Confessio, 1999 (23. évfolyam, 1-4. szám)

1999 / 2. szám - FILMESZTÉTIKA - Békési Sándor: A kép, amely visszanéz ránk. Az animációs film esztétikájának etikai vonatkozásai

KÖSZÖNTŐ A DESZKATEMPLOM FELSZENTELÉSÉN 109 gyón egyszerű magyarázata van. A bajban segítségül jöttek mindazok, akiknek fontos, hogy ebben az országban templomok legyenek. Fontos, hogy gyújtogatással ne lehessen lehetetlenné tenni egy gyülekezeti közösség életét. Fontos, hogy a város egyik ékessége helyén ne meredezzenek sokáig üszkös romok. Azért vagyunk itt most ilyen sokan, mert a bajban is sokan voltak, akik segítettek. Eljött az ünneplés ideje. Jó itt együtt ünnepelni Önökkel. Látni a munka gyönyörű gyümölcsét, a hívek áldozat­­készségét, és látni, hogy ez a közösség része egy nagyobb közösségnek, az európai re­formátusok nagy családjának, akik ugyancsak segítettek. Mégis éppen ezen a helyen, az Isten házában jó, ha arra is gondolunk, ami emberi szemmel nem látható. Nem látható az, ami az építő emberek gondolataiban, szívében van. Nem látható, mégis ez a legfontosabb. Hiszen itt dől el, hogy valaki építeni fog vagy rombolni. Tüzet fog oltani, vagy tüzet szítani. Békességet fog hirdetni, vagy háborúságot. Mások hasznára akar lenni vagy kárára. Templomot az emberek azért építenek, hogy legyen egy hely, ahol az életük megkapja a szükséges segítséget, iránymutatást a Jó melletti döntésre. Az egymást erősítő emberek közösségének szüksége van egy közös otthonra, ahová elhozhatják a gyermekeiket, uno­káikat. Templomot ilyen reményekkel építenek az emberek. Akik viszont újjáépítik az elpusztult szent helyet, azokban már nemcsak remény van, hanem tudás és tapasztalat is mindarról, hogy mire jó a templom, hogy miért nem lehet meg Isten háza nélkül sem ez az ország, sem ez a város, sem a bennük lakó emberek. Kívánom, hogy ebben az egyszerre ősi és új templomban sok-sok ember tapasztalhas­sa meg a közös hit összetartó és iránymutató erejét. Filmesztétika A kép, amely visszanéz ránk Az animációs film esztétikájának etikai vonatkozásai" Kisfiam kezét fogom tévénézés közben, amikor a rajzfilm hatására tenyere hirtelen nedvesedni kezd, míg ő maga ledermed. Pedig csak úgynevezett „mesefilmet” nézett. De az üres volt és agresszív; olyan, amilyen környező világunk, ez a pusztulás felé közeledő civilizáció.­ Ez az önleépülés hat az animációs filmek témájára is és viszont: a filmek is hatnak azok nézőire, mintegy életstílust jelölve ki számukra, hogy még üresebbekké, még agresszívabbá váljanak. Elodázhatatlan tehát a kérdés e szűk szakmai körben is: meddig terjedhet az animációs filmkészítés és alkotás szabadsága, illetve szabadossága az erkölcsi értékek pusztítása nél­kül? Más szavakkal: milyen erkölcsi felelősséget hordoz egy-egy mű megvalósításában ér­dekelt alkotó ebben a szellemileg, lelkileg és erkölcsileg fertőzött globális légkörben? Három dolgot szeretnék kiemelni, amelyek a rajzfilmek szempontjából etikai követ­kezményekkel járnak. Az egyik az animációs film dramaturgiája, a másik képi miliőjé­nek, alakjainak megjelenítése, a harmadik pedig magának az alkotónak élete és kultúrája. 1 1) Ha az animációs film dramaturgiáját hozom szóba, nemcsak a filmbéli történésre gondolok, hanem annak a dramaturgiai szálnak a felépítésére és megtételére, amely a mű belső élete. Ez a dramaturgiai út ugyanis az alkotás dimenziójába kerülő befogadó élet­útja is lesz egyben, amíg a filmet nézi, miközben kiszakad reális világából. Ezért van az.

Next