Corvina, 1914 (37. évfolyam, 1-36. szám)

1914-02-20 / 5. szám

i Benkő Gyula úr munkásságát és egyéniségét, mikor majd a magyar könyvkereskedelem törté­netét írják, úttörőnek fogják jelölni; hatalmas erő­vel és sok vállalat kezdeményezésével csinált és tört utat a mai fejlődésnek, mely folytatólagos és szerves kiegészítője a 90-es évek nehéz próbálga­tásainak. Ebben az első nehéz munkában, az új lehe­tőségek felismerésében és kihasználásában mutatta meg az igazi képességeit. Az új vállalkozások, melyeket kezdeményezett, melyeket ebben az idő­ben megindított, majd mind nagy jelentőségűek és kezdetet jelentenek a könyvkereskedelemben to­vábbi hasonló vállalkozások számára. Ilyenek a Corpus Juris, a Remekírók, a Nagy Képes Irodalomtörténet és még számos kisebb, de ugyanoly jelentőségű vállalatok, melyeket erős munkával és körültekintéssel hozott létre és vitt a közönség közé. A gazdasági fellendülés Magyar­országon a 90-es években, majd a krízis után az új nekilendülés éveiben 1904. évig, míg a Frank­lin-Társulattól meg nem vált, pompásan szolgált számára és módot adott arra, hogy tudását a ma­gyar könyvkereskedelem szolgálatában megfelelően értékesítse. A Remekírók kiadásának históriájáról például regényt lehetne írni, oly érdekesek a részletei. Mekkora munkával, elővigyázattal és koc­kázattal vitte tervét keresztül, az kevesek előtt ismert, pedig egyik legjellemzőbb eseménye a magyar könyvkereskedelemnek. A véletlenek nem segítették. Tudása volt ereje és segítője, melyekkel helyzeteket volt képes teremteni, és lehetőségeket észrevenni maga szá­mára, jó előre lefoglalva, elsőnek értékesíteni. És ez a legnagyobb művészet, mit kevesen tudnak elsajátítani, mert keveseknek adatik meg ez a belátással párosult tudás. Ez volt az erőssége, mikor az akkori, sőt a mai időkben is szokatlan gyorsasággal egyik vál­lalkozás után a másikat létesítette és bő anyaggal látta el a magyar könyvkereskedelmet. Ez volt az erőssége, mikor igyekvő és teremtő emberi képes­ségét szolgálatába állította a magyar könyvnek és stílust, tartalmat adott a magyar kiadói üzletnek. Ezzel aztán módját ejtette, hogy majd másfél év­tizeden át társulata, illetve személye köré tudta csoportosítani jelentékeny részét azoknak az írók­nak, tudósoknak, pedagógusoknak, kik a magyar irodalomban számottevők voltak. A Pallas Lexikon szervezési munkálatait ő végezte, a vállalat megindítását is ő kezdeményezi. Pályáját mint szortimenter kezdte meg. 23 éves korában Tetteyvel könyves­boltja van. Ez a vállalkozás nem sikerül. 1885-ben a Robicsek-féle üzletet veszi át, 1886-ban végre eljut igazi elemé­hez ; kiadó lesz. A Pallas kiadóhivatali főnöke. 1891-től, illetve 1894-től a Franklin-Társulat igaz­gatója 1904-ig. 1905-ben a Grill-czég tulajdonosa lesz. Ezek főbb állomásai életpályájának. Végig­csinálta a könyvárusmesterség összes ágazatait, de ezt mindig eredetien tette, sohse, semmiben sem volt epigon. Regényfordítások, iskolakönyvírás, egyleti élet töltik ki a fenmaradt és még új munkára fel­használható időt. És itt is értékes munkát végez. A kereskedő ifjak társulatánál is fontos pozíc­iót foglal el, létre­hozza a tanfolyamukat, melynek nagy jelentősége van a kereskedelem számára. A könyvkereskedők egyesületének új alapszabály­tervezetet készít, megteremti a Könyvkereskedők Egyesületének segélypénztárát és sok számtalan értékes terv valósul meg általa ezen a téren is, mely mind markáns egyéniségének bélyegét viseli magán. Mikor 1905-ben átvette a Grill-c­éget és munkakészségének új viszonyokhoz kellett alkal­maskodnia, meglett férfi korában képes volt új erős és intenzív munkát kezdeni, hogy rövid időn belül a személyének megfelelő üzlet legyen tulajdoná­ban. Amit új helyén rövid idő alatt produkált, az tiszteletreméltó és midőn sokszor rezignáltan, saj­nálva a korára hivatkozva, egy új vállakozás tervét utasítja el, csodálkozunk, hogy erejét kicsinyli, mely még mindig frissen és nagy hozzáértéssel teremti az új értékeket. Az évforduló alkalmából kívánjuk Benkő úrnak, hogy a mindenható erejét és frissességét még sok és hosszú éveken tartsa meg mindnyájunk szeretetében. Könyvtári szemle. Számos olyan folyóirat jelenik meg a külföldön, melyeknek egyedüli témájuk a könyv, úgyis mint ipari termék, úgyis mint művészi produktum. Tájé­koztatják a közönséget az újonnan megjelent köny­vek felől, tanácscsal szolgálnak , melyiket kell, és melyiket nem kell elolvasni. Sok új, érdekes talen­tumot kedveltet meg­­ a publikummal, amely tudva­levőleg mindig irtózik bizonyos fokig az új nevektől, és ezzel az írónak és a vevőnek szolgálatot teljesít. Ezekre a folyóiratokra gondolhatott Kőhalmi Béla, midőn a «Könyvtári Szemle» czímű havi folyóiratot megindította. És dicséretére válik az a körülmény, hogy lapja nem az ilyfajta külföldi lapok utánzata, hanem önnálló, ami viszonyainkhoz alkalmazott, nívós és tartalmas folyóirat. Ily irány­ban történtek már nálunk is több ízben kísérletek. Akadtak már az elmúlt években olyan emberek, akik a könyv iránti rajongásukat sajtó útján akar­ták a közönyös ezrekre átvinni, a kísérlet azonban több-kevesebb anyagi áldozat árán is meddő maradt. Nyilvánvaló dolog, hogy akkor sem ő rajtuk, hanem csakis a közönségen múlott. Talán azt lehetne mondani : még nem jött el akkoriban az ő idejük, az ő országuk. Azt hisszük, a magyar publikumról most már örömmel megállapítható, hogy a fagy, mely a könyvek nem vásárlásában nyilvánult meg, kezd engedni a merevségéből. A sok tényleg kiváló ma­gyar író, kiknek művei most már gyors egymás­utánban jelennek meg a nyugati nyelvekre lefor­dítva, a kiadók és könyvárusok lankadatlan és lelkes munkája most kezdi meghozni a gyümölcsét. Soha jobbkor ilyen folyóirat mint most. A folyóiratról magáról a legnagyobb elismerés hangján lehet beszélni. Az egyes czikkek témái mind olyanok, melyek minden intelligens embert érdekelnek. Az íróik egytől-egyig elismert szak­tekintélyek, akik a czikkekben a legjobbat nyúj- 1914 COR­VINA 29

Next