Confessio, 2000 (24. évfolyam, 1-4. szám)
2000 / 3. szám - A VILÁGTALÁLKOZÓ ÜNNEPI ALKALMAI GENFBEN - Németh Zsolt: "Istenért és a szabadságért"
ORBÁN VIKTOR kanyarban elesettek, az odaveszett zsidó honfitársaink, a kitelepített német származásúak, a szovjetunióbeli kényszermunkára elhurcoltak, s végül az 1956 után elmenekült kétszázezer életerős magyar, így együtt több mint egymillió ember, szinte pótolhatatlan veszteség egy tízmilliós ország, de még egy tizenötmilliós nemzet számára is. Fájdalmas csapások ilyen sorozata nálunknál népesebb nemzeteket is földre sújtott volna. Mi azonban, éppen tíz esztendővel ezelőtt, megragadtuk a történelem kínálta lehetőséget, előhívtuk a valamiképp megmaradt szellemi, lelki erőt. S bár igaz, hogy gyakrabban hív még ma is harang temetésre, mint keresztelőre, de visszaköltözött szívünkbe egy boldog, családokra épülő, emelkedő Magyarország és magyar nemzet reménye. Adjunk érte hálát a Mindenhatónak! Tíz esztendővel ezelőtt azt a célt tűztük ki, hogy a magyarok szabadságban, biztonságban és jólétben élhessenek. Ma sokan gondolják úgy, hogy a szabadságot már megszereztük a magunk számára. Ez igaz is, meg nem is. Figyeljük a reformáció óriásainak szabadságról mondott gondolatait. A külső szabadság aligha ér valamit belső szabadság nélkül. Aki megelégszik a jólét és a szabadság külső jegyeivel, az könnyen elveszítheti az emberi életet összetartó belső meggyőződést. Ezt a volt Kelet és a volt Nyugat országaiban élőknek egyaránt újra meg kell szívlelnie. Különösen most, tisztelt Barátaim, olyan fordulatok idején, amikor az emberiség az önveszélyesség határát érintve, hajlamos kizárólag saját képességébe vetett önbizalmát kamatoztatni. A reformátusok kötelessége, úgy érzem, újra és újra emlékeztetni: semmiféle tanultság nem segít a morális romlottság ellen. Kedves Barátaim! A mai időkben gyakran esik szó Magyarország európai mivoltáról és az Európai Unióról. Szent Ágoston, Szent Ferenc, Kálvin, Luther és Zwingli, és az ő magyar befogadásuk jól példázza: az Evangélium tanítása nélkül nincsenek életképes gyökerei az európai öszszetartozásnak. S ennek fontosságát nem homályosíthatja el semmiféle gazdasági, politikai racionalitás, vagy éppen aggodalom. Kedves Barátaim! A magyar reformátusok hitére, lelki, szellemi erejére a református világban kiérdemelt megbecsültségére az egész magyar nemzetnek szüksége van, és megjósolhatjuk: szüksége is lesz. A magyar emberek belső szabadságának, reményének megszerzésében és megtartásában a reformátusok pótolhatatlan küldetést teljesítenek. Ennek beteljesítését, áldást és békességet kívánok mindannyiuknak. NÉMETH ZSOLT „Istenért és a szabadságért!” Tisztelt Miniszterelnök Úr! Főtiszteletű Urak! Hölgyeim és Uraim! Ezen a szent helyen szívemet két érzés tölti el: a büszkeség és a hálaadás. Büszkeség, mert Európa sohasem vált volna igazán Európává a reformáció nélkül, és a magyar se magyarrá. Illyés Gyula versének két sorát idézem itt: „Hiszed, hogy volna-e olyan-amilyen magyarság, ha nincs - Kálvin? Nem hiszem.” És igaza volt. A reformáció tényleg megtartó erőt jelentett a magyarság számára történelmünk talán legnehezebb időszakában, a török hódoltság kezdetén. Tényleg kötődést jelentett Európához, olyat, amilyet Szent István idején a keresztyénség felvétele. De büszkeségem nem kizárólag Illyés soraiból táplálkozik. És nem is csak abból, hogy más nagy európaiak között a mi Bocskaink is itt áll mögöttem kővé meredve. S nem is csak abból, hogy az emlékműben jelentős mértékben magyar teljesítményt tisztelhetünk.