Confessio, 2003 (27. évfolyam, 1-4. szám)
2003 / 2. szám - KÖNYVSZEMLE - Cséplő Ferenc: Vitetnek ítélőszékre… Az 1674-es gályarabper jegyzőkönyve
126 BERTHA ZOLTÁN mert zsoltárok és liturgikus népénekek is, a XC. zsoltártól („Tebenned bíztunk eleitől fogva...”), a „Boldogasszony anyánk” kezdetűtől a népszerű „székely himnuszig”, sőt a régi székely himnuszig (az „Ó, én édes jó Istenem” kezdetű és a „Jézus áldd meg Erdély földjét!” fohászkodása, a Bartók Béla Este a székelyeknél című zeneművének dallamára például a mai csíksomlyói pünkösdi búcsúkon is mindegyre énekelt imádságig, könyörgésig, vagy a Szűz Máriáról, Szent Istvánról, Szent Imréről, Szent Lászlóról szóló verses históriákig, énekekig, himnuszokig mindazok, amelyek időtlen érvényességükkel nemzeti ünnepségek és alkalmak felemelő pillanatait jelenthetik ma is és később is. De nemcsak klasszikus remekművek, hanem a világirodalmi nagyságok mellett kevésbé kiemelkedő „kismesterek” is szóhoz, szerephez jutnak: Gyóni Gézától, Sajó Sándortól, Sértő Kálmántól Falu Tamásig, Puszta Sándorig, Csanád Béláig, Bódás Jánosig, Obersovszky Gyuláig olyanok, akik azért szintén autentikusan fejezték ki nemzetünk drámai sorsállapotait, így aztán a magyar verskultúrának nemcsak a hosszmetszeti, hanem a keresztmetszeti teljessége, teljes spektruma is felsejlik, s a magyar sorsköltészetnek olyan egész fluiduma áramlik itt, amely ebben a kibontakozásában valami hiánytalanul zengő kórusműre emlékeztet - mint a nemzeti lelkiismeretet minden szférájában felkavaró, mozgósító, kifejező és beláthatatlan dimenziókba szétterjedő összhangzás, valamifajta sodró és hömpölygő szimfónia. Tele örök aktuális kérdésekkel, vágyakkal és üzenetekkel, kiélesített gondolatokkal, sugallatokkal. Például hogy „Serkenj fel, magyar ifjúság!ím, nemzeti nyelved, / Egy szép nemzetnek bélyege, veszni siet” (Baráti Szabó Dávid: A magyar ifjúsághoz). Ha ezt kétszáz évvel ezelőtt így lehetett érezni - akkor mi mit mondhatunk ma?! Hogyan olvassuk az ilyen sorokat, s hogyan a sorsunkat? Vagy a versek olvasnak és kérdeznek bennünket? Vagy sors és beszéd egymást alakítja? Vagy mindkettőt a hit és a remény: „Ha az Isten velünk, kicsoda ellenünk?” Bertha Zoltán Vitetnek ítélőszékre... - Kalligram Kiadó, Pozsony 2002 - Rendkívül értékes és fontos könyvvel lepte meg protestáns ügyfeleit, olvasóit a Kalligram Kiadó, bilingvis formában kiadta a hírhedt pozsonyi vértörvényszék, az 1674- es gályarabper jegyzőkönyvét. A könyv megszületésének nagyon érdekesek az előzményei. A per latin nyelvű, kéziratos másolati példányát ugyanis Erdélyi Géza, egyházunk püspöke találta meg annak idején, amikor az Andrássy grófok betléri irattárát rendezte. Ő és Koncsol László (sok egyéb elfoglaltsága, tisztsége mellett: főgondnokunk) éveken keresztül szorgalmazták a jegyzőkönyv magyarra fordítását és kiadását, de nem találtak rá megfelelő fordítót. Végre S. Varga Katalin személyében (aki történelem-latin szakot végzett kiadói szerkesztő, tanár, filológus) meglelték. Őt pedig, miután az anyaggal megismerkedett, a téma annyira megfogta, hogy kutatni kezdett az eredeti jegyzőkönyv után. Előbb a pozsonyi, majd a bécsi levéltárakban próbálkozott, végül kitartása és kutatói szerencséje meghozta a kívánt eredményt: az esztergomi Prímási Levéltárban megtalálta az eredeti jegyzőkönyvet. A kiadó igazgatója, Szigeti László pedig úgy döntött, hogy a munkát bilingvis formában, kemény kötésben, nagy formátumban, bőrutánzatú borítóval ellátva adja ki. A protestáns prédikátorok (evangélikusok, reformátusok) elleni perben a vád hűtlenség, felségsértés volt. A bíróság összetételét a király határozta meg, világi és egyházi