Corvina, 1889 (12. évfolyam, 1-35. szám)

1889-04-10 / 10. szám

1889 CORY I­N A kiadóknak, mely 600 példányban jelenik meg s az ország egyik legolvasottabb lapjaihoz tartozik.­­ Az amúgyis igen jutányosra szabott hirdetési díj­nak felét maga viseli, mellékleteket pedig lapjában egészen ingyen terjeszteni kész. Bizományait át­vették : Lipcsében Steinacker E. F., Bécsben Gerold K. fia, és Pesten Heckenast Gusztáv stb. Ez egyszer elengedhetlennek tartom az üzlet­alapítási vagy átvételi körözvényekhez mellékel­tetni szokott egyik bizonyítványnak ideigtatását. Steinkaussenre ugyanis e bizonyítványa végzetessé és az összkönyvkereskedelemmel szemben oly jelentő­ségűvé vált, hogy annak közlését nem mellőzhetem. Steinhaussennek e bizonyítványa egy szokatlan éles és terjedelmes polémiára szolgáltatott okot s bir tokosát, ki — megjegyzendő — ma már nem tar­tozik az élők sorába, igen kétes világosságba he­lyezte. E bizonyítvány ilyképen hangzik : «Zeugnis. Unterzeichnete bescheinigt hiedurch dem Herrn Theodor Steinbaussen, ans Kassel gebürtig, dass der­selbe seit dem 15. September 1839 bis heute die Geschäftsführerstelle in ihrer Buchhandlung be­kleidete. Derselbe hat sich während dieser Zeit den ihm obliegenden Arbeiten mit allem Eifer unter­zogen, so dass sie ihm bei seinem Abgange den H. H. Collégén als einen treuen, fleissigen Geschäfts­mann empfehlen kann. Wien, den 10. Okt. 1841. Philippine Haas, Eigenthümerin der C. Haas'schen Buchhandlung. — Vidi C. Gerold, als erster Vor­steher des Buchh.-Gremiums. P. Rohrmann, zweiter Vorstand.» Steinhaussennek ezen semmit mondó schablon­szerű bizonyítványát azonban valami régi rosz­akarója vagy irigylője, ki előéletéből ismert valami megbotlást támadásnak használta fel s avval a B. Bl. 1843. évi folyamának 2113. lapján névtele­nül lépett síkra, melyben «U. A. W. G.» cím alatt (= um Antwort wird gebeten) egyebek közt célzatossággal ezeket mondja : «Sehr erfreulich bleibt es stets, wenn geschäftskundige thätige junge Män­ner von rechtlichem Character in den Kreis der Collégén eintreten; aber eine besondere Vorsicht erfordert es, das einer reellen, vieljährig betrauten Firma erwiesene Vertrauen auf einen nicht genau bekannten Nachfolger zu übertragen. So achtungs­werthe Biedermänner, wie Herr Gerold und Herr Rohrmann werden wohl keinen Anstand nehmen, zur Beruhigung ihrer Collégén eine gefällige Aus­kunft darüber zu geben, ob es mit dem von ihnen unterfertigten Zeugniss seine volle Richtigkeit habe und man daher mit dem Besitzer desselben die Geschäfte als in vertrauenswürdige Hände übergegangen, ohne Bedenken fortführen könne? Ez annál veszedelmesebb támadás volt, mert névtelenül történt. Steinhaussen bizonyítványának hitelessége vagyis inkább annak értéke és igaz­valósága vonatik kétségbe oly célzattal, hogy bir­tokosának tiszta jelleműsége ellen gyanút és a ki­adóknál ellene bizalmatlanságot ébreszszen. A kérdés tehát fel volt vetve: megbízható és tiszta múltú utódot nyert-e Steinhaussenben a Hochmeister-féle régi tekintélyes és szeplőtlen hírnevű üzlet? Mily fölötte kíncs, mily kényes helyzet ugy a megtáma­dottra, mint különösen a becsületben megőszült és köztiszteletben sírba szállt édes­atyjuk örököseire nézve. Annyi régi dicsfényre egyszerre csak annyi árny! — Nem azt kellene-e már most elvárnunk a megtámadottól, hogy a minő merész és álnok volt megtámadtatása, oly erélyes és letipró lesz az ő részéről a nyilt védelem, a gyanúszerzés alaptalan­ságának bebizonyítása s rágalomnak bélyegeztetése, valamint a rágalmazó kilétének kipuhatolása és pellengére tevése is ? Ám csalódtunk! Steinhaussen­­ egy árva szóval sem kisértette meg tisztázni magát.