Confessio, 2003 (27. évfolyam, 1-4. szám)
2003 / 1. szám - SZÉPMÍVESSÉG - Rába György: Madarak rokona - Laczkó András: Bertha Zoltán iskolái
BERTHA ZOLTÁN ISKOLÁI 79 céjével, kőkeretes ablakaival, alacsony és díszesre faragott faajtóival várszerű, erődítményszerű épületként hatott - s természetesen műemléknek számított. Ebben a XVIII. századi házban működött a XIX. század első felében a pataki főiskola nyomdája, s itt lakott Kövy Sándor jogászprofesszor, aki Kossuth Lajos és nemzedéktársai nagy tanítómestere volt. (Mindezt emléktábla is jelzi a kapu mellett.) Később, a huszadik század derekán az Ablonczy-család élt benne (gyermekként a neves színikritikus, aki a kilencvenes években a Nemzeti Színház igazgatója lett: Ablonczy László), majd a mi családunk költözött ide. Édesapám egy Tisza-vidéki, poroszlói hatgyermekes tanító fiaként került a mezőtúri református gimnáziumba, majd a teológiát Patakon végezte, azután két esztendeig segédlelkész volt Amerikában (Pittsburgh-ben) - jó barátságban például az irodalmár-filozófus Vatai Lászlóval, a nevezetes Dosztojevszkij- és Ady-könyvek szerzőjével —, s aztán a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen elvégezvén a magyar, angol és latin szakokat Patakra került a gimnáziumba tanítani. Még előtte irodalomtörténetből doktorált (Justh Zsigmondról szóló könyvét ma is idézik a kutatók), s 1941-ben kezdte tanári pályáját. Amikor az ötvenes években államosították az iskolát - vagyis az ateista, kommunista és nemzetellenes diktatúra minden módon próbálta szétverni a magyar művelődés hagyományos fellegvárait, a kiváló teológiai professzorokat, a többdiplomás „paptanárokat” mintegy száműzték Patakról, s máshová helyezték. Édesapámat szerencsére néhány év múlva visszahívták (Sátoraljaújhelyről) a gimnáziumba, s innen ment nyugdíjba. Neveltetésem első és fő színhelye tehát a lakásunk volt, amelyben szüleim könyvtára, a ma már múzeumba illő faragott bútorok, a zongora s az egyéb muzeális értékű tárgyak, valamint a festmények a falon (családunkról, a hegyaljai tájakról, majd jelképes motívumokban kifejezett személyes és közösségi sorskérdésekről) — mind-mind olyan történelmi, erkölcsi és spirituális értékjelentéseket sugároztak, amelyeknek életre szólóan eligazító és megvilágító igazságérvénye mindmáig elkísért. A képek édesapám alkotásai voltak, aki már évtizedekkel ezelőtt — a Művészeti Alap tagjaként — elismert festőművész is lett, s Budapesttől Győrig, Miskolctól Debrecenig, Szegedtől Tokajig az ország minden táján állították ki műveit, s külföldön is több helyütt. Táj-, arc- és életképektől csendéletekig, expresszionisztikus látomásoktól modern szimbolikus kompozíciókig számtalan műfaj változatban örökített meg természeti szépségeket és egyetemes emberi érzelmeket, élményeket illetve a szülőhaza, a nemzeti kultúra nagy tanulságaihoz kapcsolódó gondolatokat. Művészet, tudomány, vallás - s a mindezt átható lelkiismeret, hivatástudat (a diákdolgozatok legapróbb vesszőhibáinak éjszakákba nyúló javításában is megnyilvánuló kötelességérzet), a puritán tisztesség és hajlíthatatlan becsület, polihisztori és világszemléleti, morális példaadást jelentett a diákgenerációk sokasága számára (s nemcsak nekem), s így emlegetik ma is művész-tanár, tudós-tanár, lelkész-tanár édesapámat a jellegmeghatározó nagypataki tanáregyéniségek sorában. Az antik-latinos, keresztyénbiblikus, népi-folklorisztikus és nemzeti-magyarságtudatos kultúrdimenziók teljessége, vagyis az európai és a magyar műveltség tág köreinek arányai engem mint gyermeket természetesen csak hangulatként és atmoszféraként érintettek, de később ennek is - s nemcsak a szoros értelemben vett tudástartalmak perspektíváinak - varázslatosan kibontakozott az elkötelező tudatosíthatósága. Mert maga az a légkör, amelyben a lehető legtermészetesebben tartozik, fonódik össze profán hétköznapiság, mindennapi küzdelmes élet, a szegénységgel birkózó életvitel és folyamatos szellemi cselekvés, gyakorlatias egyszerűség és kulturális magasrendűség, önmagában példa és tanítás. Hogy élet és kultúra egészséges szimbiózisában nem válhat szét köznapi felelősség és elvont intellektualizmus, szolgálat és minőség. Kisfiúként is azt tapasztalhattam, hogy a mindnyájunk részvételével történő szénbehordás, fáskamrai favágás, s más házi és kerti munkák után vagy mellett kiállításokra, hangversenyekre mehettem, mindenféle programokra vittek.