Corvina, 1889 (12. évfolyam, 1-35. szám)

1889-06-10 / 16. szám

66- CORVINA magáról. A szavaló művészet, költői felolvasások sem tartoznak nálunk azon élvezetek közé, melyek a külföldi salonokban otthonosak. Festő- és szobrászművészetünk, mely a két utóbbi évtized alatt meglepő kifejlődésnek indult, szintén nélkülözi a magasabb társadalmi elismertetést. Kiválóbb festőinket látjuk az illustrált lapok és folyóiratokban működni, s e téren a külföld legjelesebbjeivel biztosan versenyezni. Feladatnak ez is dicséretes s megszerzi a népszerűséget, de elforgácsolja az erőt, s maradandó becsű nagy alkotásoktól elrabolja az időt, tanulmányt és nemes ambíciót. Szobrászainknak is csaknem egyedül a fővárosi építészet ad haszonhajtó, de nem tehetségfejtő foglalkozást. Ha az előkelő és birtokos társadalom és hazafias érzületű főpapságunk ízlésével, igényeivel, anyagi tehetségével e valóban szépen fejlődő művészeti ágainkat oly mértékben felkarolja, aminőt azok megérdemelnek, a magyar művész nem lesz kénytelen külföldön keresni a magasabb irányba törő szellem elismerését s ide benn külföldieknek engedni át a hazai tehetséget méltán megillető hatáskört. Zeneművészetünket tekintve isérezhető a jelzett társadalmi lendület hiánya. Tehetségesebb zeneszerzőink, világot bejárt zeneművészeink inkább megtalálják az otthont, mikor külföldön vannak, mint mikor hazajönnek. A mi magasabb társadalmunkban van egy nagy betöltetlen űr: hiányzik belőle a költők és művészek helye, akik a világon mindenütt a szellem előkelőségei közé számíttatnak. Pedig, ha valahol, épen a mi előkelő köreinkben kegyelik az irodalmat és művészetet. A jelzett mozgalomnak a célja tehát a kegyeletnek gyakorlati életbe léptetése. Több előkelő és nagy hatáskörű hölgy, főpap és új egyletet alakít, irók és művészek állandó hozájárulásával, mely egyletnek célja a magyar előkelő szalonokban a magyar költészetet és művészetet otthonossá tenni; irodalmi művek művészi előadását megszokott élvezetté emelni; kiváló irodalmi művek díszkiadásainak megjelenését, résztvevősével előmozdítani; festőművészek, szobrászok munkáit, nevezetesebb díszeit bemutatni, megismertetni; szerzőiknek nagyobb paloták, templomok díszítéseinél tehetségeikhez méltó megbízásokat adni; híres hazai és külföldi zeneművészeket a magyar társadalom kommunitásaival megismertetni, s a magasabb irányú zeneköltészet iránti fogékonyságot fejleszteni. E célból az alakítandó egylet rendezni fog: társalgási összejöveteleket, felolvasásokat, alkalmi kiállításokat, zeneestélyeket; azonkívül az egylet tagjai által különösen az egylet számára szerzett költői, festői és zenészi műveket egy albumban összegyűjtve, kiadja; az egylet tagjai részt vehetnek mindezen felolvasásokban, estélyekben, kiállításokban, s jutalékul az évenkint legalább egyszer kiadandó albumot nyerendik. S ezért tagdíjul évenkint 25 frtot fizetnek, amelyre három éven át kötelezik magukat. E vázolt tervezetből látható, hogy ez alakulandó egylet nem fog versenytársa lenni semmi eddig fennálló intézménynek és vállalkozásnak. Célja csupán társadalmi úton és ott, ahol leginkább tehető, előmozdítani a hazai irodalom és művészet teljes érvényre jutását. Ismerve azon komoly és nemes lelkeket, akik e célt kitűzték s annak megvalósítására törekesznek, szentül hiszszük, hogy" annak áldásteljes sikere nem marad el s nem fog magára váratni. Ez lenne a «Magyar Pantheon», Jókai Mór. Ezen felszólítás a következő alapító tagok nevében szól: Csáky Albin grófné, Csekonics Endre grófné, özv. gr. Csekonics Jánosné, Dessewffy Aurél grófné, Károlyi István grófné, Károlyi Tibor grófné, Pallavicini Ede őrgrófné, Pejacsevich Katinka grófné, Tisza Ivásmánné, Zichy Nep. János grófné. Zichy Nándor grófné, Andrássy Tivadar gróf. Apponyi Albert gróf, ifj. Batthyány Géza gróf. Bérezik Árpád. Csáky Albin gróf, Dessewffy Aurél gróf, Feszti Árpád, Fraknói Vilmos, Haynald Lajos bibornok-érsek, Hubay Jenő, Jókai Mór, Justh Zsigmond, Keglevich István gróf, Széchenyi Lajos gróf, Szmrecsányi Miklós. 1889 A magyar nyomdászat fejlődése a XIX. században VII. 1868-ban alakult a Khór és Wein-féle nyomda Budapesten, illetőleg megvették Müller Emil nyomdakészleteit s azóta a nyomda folytonos virágzásnak örvend. A Khór és Wein-cég termékei az 1878-iki nyomdászati szakkiállításon, valamint a székesfehérvári országos iparkiállitáson ki lettek tüntetve. Szélesebb körökben ismeretes e nyomda a «Pester Lloyd» által. Ezen, az európai sajtóban igen tekintélyes helyet elfoglaló napilap tudvalevőleg 1854 január 1-én indult meg az Emich-féle nyomdában, de rövid idő múlva átadatott a lap előállítása Müller Emil nyomdájának, ahol azóta szünet nélkül készül. Hogy mennyire haladt azon naptól fogva a fővárosban szakmánk hírlapnyomási ága, legjobban tanúsítja a lap szerkesztősége által, a lap 25 éves fennállása alkalmából, a fönt érintett dátumról szóló első számról rendezett bű utánnyomás, melylyel olvasóit a 25-ik évi forduló nap emlékére meglepte. Ezen utánnyomat a mai óriás lapot kis folio alakban tünteti fel, négy oldalnyi terjedelemben ; a hirdetések, melyek jelenleg a lap egyik főrészét képezik, a börzével együtt sem töltik be az utolsó kolumnát, ugy hogy ennek majdnem harmadrésze üresen jelent meg. Valódi karrikatúrája ez a mai világlapnak. A lap, mely, mióta dr Falk Miksa, jeles tollú publicistánk, a szerkesztőség élére lépett, európai jelentőségű lőn, a civilizált világ valamennyi forrpontjaival áll összeköttetésben . Bécscsel külön távirdai huzal útján közlekedik, melynek segítségével sokszor 23 hasáb távirati tudósítást közöl, mint a Bécsben tartandó delegációk tanácskozásairól. A lap szellemi emelkedésével karöltve járt nyomdája technikai emelkedése, úgyannyira, hogy jelenleg ezen üzlet berendezése bátran vetekedhetik bármely elsőrangú bécsi vagy berlini hirlapnyomdáéval. Négy gyorssajtón és egy amerikai sajtón kívül találunk itt még két rotációs gépet, melyeken a «Pester Lloyd» nyomatik. E gépek hirlapnyomási téren egyszerűségüknél és gyorsaságuknál fogva mindent felülmúlnak, mit eddig emberi ész kigondolt.