Confessio, 1999 (23. évfolyam, 1-4. szám)

1999 / 2. szám - A MÁSFÉLSZÁZADOS FÜGGETLENSÉGI NYILATKOZAT. EMLÉKÜLÉS A DEBRECENI NAGYTEMPLOMBAN - Orbán Viktor: A függetlenség cselekvőképességet is jelent

6 ORBÁN VIKTOR könyvbe: 2265. pont - Kossuth, magyarok Mózese. A feljegyzés még ma is megtekint­hető. Számomra ennek a történetnek az igazi tanúsága az, hogy Debrecen egy tisztessé­ges, öntudatos polgárváros volt akkoriban, mint ahogy évszázadok óta az. A város szá­mára fontos volt minden egyes ember, aki belépett a hatvani kapun. Éppúgy nyilvántar­tották a magyarok Mózesét, mint a köszörűst a szomszéd településről, vagy a hortobágyi csikóst, aki lovait jött eladni a hetivásáron. Tisztelték az embert, aki hozzátesz valamit a világhoz, aki rendesen végzi a dolgát, és eközben felkeresi városát. Sok oka van annak, úgy hiszem, hogy ezeknek a magyar városoknak, mint Debrecen­nek is, ilyen igazi polgári öntudatuk volt. Köszönhető ez megfelelő jogállásuknak, amely biztosította számukra a szabadságot, hiszen szabad királyi városok voltak. Köszönhető a reformációnak, amelyet hazánkban az elnyomásból való szabadulás és a polgári fejlődés igénye hívott életre, így hamarosan a magyar szabadságszeretet jelképévé is válhatott. S nem utolsósorban köszönhető a büszke városlakóknak, akik minél inkább boldogultak, minél jobban gyarapodtak, annál több önállóságot igényeltek. Debrecen szabadságát, felvirágzását, gazdagságát, kiváltságait és szellemi kisugárzá­sát nem királyi kegynek köszönhette, hanem polgárainak, szorgalmának és hitének. A városban lakók kezdettől fogva vágytak a szabadságra, a függetlenségre, hogy maguk dönthessenek a sorsukról, a jövőjükről. Mindig is bíztak saját akaratukban, saját erejük­ben. Mindig is bíztak abban, hogy amit elterveztek, amit megálmodtak, az valósággá vá­lik. Minden bizonnyal, minden bizonnyal ennek köszönheti Debrecen, hogy éppen itt hirdették ki a Habsburg-ház trónfosztását, hogy éppen itt született a Függetlenségi Nyi­latkozat. 150 éve itt talált egymásra a történelmi hely és a történelmi idő. Hölgyeim és Uraim! Ez az évforduló önkéntelenül is arra késztet, hogy elgondolkod­junk a függetlenség értelmén. Azon, hogy mit jelent számunkra a függetlenség az új év­ezred küszöbén, fiatal demokráciánk tizedik évében. 150 évvel ezelőtt, ha a történelem szorításában készült is el a nyilatkozat, nagyon sok magyar kimondhatatlannak gondolt vágyát testesítette meg. Ha az akkori politikai helyzetben vitatható döntésnek is tűnt a Függetlenségi Nyilatkozat, az bizonyos, hogy a magyar ember valódi lelkületét tükrözte vissza. Ez a lelkület évszázadok óta minden mondájában és meséjében a szabadságról és a függetlenségről álmodott. Ezért volt közös vágy sokak számára, hogy maga az állam, Magyarország is függetlenné válhasson. S erre minden adottsága meg is volt. Polgárainak akarata, önálló nyelve, öntudata, nemzeti kultúrája, művészete és tudománya. Mégis ak­kortájt már lassan a történelmi feledés homályába merültek azok az idők, amikor a Ma­gyar Királyság még független állam lehetett. Ma mintha éppen fordítva lenne mindez. Hazánk szabad és független ország. Ki vagyunk azonban téve elkerülhetetlenül olyan erős külső, szellemi, kulturális, gazda­sági és társadalmi hatásoknak, amelyek befolyással vannak akár a mindennapi életünkre is. Úgy tűnik, ma a világ boldogabbik része újfajta egység megteremtése felé halad. Európa nyugati felén gazdasági értelemben megszűntek az államhatárok. A XX. század kulturális, technikai és szellemi fejlődése hihetetlenül lecsökkentette a távolságokat. Az államok egy­másra utaltságát ugyanakkor megnövelte. Magyarország ma ezen az úton jár. Ezt az utat jelölte ki számunkra a Függetlenségi Nyilatkozat is, hiszen ekkor tanultuk meg, hogy a füg­getlenség nem lehet öncélú. Hiszen a nyilatkozat után egyedül álltunk a nagyvilágban. Füg­getlenül, de szövetségesek nélkül. Megtanultuk, hogy a háborúhoz elég az ellenség is. A békéhez, a valódi függetlenséghez azonban szövetségesek is kellenek. Ezért, talán azt is mondhatjuk, hogy a függetlenség arra való szabadság, hogy a maguk elképzelése és érdekei szerint kössünk szövetségeket. Egy nemzet számára a függetlenség cselekvőképességet is jelent. Az egységesülés nem jelentheti döntési szabadságunk megszűnését. Csak az az állam független, amely dönteni tud sorsáról, és tenni is képes ezért. Azért gyülekeztünk ma itt ősz-

Next