Corvina, 1921 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1921-04-15 / 15. szám

76 egész vonalon egységes számítást hoztunk létre. Ugyan­csak egyöntetű megállapodást létesítettünk a be­hozatali költségekből eredő úgynevezett szortiment­felár tekintetében. Keresztülvittük az országunkból elszakított terü­letekre való szállítások felárainak egységes szabályo­zását és a kiviteli eljárás egyszerűbb lebonyolítását az egyesület útján. Nagy előnyünkre szolgált, hogy a Corvina szak­osztályunknak is rendelkezésére áll, miáltal megvetet­tük az első magyar zenemű-bibliographia alapját, mely­nek folytatólagosságát állandósítottuk is. Sikerült a postaigazgatóságnál a ránk nézve annyira fontos keresztkötések göngyben való szállítá­sának engedélyezését, valamint a megrendelő­lapokra a kedvezményes díjszabást kieszközölni. Lényeges újítást értünk el egyesületünk külföldi elismerése tekintetében, amennyiben most már a kül­földi egyesületek kötelezték tagjaikat, hogy csupán azon magyarországi cégekkel álljanak összeköttetésben, melyek egyesületünkbe beléptek, így módunkban áll megakadályozni, hogy az egyesületünkön kívül álló cégek, melyeket szabályaink nem kötnek és így könnyen az úgynevezett «Schleuderer»-ek közzé állhatnak, a kiadóktól ne kaphassanak közvetlenül árut és oly eset­ben, amidőn a közvetítőt sikerül megállapítanunk, gondunk van arra is, hogy egyesületünk révén a kül­földi kiadók kellő retorzióval élhessenek a közvetítő­vel szemben. Nagy köszönettel tartozunk dr. György Ernő titkárunknak, aki különös buzgóságot fejtett ki ügyeink intézésében, úgyszintén az­­új törvények, rendeletek, adóügyek, továbbá a békeszerződés szerzőjogi intézke­déseinek beható és állandó ismertetésével, amiért ez alkalommal igen tisztelt kartársaim nevében is köszö­netemet fejezem ki. . Igyekeztünk a tagfelvételek tekintetében is a legnagyobb körültekintéssel és méltányossággal eljárni. Vidéki kartársaink, akik a könyvkereskedői egyesület tagjai, automatice tagjává váltak szakosztályunknak is, Budapesten pedig hat és a környéken két új taggal szaporodott szakosztályunk. Úgy hiszem, hogy az új alakulatban már ez idei munkálkodásunkkal is megvetettük egyesületünk harmo­nikus és eredményes munkájának alapját és ez alka­lommal igaz köszönettel tartozom úgy az igen tisztelt alelnök úrnak, mint valamennyi itt jelenlévő tisztelt kartársaimnak, akik az elnöki és választmányi üléseken odaadó lelkes és kollegiális közreműködésükkel tevé­kenyen részt vettek az egyesület munkájában. Reméljük, hogy most, amidőn állandó kellemes helységünk is van, fokozott mértékben állanak az egyesület rendelkezésére. Erre különösen most, amidőn gazdasági életünk egy a kereskedelemre nézve súlyos, talán válságos időszakába jutottunk, mely remélhetőleg csak rövid ideig fog tar­tani és amelyből, amint ezt hinni szeretnénk, gazda­sági életünknek a háború előtti boldog időszakra emlé­keztető békés és nyugodt kifejlődése van hivatva elkövetkezni, teljes összetartásra, odaadásra és ami­g annyira kulturális szakmánk teljes és önzetlen szere­tetére van szükség, hogy így szakmánk érdekeit mind­nyájunk boldogulására és a magasztos kulturális célok elérésére minél erőteljesebben védelmezhessük és ápol­hassuk. Erre a munkára kérem továbbra is az igen tisztelt kartársak kollegiális