­­ A védelem — ha ugyan annak nevezhető — nem tőle, hanem a Hochmeister-cég örököseitől kisérte­tett meg, de oly gyöngén f­üggetlenül, hogy ez csak arra serkentette a névtelen támadót, hogy újabb, nyíltabb támadással feleljen azokra, miket a védelem visszatorlásnak , «Abfert­igung»-nak ne­vezett. Elsőnek a bécsi grémium két elnöke felelt az anonymus: «U. A. W. G.» cimű támadására. (B. Bl. 1843 a 2431-ik lapon): «Antwort auf U. A. W. G. So wie bei Legalisirungen die Behörden für den Inhalt der Documente nicht einstehen, ebenso steht es dem Vorstand des Gremiums der Buch­händler Wiens nicht zu, sich um die Richtigkeit der den Gehilfen ausgestellten Zeugnise zu beküm­mern, ja es dürften die Aussteller bei dem Ver­suche näherer Kenntnissnahme sich sogar beleidigt halten. Auf gleiche Weise wurde auch bei dem Zeugniss des Herrn Steinhaussen nur die Unter­schrift der Ausstellerin Frau Philippine Haas von uns bestätigt. Wem übrigens darum zu ist, mehr und näheres über dieses Zeugniss zu wissen, dem können wir nur rathen, sich an die Ausstellerin zu wenden.» Ezután a kelet és a két elnök aláírása. E kitérő nyilatkozatukkal a bécsi grémium érde­mes elnökei elhárították maguktól ugyan a kér­déses bizonyítvány tartalma s igaz valóságáért való sza­vatolásának felelősségét, de ama útbaigazításukkal, melyben a bizonyítvány kiállítása körül fönforgó, tehát szerintük csakugyan létező «Mehr und Näheres»­ekre nézve a kiállítónőhöz utasítják az érdeklődő­ket, vajmi csekély szolgálatot tettek a becsületében megtámadott, de az egész ügy folyama alatt egyet­len szavát sem hallatott Steinhaussennek. Ő helyébe a Hochmeister-cég vette föl a Steinhaussen szemé­lyének odadobott kertyű­t s az anonymus gyanúsító cikkére (a B. Bl. 1843. évi 2431 lapján) egy v.Abferti­gung» című választ tett közre, melyben e megtámad­tatást magáévá téve, ezt roszhiszemű kaján rágal­mazásnak nyilvánítja, arra célzónak, hogy az ő utódja hitelén és hírnevén csorba üttesék. Jelzi, hogy a támadó ellen a kellő megtorló lépéseket meg­tette, s kijelenti, miszerint a Hochmeister-cég bár­minemű s bárki által irányában támasztott követe­lésekért szavatol, hogy bizományosai mindenkor el vannak látva készpénzzel a csomagok beváltására s hogy végre utódjuk kérdéses bizonyítványát lipcsei bizományosuknál betekintheti bárki. (Folyt. köv.) Szerkesztői üzenet. S. A. urnák. Kár volt, azt a szegény hóbortost bántania; az ilyen se nem javul se nem okul. Tőlem csak jót élvezett. Nem bántottam soha, sőt igye­keztem neki szolgálni, a­hol lehetett. Hogy nem én szólítottam fel önt, ön tudja legjobban. Indítok-e pert ellene? Eszem ágában sincs! Hadd eszelős­ködjék tovább az a személyére nézve szánandó, tetteire nézve beszámolás alá nem eső ember !­­ Szerk. 39

Next