Confessio, 2000 (24. évfolyam, 1-4. szám)
2000 / 3. szám - DOKUMENTUM - A magyar Reformátusok IV. Világtalálkozójának dokumentumaiból. "...ezer esztendő előtted..." Zsolt 90,4
VAJAY SZABOLCS 66 fenn, az Aventinus magasán, ahol egykor II. Szilveszter pápa és III. Ottó császár egy akarattal latolgatta a magyar korona-küldést. Vera mégsem írhatta ki talán magából belvilágának teljes kincsestárát. Ösztönös fegyelemmel pontosított a „hasznosra”: irodalmi kritikák, könyvismertetések, színházi szemle, könyvnapi beszámolók, irodalmi díjak szervezése... megannyi termékeny magvetés, többnyire a Katolikus Szemle hasábjain, amelynek fáradhatatlan szerkesztője is volt, szellemi kenyér a világszerte éhező magyar olvasói elitnek... Ama bizonyos, ma otthon inkább lekicsinyelt diaszpórának. Kultúrmisszió a szó nemesi értelmében. Ellendarabja Illyés Gyula vagy Pilinszky János lefojtott, a Vasfüggönyt alig-alig áthágni tudó, magános költői szavának. Veronka - így becézték szerettei - csak fegyelmezett másodvonalban hagyta kiteljesülni tehetségének átadását. Színtere ennek a novellairodalom. Ez már a századelő Magyarországán is szellemi magasáról a karcolat vagy a humoreszk felé konyuló műfaj, amely Vásárhelyi Vera szíve és tolla nyomán a diaszpóra keretében nyerte vissza egykori - Mikszáth Kálmán, Beöthy Zsolt vagy Justh Zsigmond képviselte - értékeit. Az elvesztett haza „ismeretlenné vált birtoka” éled írásaiban újjá. Töretlen folyamat, amely éppen csak „máshol” és „másként” folytatódik. (Mert ahol tényleg folytatódnia kellene, ott törésben van.) E folytatás Vásárhelyi Veránál Rómában, esetleg egy idealizált toszkánai vagy umbriai táj keretében bontakozik ki, ahol saját lelki érzékenységének vetületén túlnan Dante, Szent Ferenc vagy - olykor éppenhogy csillanón — Boccaccio szelleme is barangol. Négy novelláskötetének címe önmagáért beszél: Keserű babér, Fondos magány, Fogyó holnapok és Olvadó jég kezemben az idő. Szemelvényei egyszer még tanszéki témákká vagy disszertációs tanulmányokká lesznek. Most még csak az irodalom ínyenceinek ritka örömei. Az ember, az idő és annak elkerülhetetlen múlása. Mindezt csak a szellemi alkotás élheti túl. Ha Vásárhelyi Vera holnapjai el is fogytak, ha a magány fondorkodása végig is kísérte földi létét, csak a múló időből lett olvadó jég; emberi nagysága, szellemi emelkedettsége és irodalmi értéke szilárd maradt: „Aere perennius...” Őt magát illetően pedig idézzük szavát: „A halál az élet sója; ez ad ízt mindennek.” Elmúlt így minden keserű, de örökzöld marad a babér. DOKUMENTUM A Magyar Reformátusok IV. Világtalálkozójának dokumentumaiból „ ...ezer esztendő előtted... ” (Zsolt 90,4) 2000. június 30-án délelőtt istentisztelettel vette kezdetét a világ több mint negyven országában élő - magyar reformátusok nagy seregszemléjére Budapesten, a Kálvin téri templomban, majd délután megnyitó ünnepséggel folytatódott a Ferencvárosi Stadionban. A világtalálkozó 20 napon át tartott az anyaországban és a Kárpát-medencében élő magyar református egyházakban, s a kálvinizmus bölcsőjében, Genf városában július 22-23-án tartott kétnapos rendezvénysorozattal ért véget. A világtalálkozó meghívóját 2000. január 25-én bocsátotta ki Tőkés László királyhágómelléki püppök, a Magyar Reformátusok Világszövetsége (MRVSZ) elnöke, Bodnár Ákos főgondnok, az MRVSZ főtitkára és a központi rendezvényeknek helyt adó Dunamelléki Református Egyházkerület elnöksége, Hegedűs Lóránt püspök, Takaró Mihály főgondnok. A világtalálkozó fővédnöke Orbán Viktor, a Magyar Köztársaság miniszterelnöke volt.