együttműködését. A jegyzőkönyv vezetésére dr. György Ernő egye­sületi titkárt, annak hitelesítésére Rozsnyai Róbert és Sch­imkó Gyula tagtársakat kéri fel. Rozsnyai Károly alelnök a közgyűlés köszönetét tolmácsolja az elnöknek, a lefolyt évben kifejtett buzgó és értékes tevékenységéért. A közgyűlés az évi jelentést egyhangúlag tudo­másul veszi. Rozsnyai Károly, Schimkó Gyula és Bárd Ferenc elnök hozzászólása alapján a közgyűlés egyhangúlag kimondja, hogy a szakosztály az Egyesület helyiségé­ben a tagok részére összejöveteleket rendszeresíteni kiván s hogy az Egyesület által rendezendő ismeret­terjesztő előadások sorába szükségesnek tartja a zenemű­kereskedelem körébe vágó szakkérdések ismertetését is. A kijelölő­ bizottság előterjesztése alapján a köz­gyűlés állást foglal a tisztújítás ügyében, mely a március 20-iki rendes közgyűlésen fog eszközöltetni. Rozsnyai Róbert s. k., Bárd Ferenc s. k., Schimkó Gyula s. k., elnök­jegyzőkönyvhitelesítők: dr. György Ernő s. k., jegyzőkönyvvezető. Könyvtári jelentés. Ranschburg Gusztáv egyleti könyvtáros jelentése a Magyar Könyvkereskedők Egylete könyvtárának állapotáról . Egyletünk utolsó közgyűlésén könyvtárossá meg­választatván, van szerencsém könyvtárunk állapotáról jelentésemet beterjeszteni. Könyvtárunk állományát keresve, értesültem, hogy az, helyiség hijján, évek hosszú sora óta nem volt összpontosítva. A könyvek részben a korábbi könyvtárosoknál, részben pedig más címeknél élveznek vendégjogot. A vett információk alapján nyomozva, Gottermayer könyvkötő úrtól azon felvilágosítást nyertem, hogy könyvtárunk jelentékeny részei hosszú évek óta házának 4. emeleti padlásán vannak elhelyezve­ és a könyvek számos nagy ládába csomagolva, itt alusszák zavartalan álmukat. Meg­keresésemre válaszolt Révai Ödön igazgató úr, be­jelentvén, hogy az egyleti könyvtár egy része, az Üllői­ úti souterrain helyiségben néhány ládában fekszik és az egylet által bármikor átvehető. Eljártam elnökünk­nél, Benkő Gyula úrnál, megállapítván, hogy bár könyvtárunk ügye hosszú időn át nem foglalkoztatta egyletünket, mégis voltak fejlődésének mozzanatai. A könyvtár állományához tartozik a lipcsei Börsen­blatt tekintélyes sorozata, nagyrészt kötött állapotban, a Corvina számos folyama, könyvkereskedői címtárak, katalógusok és szakmunkák. A könyvtár részben katalogizálva volt. Kötelességemnek tartom bejelenteni, hogy az egy­leti könyvek tűzbiztosításáról gondoskodás nem történt, könyvtári helyiség hiánya azok átvételét, a könyvek hozzáférhetetlen elhelyezése azok átnézését lehetetlenné teszik és ezen körülményekből kifolyólag, bár az alap­szabályok szerint a könyvtárt gondozni tartozom, ezen kötelességemnek eleget tenni nem tudok és a könyvtár állományát illetőleg felelősséget nem vállalok. .Jelentésemet ezzel befejezni óhajtván, ezen szán­dékomat egy sajátos látomány zavarta meg. Szemeim előtt megjelentek porlepte, elhanyagolt könyvek sorai és megszólalva a következőket mondották nekem : «Mi a Magyar Könyvkereskedők Egyletének könyvei vagyunk, padlásról és pincéből, poros és piszkos helyek­ről jöttünk el hozzád, hogy óvást emeljünk és tilta­kozzunk tulajdonosunk közömbössége, hivatásunk és feladatunk ilyetén félreismerése ellen. Ti könyvkeres­kedők élteteket velünk élitek és így tudnotok kell, 1921

Next