Corvina, 1883 (6. évfolyam, 1-35. szám)

1883-10-10 / 27. szám

e­s­s­é­r­t­­ a­m. k­n vk r k Jegyzőkönyv dőlt eg e v­ől. lé­le­k Elnök: Aigner Lajos, Jegyző: Benkő Gyula. Jelen voltak: Aigner Lajos, Franke Pál, Grimm Gusztáv, Hoffmann Alfréd, Nagel Ottó, Révai Leo, Révai Samu, Zilahy Sámuel, Benkő Gyula. 1.) Titkár bemutatta a közgyűlési jegyzőkönyv eredetijét. Felolvasottnak tekintetik és hitelesíttetik. 2) Sternberg Józsefné helybeli cég folyamod­ványa tagságért. Elutasittatik. 3) Schoszberger S. L. pápai cég tagságért folyamodása kedvezőleg intéztetik el, a mennyiben kér­vényező a tagok sorába felvétetik. 4) Manner és Schleunig cég körlevelét küldi, mely szerint Szegeden zenemívkereskedést nyitott. Tudomásul vétetik. 5) Traunfellner János körlevele, mely sze­rint a „Wenczely és fia"-féle könyvkereskedést meg­vette és saját neve alatt fogja vezetni. Tudomásul vétetik. 6) W e i s z m a n­n Testvérek levele, melyben köte­lezik magukat az 1882. könyvjegyzéket i. é. szept. hó 22-ig elkészíteni. Tudomásul vétetik. 7) A „Csak szorosan" egylet levélileg közli, hogy a könyvészet szerkesztésével Koczányi és Znnft tagtársait bizta meg. Tudomásul vétetik s az átadás közvetítésével a titkárság bizatik meg. 8) A „Csak szorosan" egylet a következő levelet intézi egyletünk elnökségéhez : Mélyen tisztelt elnökség! A budapesti könyvkereskedő-segédek „Csak szo­rosan" egylete mély tisztelettel és teljes bizalommal járul a „Magyar könyvkereskedők­ egy letet­tek­ elnök­ségéhez, nála keresve pártolást és oltalmat, igazságot és elégtételt egy oly ügyben, mely egyelőre csak egy kartársunk érdekeit és exitentiáját támadja meg ugyan, de a mely ügy végső consequentiájában sérelmes nem­csak egyletünkre, hanem az ország összes könyvkeres­kedő segédeire is. Egyletünk alapszabályainak első pontja fő célunk­kal a collegiális élet előmozdításán kívü­l határozottan kijelöli az általános könyvárusi érdekek előmozdítását, különösen azonban a segédek érdekeinek minden irány­bani megvédését. Hogy az általános érdekek előmozdítására meg­tettünk-e mindent, azt itt fölemlegetni talán szerény­telenség volna. A­mi pedig speciális érdekeinket illeti, azokat — nem lévén soha megtámadva — megvéde­nünk sem volt alkalmunk. Tíz év óta áll fönn egyletünk új szervezetében, és tíz év alatt nem fordult elő egy eset sem, mely érdekeinkbe ütközött, s nem történt egyetlen egy jog­talanság sem, melynek orvoslását sürgetnünk kelletett volna. Annál inkább rosszul esik nekünk, h­ogy ezt a hosszú békét, ezt a példás egyetértést egyszerre megzavarva látjuk, és pedig megzavarva nem egy segéd által, hanem, — a­mi az ügyet komolyabbá teszi — egy tekintélyes kiadó cég által. A száraz tényállás a következő : Wolff Miksa hosszabb idő óta a Lampel Róbert­féle helybeli cégnél mint segéd volt alkalmazva. Folyó évi július hó 23-án nevezett Wolff Miksa írásbelileg­­ fölmondott Wodianer úrnak, kijelentvén ezen levelé­ben, hogy a törvény­ szabta hat heti fölmondási határ­idő leforgása után, vagyis szeptember hó 3-án az üzlet­ből kilép. Pár nap múlva Wodianer úr azonban, a­ki időközben értesíttetett arról, hogy Wolff Révai testvérek által engageáltatott — kijelentette, hogy Wolff fölmondását, — az törvénytelen lévén — el nem fogadhatja, és ha mégis elfoglalná új állomását, Révai testvérekkel minden összeköttetést megszakít.­­ Hosszas értekezések után és főleg azért mert nem akart belépése által Révai testvéreknek kellemetlen­séget okozni, Wolff engagementjét Révai testvéreknél fölbontotta, Wodianer úrnak azonban kijelentette, hogy csak azon esetben hajlandó továbbra is megmaradni, ha Wodianer úr némi kezességet nyújt aziránt, hogy nem fogja őt az iskolaidény szintével elbocsátani. E célból három havi fölmondási határidőt kért magának­­ biztosítatni. Wodianer úr azonban ezen kikötést maga részéről súlyosnak vagy talán fölöslegesnek találván, ebbe bele nem egyezett. Wolff ennek folytán július hó 23 iki felmondását teljes érvényében föntartotta, ezt Wodianer úrnak írásban még egyszer kijelentette és el is vállalt egy állomást Beszedits Sándorné besz­tercebányai fióküzletében. — Ezenközben lejárt hat hét és most Wodianer ur ismét előáll a már egyszer hatásosnak bizonyult fegyverével és táviratilag értesíté­­ Beszeditsnét, h­ogy Wolffot ne engageálja, mert külön­ben megszünteti vele az összeköttetést. Beszeditsnének, hogy ily körülmények között semmi kedve sem volt Wolff szolgálatát igénybe venni, azt könnyű elképzelni. Wodianer úr ezenkívül Wolffot a bíróság elé is idéztette és itt a tapasztalatlan fiatal­ember a külön­böző fenyegetések pressiója alatt kénytelen volt Wodianer úrral oly egyezségre lépni, hogy még tiz napot állo­másán marad, állítólag rendetlenségben hagyott mun­­­káit rendbe szedni ; azután pedig mehet bárhová és akárkihez. Ez a száraz tény melynek minden adatát tanuk­kal igazolhatjuk. Ezen ügy lefolyása alatt Elnökünk ezen minő­ségében két izben járt közben Wodianer urnál, hogy őtet segéde irányában, humánusabb eljárásra birja, de sikertelenül. Wodianer úr nem csak hogy nem volt­­ hajtható, de sőt kijelentette, hogy bárhová fordulna is , Wolff, jövendőbeli munkaadójának rögtön számlát fog zárni. A bíró előtt kötött egyezség után Wolff ügye­­ már nem is tartozik mi ránk, és h­a ennek dacára azt ily részletességgel a „Magyar könyvkereskedők egy­lete" tek. elnöksége elé terjesztjük, úgy ezt csak azért tesszük, mert Wodianer úr ezen eljárása által méltó­­ aggodalom támadhat bennünk megélhetésünk biztos­sága iránt. Wodianer úr ezen eljárása nem humánus eljárás és mélyen sérti mindnyájunk önérzetét. Hogyan? Hát lehetséges volna az, h­ogy egy főnök tönkre tehesse egy neki nem tetsző segéd egész jövendőjét? Van-e egyáltalán határ, a­hol ezek a fenyegetések meg­szűnnek? Létezik-e egy erkölcsi hatalom, mely erő- la z má y n k ze t. 2 k — 110 —

Next