Corvina, 1879 (2. évfolyam, 1-32. szám)
1879-09-16 / 22. szám
86 - ernyedetlen működéséről indítványozza, hogy az eddigiek egyhangúlag választassanak meg, mire alelnök a választmány nevében a múlt évben viselt tisztségről lemondván, az újonnan megválasztandókra bízva az ügyek elintézését. A választás megindíttatott s a szavazatszedő bizottságba választottak Csáthy K., Csiky L. és Maurer A. Szünet után, a következő eredményben kihirdetve: Beadatott összesen 23 szavazat, a választás eredménye: Elnök: Pfeifer Ferdinánd. Budapesti alelnök: Aigner Lajos. Vidéki alelnök: Rosenberg Sámuel. I. titkár: Zilahy Sámuel. II. titkár: Tettey Nándor. Pénztárnok: Grill Rikhárd. Budapesti választ- Vidéki választmány:mány: Franke Pál, Csáthy Károly, Debreczen, Hoffmann Alfréd, Csiky Lajos, M.Vásárhely, Kilián Frigyes, Fraenkel Bernát, Miskolc, Kókai Lajos, Maurer Adolf, Kassa, Nagel Bernát, Stampfel Károly, Pozsony, Wodianer Fülöp, Valentin Károly, Pécs. Póttagok: Haumann Ferenc, Kassa, Seeliger Károly, Lőcse, Wajdits József, N.Kanizsa. A megejtett választás után Grill R. a „Corvina" szerkesztőjének tiszteletdíját kívánja a közgyűlés által szabályoztatok Megszavaztatott a szerkesztés címén évi 100 frtnyi járulék. Rosenberg S. a közgyűlésnek jegyzőkönyvében kívánja kifejeztetni a közgyűlés hálás köszönetét a „Corvina" tapintatos és helyes szerkesztéséért. Mi egyhangúlag elfogadtatott. Aigner Lajos szerkesztő erre szerény szavakban tolmácsolta a közgyűlésnek irányában tanusított szíves jóindulatát, azon hozzátevéssel, hogy a magyar könyvkereskedelem nemes irányban fejlesztése és karunknak tekintélyre emelése lesznek jövőre is célpontjai, azon reményének adván kifejezést, hogy törekvéseiben a tagok közbenjárása fogják őt elősegíteni és az által karunk tekintélyének erősbülését elősegíteni. I. titkár Tettey Nándor felolvassa a „magyar országgyűléshez" intézendő feliratot a m. k. egyetemi könyvnyomda egyedáruságának és könyvkereskedelmünket veszélyesen fenyegető ügyében. A mennyiben mult 1878. augusztus hó 10-én ez ügyben ő nagyméltósága a m. k. vallás- és közoktatási minister ur személyéhez testületünk által intézett felirat mindeddig még csak válaszban sem részesült, lehet, hogy ott találhatunk orvoslást, hol Lajthántúli kartársaink már évek óta szabadítottak fel azon bilincsek alól, mely kényszerhelyzet úgy porosz és bajorhonban, valamint minden polgárosult és műveit nemzetnél már régebben, a paedagogiai irodalom fejlődésének előnyére felfügesztetett. A m. országgyűléshez intézendő e felirat szövegezése a választmányra bízatott. (Folytatása köv.) Elismerésre méltó. Annyi a folytonos panasz, annyi az elkeseredés kiadó és bizományi könyvkereskedő között, hogy ha szüksége nem volna az egyiknek a másikra, ha a kiadó nélkülözhetné a bizományi könyvárust és megfordítva, ha ez képes volna pénzt kicsépelni a kiadó cikkeiből anélkül, hogy azokat tőle be kellene szerezni, bizony mind a két fél ezt olykor szívesebben venné, mint azon türelem próbákat, melyeknek lépten nyomon mindkét rész forgalmi viszonyában alá van vetve. Nem tartozik szép Magyarhonunkban a ritkaságok közé, hogy a kiadó urak bármely apró megrendeléseket közvetlen elintézik. Kiindulva azon szempontból, hogy hazánkban a rendes könyvkereskedés még vajmi kevés számmal létezik, a kiadók még oly helyekre és városokra is terjesztik ki a közvetlen elárusítás módozatját ahol megbízható, solid kéztől vezetett könyvkereskedés fennáll, amelylyel évek hosszú során rendes összeköttetésük van. Meg fog-e ezen visszás helyzet valahára szűnni, ki fognak-e indulni kiadóink azon méltányos elvből, hogy az ilyen közvetlen elárusítás, történjék ez bármiféle megrendelés folytán a bizományi könyvárust és közvetve önmagát megkárosítja, meg fogják-e óvni ők a maguk részéről a vidéki bizományi könyvárus érdekeit, valamint ezek kötelességüknek kell hogy felismerjék a kiadók érdekeinek minden irányban szemmeltartását, meg fog-e honosulni nálunk azon gyakorlat, azon tapintatos eljárás, hogy az egyik rész oda törekedjék a másik rész érdekeinek előmozdítására, ez kérdés, melynek megoldása csakis gyakori megbeszélés, minden egyoldalúságot kikerülő fejtegetés szüleménye lehet. íme valahára egy utánzásra méltó próba kiadói előzékenységből. Egy helybeli tanár be nem érvén az az általam eszközlendő megrendelésekkel, melyeknél t. i. iskolai idényben semmi költséget nem lehet, nem szabad kímélnem — nem vévén tekintetbe, mennyi idő, munka és költség-áldozattal jár a folytonos posta utjáni megrendelés, sem azt hogy a hozzám kötött igényeknek még távirati megrendelések által is iparkodom eleget tenni: e napokban azon praxist alkalmazta, hogy a szüségelt számú példányt egy osztályában újból bevezetett iskola könyvből közvetlen a