Corvina, 1887 (10. évfolyam, 1-36. szám)
1887-03-10 / 7. szám
1887 A tankönyv-approbatio ügyében. Trefort Ágost minister úr felelete. Mult évi fiov. 29-én kelt beadványában a magyar könyvkereskedők egylete azon kérelemmel fordult hozzám, hogy a középiskolai tankönyvek jelenleg fennálló approbatióját szüntessem meg, vagy legalább puszta ajánlásra szorítsam. Miután meggyőződtem, hogy jelenlegi viszonyaink között, nemcsak didaktikai, hanem állami érdekek is megkövetelik a középiskolai tankönyvek olynemű megbírálását és approbatióját, mint jelenleg fennáll, a magyar könyvkereskedők említett kérelmének ez idő szerint helyt nem adhatok. Mind a mellett azon leszek, hogy az engedélyezéseknél a könyvkereskedők méltányos igényei, a tankönyv-szabályzat keretén belül, kellő figyelemben részesüljenek. Budapest, 1887 február hó 25. Trefort. A törvények kiadásairól. A Corvina I. évi 6. számában ilyen felirású rémkép látott napvilágot, mely valóságos mumus gyanánt more patria figyelmezteti mindazokat, akiket illet, hogy ne adják ki a sok haszontalan commentárral ellátott törvényeket, mert különben a minister erélyes rendszabályokat fog életbe léptetni. Legyünk a hazának önzéstelen hű polgárai, adózzunk «pro patriam et sangvinem», legyünk hű alattvalók és nem szabad polgárok, mert minden üdvösség csak felülről jó s könyvkereskedelmünkben az egyetlen üdvözítő: a 2010-os hivatalos kiadás ." A hallatlan nagy rabatt demoralizáló hatása alatt nyög könyvkereskedelmünk, mi érdeshangú levelekváltásában nyilvánul s mindinkább lábra kap. Kár, hogy nem ama jelszóval fejezte be cikkét, ami Hungáriáé ! mit a nagy rabatt tönkre tesz. Hogy orosz tanácsadó tájékozatlan homo novus, azt első pillanatra észlelhetjük, mert cikkének céljával sem lehetett tisztában önmagával. Vajon mely irányban akart azzal hatni? Visszariasztani a kiadókat és megfélemlíteni őket, hogy esetleg büntetés alá esnek ? Azután milyen furcsa ellenmondásokba keveredik, amidőn biztos kútforrásból azt meríti, hogy azon kiadó, ki ezen ágat, húsz év előtt kezdeményezte, nagy óvatossággal fog eljárni s jövőre is bőven kommentálni! Mit jelent ez ? Hiszen ez két kulacsos patrióta! Vajon kinek a malmára eről s nem fél a büntetéstől ? A törvénykiadások kezdeményezője tudvalevőleg néhai Lumpér Róbert volt, ki az 1860. októberi diploma után azonnal foganatba vette az 1836—1818. évi törvények — margináliákkal is ellátott — 8° és zsebkiadását s ezen kiadások máig is folytatólag felszínen tartják magukat, a többi kiadások mind ez után indultak, «mint ludak a gúnárnak». Igen kár, hogy a bekötést is nem utánozták, mert ily módon egyöntetűséget érhettünk volna el. Az uj aera kezdetével az 1867. és 1868. évi törvények hivatalos kiadása Pfeifer Ferdinándra ruháztatott, azután egymásután 3—3 évre adattak bérbe Ráth Mórnak, Wodiáner Fülöp, Légrády testvérek és a Pesti részvénynyomdának, míg végre a kormány költségén Nagel Ottó bizományában találtak menhelyet. E néhány sorban van kifejezve a törvények egész története. CORVINA 27 Kíváncsiak vagyunk még a törvénykiadási commentárok bírálatára, mit cikkíró más alkalomra ígér. Tudtunkkal kifogás alá egyik kiadás sem eshetik, mert hiszen a kritikai jegyzetek nem egyebek egy szükséges résznál, mit a törvény előírta kényszerűségből alkalmazunk s így a commentálás bőségében sínylődő kiadások a legkevesebb pártolásra érdemesek. Cikkíró úgy látszik olyan pap, ki vizet prédikál, maga pedig bort iszik. A magas rabattirozás demoralizáló hatásáról rebesget, holott ép ellenkezőleg azon kellene lennünk, hogy 30—35°/0-ra emeljük a rendes rabattot s ennek rovására inkább drágítsuk a könyvek árát, mert így nehezen boldogul a sortimenter. . . . s. A főpostaigazgatóság válasza egyletünk beadványára. Tekintetes Aigner Lajos urnak mint a «magyar könyvkereskedők egylete» elnökének Helyben A «Magyar könyvkereskedők egylete» nevében hozzám beadott f. é. július 15-én kelt panaszára értesítem uraságodat, hogy a panaszban előadott minden egyes körülményre érvényben álló s a postahivatalok által zsinórmértékül követendő szabály áll fenn, így nevezetesen: a levélpostai küldemények utánküldését illetőleg a Postatarifák 14. §-a elrendeli, hogy ha címzett lakhelyet változtat, a mennyiben az a postahivatal előtt ismeretes, a küldemény az újabb tartózkodási helyre utánküldendő, továbbá a Posta Rendeletek Tára 1879. évi 14 ik számában 4305. sz. alatt megjelent ministeri rendelet a levelezéseknek gondos kézbesítését hagyja meg s elrendeli, hogy a címzettek esetleg a hatóság segélyével is kipuhatolandók. A nem kézbesíthető kocsi-postai küldeményeknél pedig a leadó hivatal a Posta Rendeletek Tára m. é. 55-ik számában 37,114. szám alatt, megjelent rendelet értelmében köteles a feladó-hivatalhoz jelentést tenni a feladó további rendelkezésének kikérése végett, tehát itt is alkalma van a közönségnek a küldeményt lakváltoztatás esetén a címzett után küldetni. A beváltott postai megbízások összegeinek utalványozásánál a Posta Rendeletek Tára 1882. év 37. sz. 84,821. szám alatt megjelent rendelet értelmében szintén köteles a leadó postahivatal a postautalványon a fizető (címzett) fél nevét kiírni; végül az előfizetési jegyek bélyegmentes voltát az illetékszabályzat 30-ika írja elő. Ezek szerint ha a most hivatott szabályoktól eltérő eljárás követtetnék, nem írt szabályrendeletnek, de a mulasztó hivatal vagy közeg rendreutasításának szüksége forog fenn. Felkérem ennélfogva uraságodat, minden egyes, a jelzett szabályoktól eltérő esetet szíveskedjék tudomásomra hozni, hogy a hibás közeg ellen eljárhassak. Végül megjegyzem, hogy a főpostahivatal kézbesítő közegeit az érvényben levő szabályok pontos betartására ezúttal is utasítottam. Budapest, 1886. október 6. (Czóbel Lipót: Vegyes. Horvátra változtatta nevét Horovitz Kornél Gruide, a «Pesti Hírlap» kiadóhivatalnak első főnöke.