Confessio, 1999 (23. évfolyam, 1-4. szám)
1999 / 1. szám - FIGYELŐ - "A történelmi egyházak elsősorban a jövőhöz tartoznak..." Orbán Viktor miniszterelnökkel beszélget Békefy Lajos
FIGYELŐ „A történelmi egyházak elsősorban a jövőhöz tartoznak.. - Beszélgetés Orbán Viktor miniszterelnökkel - - Miniszterelnök Úr hivatali eskütétele előtt Isten Házába ment, ahol reggeli áhítaton vett részt, majd onnan ment át az Ország Házába. Ez sokakat meglepett, másokat viszont örömmel töltött el. Mi indította erre? - Régi magyar hagyomány ez, csak időközben elhalványult. Erről Varga László képviselőtársamtól tudok. Ő mesélte, hogy a második világháború után így volt szokás. Akkor minden felekezet képviselője a saját templomát látogatta meg, majd onnan vonultak egy találkozóhelyre, aztán a Parlamentbe. De nem kell ilyen messzire menni hasonló példáért. Amikor az RMDSz képviselői Erdélyben a választásokon először szerepeltek sikeresen, és részt vehettek a bukaresti Parlament munkájában, akkor szintén hasonlóképpen jártak el. Akinek ez nem jelent lelki tartalmat, nem hívő ember, vagy nincs szüksége ilyen támaszra, hiszen lehetnek magabízó emberek, akik úgy gondolják, hogy maguk is megállnak a lábukon, azok nyilván nem vesznek részt ilyen parlamenti alakuló ülés előtti istentiszteleten vagy áhítaton. Aki azonban szükségét érzi ennek, az részt vesz. Ez szép hagyomány. Örültem annak, hogy ez nem lett kötelező vagy nem volt feszengés emiatt képviselőtársaink között. Volt, aki eljött, volt, aki nem, ki minek érezte szükségét. A magyar történelemben adódtak református államférfiak. Bethlen Gábor, Bocskai, a Tiszák, legutóbb Tildy Zoltán. Van-e a politikában református példaképe? - Amikor magunk között beszélgetünk, mondhatom azt is, ugratjuk egymást, a katolikusok néha előhozakodnak, az a baja az országnak elsősorban, hogy rendre református a miniszterelnöke. Ezen mindenki jót nevet, szerencsére senki sem veszi ezt komolyan. Való igaz, hogy az országon belüli felekezeti arányhoz képest, illetve a reformátusok országos arányát tekintve, megállapíthatjuk, hogy a történelem során mindig arányainkon felül képviseltük magunkat a közéletben, a miniszterelnöki székben is. A katolikusok tréfája kétségtelenül igaz. Említhetem Horthyt is, aki ugyan nem volt miniszterelnök, hanem kormányzó, de református volt. Vagy Bethlen Istvánt is. A közelmúltból a legtöbbre őt becsülhetjük, hiszen az első világháború utáni kataklizma megszüntetése és az önálló magyar állam megalapítása az ő nevéhez fűződik. Ő az a miniszterelnök, aki azt a formáját adta meg Magyarországnak, aminek révén a két világháború ellenére sikerült mind politikai államként, mind politikai nemzetként megmaradnunk. De ha távolabbra tekintünk, Bethlen Gábor az, akit érdemes megemlíteni, vagy református körökben felidézni az emlékét, ha a jövőről gondolkodunk. Bethlen olyasmit tett, amire mindannyian vágyunk Magyarországon. Nem csak mi, akik a közjót szolgáljuk az Ország Házában, hanem minden magyar polgár. Ő ugyanis nagyon nehéz körülmények között virágzó Erdélyt épített, állandóan egyensúlyozva megőrizte Erdélyország függetlenségét. Ez akkori mértékkel mérve is kiemelkedő volt. Ez annak a református államférfinak a teljesítménye, akiből jó lenne Magyarországon még néhányat látni. 69