Confessio, 2000 (24. évfolyam, 1-4. szám)
2000 / 3. szám - ÜNNEPI ISTENTISZTELET ÉS MEGNYITÓ ÜNNEPSÉG - Orbán Viktor: Tisztán tartani a forrást
76 HEGEDŰS LÓRÁNT millióinak bölcsőjénél! Nem hagyhatjuk a templomot, a templomot s az iskolát! Ha megalapítottuk őket, mikor a törökök jöttek be, fenn kell tartanunk mindnyájukat, mikor az oroszok mentek ki. „Áldjon vagy verjen sors keze, / Itt élned, halnod kell”, magyar nemzetem, ahol Isten kijelölte eleve elrendelt idődet és lakásodnak határait (ApCsel 17,26). Nem adjuk soha oda az életet az életszínvonalért, a lelket a pénzért, akkor sem, mikor a szellem gondolkodik és a pénz uralkodik egy félelmetes önépítve önpusztító korban. Ha pedig a Szentlélek ihletése és lelkünket megragadó életigazsága ellen támad a mindent megvásárolni akaró tőke, csak ezt mondhatjuk, mint amit Péter szólt Simon mágushoz: „A te pénzed veled együtt vesszen el, mivel azt gondoltad, hogy az Isten ajándéka pénzen megvehető” (ApCsel 8,20). Mert a pénz a minden jóra használható legjobb szolga, ha Isten uralma alatt az ószövetségi „Ámen” hitével élnek vele. De a minden rosszra minket használó legrosszabb gazda, ha az ugyanazon gyökérből származó Mammon uralma alatt erkölcstelen és embertelen bálványimádásra késztet. Mi viszont Kálvin biblikus jelmondatával szólunk egyen-egyenként és együttesen: „Szívemet égő áldozatul Néked adom, Uram.” Hogy ne vesszek el kárhozati tűzben, hanem üdvözüljek az áldozati tűzben, mely lelkesítve ég, de pusztítva nem emészt, mint a Mózes könyvében és Kodolányi művében leírt isteni égő csipkebokor lángja, mint a győzelmes angyali tekintet, min az anyaöl, a csók, az ölelés, az átszellemült szív, az égbe szárnyaló ima, a jövőt remélő-valósító nemzet, a IX. szimfóniás emberiség. Ő az, aki „Szabad szót ad a rejlő gondolatnak ledőlt romoknak átkozott porán.” S ezért: „Fenn, a hitnek fényes ormán / Lengedeznek zászlai. / S látjuk őt a szív omoltán / Angyalok közt állani!” ORBÁN VIKTOR Tisztán tartani a forrást A nagy jubileum, a keresztyénség kétezredik esztendeje és a magyar millennium éve szegényebb lenne a reformátusok összesereglése nélkül. A magyar kormány tudja, mit köszönhet nemzetünk és hazánk a reformátusoknak. Azért jöttem Önök közé, hogy kifejezzem ezt a köszönetet. Magyarország, a magyar történelem elképzelhetetlen a reformáció nélkül. Ha nincs Károli Gáspár, akkor ma ki tudja, milyen nyelven beszélnénk. Azóta magyarul olvassuk az Isten Igéjét, magyarul szól a prédikáció, költőink magyarul írják a verseket. A reformációnak köszönhetjük, hogy az édesanyák ma is magyar nyelven szólnak gyermekeikhez, és ezt a nyelvet taníthatják az iskolában. A magyar nyelv számunkra a megmaradást jelenti. Legjobban azok a testvéreink tudják, akik a határon túlról érkeztek, hogy mit jelent magyarul énekelni a 90. Zsoltárt Erdélyben, a Felvidéken vagy éppen a tengerentúl, Kanadában. Örülök, hogy hazajöttek, nem sajnálva a fáradságot! Összejövetelünknek számos oka van. A legfontosabb, hogy jó együtt lenni. Az együttlétben, az együtt ünneplésben szeretet van, emlékezés, bizakodás és erő. Összejöttünk azért is, hogy ebben a jeles esztendőben számvetést készítsünk és önvizsgálatot tartsunk. Református-keresztyén módon akarunk rátekinteni a nemzet jövőjére. Tudjuk, hogy önvizsgáló visszatekintés nélkül ez nem lehetséges. Ha visszatekintünk a mögöttünk hagyott századokra, akkor a puszta megmaradásra lehetünk a legbüszkébbek. Jelentős eredmény ez a világnak ebben a huzatos sarkában. Megmaradtunk, ha sokat keseregtünk is a sorsunkon, mégiscsak túléltünk nehéz századokat — gondoljunk csak a legutóbbira. Gondviselés nélkül nem sikerült volna, mint ahogy hitetlenül, reménytelenül sem. De ez a meggyőződésünk nem tesz bennünket sem elbizakodottá, mintha egyedül mi lennénk a Gondviselés népe, sem csüggedővé, mintha a saját erőnkből semmire sem futná.