Confessio, 2000 (24. évfolyam, 1-4. szám)

2000 / 3. szám - A VILÁGTALÁLKOZÓ ÜNNEPI ALKALMAI GENFBEN - Németh Zsolt: "Istenért és a szabadságért"

ORBÁN VIKTOR kanyarban elesettek, az odaveszett zsidó honfitársaink, a kitelepített német származásúak, a szovjetunióbeli kényszermunkára elhurcoltak, s végül az 1956 után elmenekült kétszáz­ezer életerős magyar, így együtt több mint egymillió ember, szinte pótolhatatlan veszte­ség egy tízmilliós ország, de még egy tizenötmilliós nemzet számára is. Fájdalmas csapá­sok ilyen sorozata nálunknál népesebb nemzeteket is földre sújtott volna. Mi azonban, éppen tíz esztendővel ezelőtt, megragadtuk a történelem kínálta lehetőséget, előhívtuk a valamiképp megmaradt szellemi, lelki erőt. S bár igaz, hogy gyakrabban hív még ma is harang temetésre, mint keresztelőre, de visszaköltözött szívünkbe egy boldog, családokra épülő, emelkedő Magyarország és magyar nemzet reménye. Adjunk érte hálát a Mindenhatónak! Tíz esztendővel ezelőtt azt a célt tűztük ki, hogy a magyarok szabadságban, bizton­ságban és jólétben élhessenek. Ma sokan gondolják úgy, hogy a szabadságot már meg­szereztük a magunk számára. Ez igaz is, meg nem is. Figyeljük a reformáció óriásainak szabadságról mondott gondolatait. A külső szabadság aligha ér valamit belső szabadság nélkül. Aki megelégszik a jólét és a szabadság külső jegyeivel, az könnyen elveszítheti az emberi életet összetartó belső meggyőződést. Ezt a volt Kelet és a volt Nyugat országaiban élőknek egyaránt újra meg kell szívlelnie. Különösen most, tisztelt Barátaim, olyan fordulatok idején, amikor az emberiség az önveszélyesség határát érintve, hajlamos kizárólag saját képességébe vetett önbizalmát kamatoztatni. A reformátusok kötelessége, úgy érzem, újra és újra emlékeztetni: semmi­féle tanultság nem segít a morális romlottság ellen. Kedves Barátaim! A mai időkben gyakran esik szó Magyarország európai mivoltáról és az Európai Unióról. Szent Ágoston, Szent Ferenc, Kálvin, Luther és Zwingli, és az ő magyar befogadásuk jól példázza: az Evangélium tanítása nélkül nincsenek életképes gyökerei az európai ösz­­szetartozásnak. S ennek fontosságát nem homályosíthatja el semmiféle gazdasági, politi­kai racionalitás, vagy éppen aggodalom. Kedves Barátaim! A magyar reformátusok hitére, lelki, szellemi erejére a református világban kiérdemelt megbecsültségére az egész magyar nemzetnek szüksége van, és megjósolhatjuk: szüksége is lesz. A magyar emberek belső szabadságának, reményének megszerzésében és megtartásában a reformátusok pótolhatatlan küldetést teljesítenek. Ennek beteljesítését, áldást és békességet kívánok mindannyiuknak. NÉMETH ZSOLT „Istenért és a szabadságért!” Tisztelt Miniszterelnök Úr! Főtiszteletű Urak! Hölgyeim és Uraim! Ezen a szent helyen szívemet két érzés tölti el: a büszkeség és a hálaadás. Büszkeség, mert Európa sohasem vált volna igazán Európává a reformáció nélkül, és a magyar se magyarrá. Illyés Gyula versének két sorát idézem itt: „Hiszed, hogy volna-e olyan-amilyen­­ magyarság, ha nincs - Kálvin? Nem hiszem.” És igaza volt. A reformáció tényleg megtartó erőt jelentett a magyarság számára törté­nelmünk talán legnehezebb időszakában, a török hódoltság kezdetén. Tényleg kötődést jelentett Európához, olyat, amilyet Szent István idején a keresztyénség felvétele. De büszkeségem nem kizárólag Illyés soraiból táplálkozik. És nem is csak abból, hogy más nagy európaiak között a mi Bocskaink is itt áll mögöttem kővé meredve. S nem is csak abból, hogy az emlékműben jelentős mértékben magyar teljesítményt tisztelhetünk.

Next