Corvina, 1922 (45. évfolyam, 1-52. szám)
1922-01-06 / 1. szám
XLV. évfolyam. Budapest, 1922 január 6. 1. szám. CORVINA A MAGYAR KÖNYVKIADÓK ÉS KÖNYVKERESKEDŐK, ZENEMŰKIADÓK ÉS ZENEMŰKERESKEDŐK ORSZÁGOS EGYESÜLETÉNEK KÖZLÖNYE SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL. Budapest, V., Akadémia utca 18. szám IV. em. Telefon 135—95. A lap szellemi részére vonatkozó küldemények, valamint a hirdetések a fenti címre küldendők SZERKESZTŐ BIZOTTSÁG: Bárd Gyula, a zeneműkiadó és zeneműkereskedő, Lantos Adolf, a bpesti könyvkereskedő, Dr. Szántó Andor, a könyvkiadó szakosztály megbízásából, Megjelenik hetenként egyszer, pénteken . HIRDETÉSEINK DÍJA: 1 egész oldal: 1100 korona. Fél oldal: 600 korona. Negyed oldal:360 korona.Nyolcad oldal: 200 korona. Kishirdetéseink díja petit-soronként 8 korona, a vastagabban szedett sorok díja : 14 korona. MEGHÍVÓ: A Magyar Könyvkiadók és Könyvkereskedők, Zeneműkiadók és Zeneműkereskedők Országos Egyesülete 1922 január 8-ikán, vasárnap délelőtt és 11 órakor a Terézvárosi kaszinó helyiségében (Liszt Ferenc tér 13.) tagülést tart, melynek tárgya: Az új szerzői jogi törvény ismertetése. Előadó: dr. György Ernő egyesületi titkár. Az ülésre az Egyesület minden tagját, úgyszintén az érdeklődőket ezúton hívja meg az Elnökség. Szívkosztályi határozatok. Egyesületünk könyvkiadói szakosztálya a csomagoláshoz szükséges anyag rendkívüli megdrágulása folytán kénytelen 1922 január 1-től kezdődőleg az önköltségnek megfelelőleg a csomagolás díját kilogrammonként 3 koronára felemelni. EGYESÜLETI HÍREK. Új tagok. Új tagot felvétettek a könyvkiadói szakosztályba.: Szeged Városi Nyomda és Könyvkiadó r.-t., Budapest, Rudolf-rakpart 4., Orion könyvkiadóvállalat, Budapest, X., Kolozsvári-utca 13. Amicus könyvkiadóvállalat, Budapest, V., Nagykorona-utca 23. A magyar könyv sorsa. Amióta a szerencsétlen véget ért háború következtében a régi Magyarország annyi magyarlakta területe került idegen impérium alá, egyik legfontosabb és legsúlyosabb kulturális probléma : a tőlünk elszakadt területen élő magyarságnak magyar könyvvel való ellátása. Mi a magunk részéről e kérdésnek sohasem annyira gazdasági, mint nemzeti kulturális jelentőséget tartottunk fontosnak. Úgy véltük, hogy minden törekvésünkkel azon kell lenni, hogy az ország testéből elszakadt részek magyar lakossága a magyar nyomtatott betű útján továbbra is eleven része maradjon a magyar kultúrközösségnek. Ez a munkánk nem volt könnyű és úgy látszik nem könnyű ma sem. Most vesszük a hírét annak, hogy Románia a magyar könyv behozatalát általában betiltotta. A hozzánk beérkező levelekből, valamint sok személyesen itt járó kartársunk előadásából sajnálattal kellett megállapítanunk, hogy a magyar könyv terjesztésének vajmi gyakran mi magunk vagyunk az akadályozói. Túlbuzgóság, felületesség, a politikai irredentának téves értelmezése igen gyakran idézi elő azt a sajnálatos körülményt, hogy a magyar könyvbe az irredenta imádság vagy más irredenta felhívások kerültek bele, aminek nemcsak az egyes ártatlanul bajba jutó kartársainkra volt szomorú kihatása, de károsan érintette az ily fajta eset a magyar könyv terjesztésének lehetőségét is. Mindegyik kortársunk azt a kérést intézte hozzánk, hogy tájékoztassuk erről helyzetről tagjainkat és kérjük őket, hogy kerüljék mindazt, ami útjában állhat a magyar könyv terjesztésének, ami fölös módon megnehezíti ott élő kartársaink, amúgy is annyira nehézséggel egybekötött munkálkodását. Megfelelő tájékoztatás végett alábbiakban közöljük egy nagyváradi lapban megjelent cikknek bennünket érdeklő részeit, amelyek minden érdeklődő tényezőt meggondolásra készthetnek. «Az 1921. iskolai év kezdetén a román kormány megengedte azt, hogy Erdélyben a felekezeti iskolákban magyar nyelven folytathassák a tanítást. Nagy vívmány volt ez ! Nagy küzdelem eredménye, gigászi küzdelemé, melyet, vállvetve folytattak a sajtó munkásai, az egyház vezetői, a tanítók. És ebben a minden elismerést megillető küzdelemben kivívtuk, hogy az erdélyi magyar tanulók — földrajz és történelem kivételével — magyar tankönyveket használhassanak. De akkor Erdélyben nagy volt a tankönyvhiány és a tanítók arra kérték a könyvkereskedőket, hogy hozassanak Magyarországból könyveket. És mi történt ?... Nagyváradra érkezett két vagon tankönyv, melyeket megérkezésük után cenzúra alá kellett bocsátani. És mikor a cenzor átnézte a könyveket,látta,hogy mindegyik könyvben benne van az «irredenta hiszekegy». Ennek pedig az lett a következménye, hogy a könyveket lefoglalták — csak a cenzor jóakaratán múlt, hogy el nem kobozták — és vissza kellett a sok könyvet Budapestre szállítani. Az erdélyi magyar tanulóifjúság tehát könyvek nélkül maradt a magyarországi irredentapropaganda lehetetlen kilengései miatt....De azért a mi ifjaink és tanítóink nem csüggedtek. Összeszedték az előző osztályok könyveit, kiosztották őket és nagy fáradsággal helyre hozták azt a nagy hibát, amit a magyarországi magyarok az erdélyi magyarság ügyében elkövettek. A Nagyváradon lefoglalt könyvek eseténél még sajnálatosabb eset történt Marosvásárhelyen. Révész MAGYAR NUMANYIS AKADÉMIA KÖNYVTÁRA