásra utaltságát ugyanakkor megnövelte. Magyarország ma ezen az úton jár. Ezt az utat jelölte ki számunkra a Függetlenségi Nyilatkozat is, hiszen ekkor tanultuk meg, hogy a függetlenség nem lehet öncélú. Hiszen a nyilatkozat után egyedül álltunk a nagyvilágban. Függetlenül, de szövetségesek nélkül. Megtanultuk, hogy a háborúhoz elég az ellenség is. A békéhez, a valódi függetlenséghez azonban szövetségesek is kellenek. Ezért, talán azt is mondhatjuk, hogy a függetlenség arra való szabadság, hogy a maguk elképzelése és érdekei szerint kössünk szövetségeket. Egy nemzet számára a függetlenség cselekvőképességet is jelent. Az egységesülés nem jelentheti döntési szabadságunk megszűnését. Csak az az állam független, amely dönteni tud sorsáról, és tenni is képes ezért. Azért gyülekeztünk ma itt ősz-