Criticai Lapok, 1996 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1996-01-01 / 1. szám

sággal, nyers erővel vesznek részt a játékban, harsány humorral színezik vígjátékivá is a komor velencei jeleneteket, ifjonti kritikájuk felhősíti Belmont napsugarasságát. Stúdiós a Portiát okosan és érzelemgazda­gon megformáló Horváth Réka is. Vissza­fogott drámaisággal indít, érzékeltetve, hogy az atyai végrendelkezés próbatétele leginkább őt teszi kiszolgáltatottá. Védekezésképpen já­tékos rafináltsággal ő maga irányítja kérőit a ladikokhoz, így Portia kezdettől fogva célra­törő, a dolgait határozottan elrendező nő. Magabiztos szemtelenséggel irányítja a tár­gyalást is. Bassanio számonkérésének szigo­rát viszont jó érzékkel teszi elviselhetővé. Mellette Tűzkő Sándor emelkedik ki - Bas­saniója társainál érettebb, komoly fiatal­ember, talán Antóniával való viszonya tette azzá. S figyelemreméltó még a szigorú nevel­tetését levető Jessica szerepében Járó Zsuzsa és a bírósági jelenetben jól poentírozó Mé­száros Árpád mint Gratiano. De a többi fiatal is megszolgálja a bizalmat. Igaz, a há­rom felvonást még nem bírják végig egyfor­ma erővel, de hogy a közös munkát érdemes folytatni, azt a harmadik felvonás súlyos, érett játéka külön is bizonyítja. Akkorra eltűnik a súlyos díszletfal, felsze­dik az ideiglenes hidacskák pallóit, amelyek­ből Velencét ábrázoló festmény áll össze a háttérben mozaikszerűen. Ettől a várostól már nincs mit várni, egy anzix jól megfes­tettségén kívül mást nem adhat. Vörös neo­nok hideg kirakatfénye keretezi a kiüresedett, fekete színpadot. Nyúlós, nyirkos hűvösség árad szét. Igaza van a fiataloknak, innen to­vább kell rohanni. Maguk mögött hagyják a várost, úgy tűnik, mindent praktikusan el­rendeztek, de az egzotikus üdülőhely, Bel­mont már nem ragyog fel előttük. Lélektele­­nü­l fénylenek a csillagégők. A kis szigeten, mint vackukon húzódnak összébb a szerel­mesek. Jessica és Lorenzo már túl az első sze­relmi hempergéseken és civódásokon, üres te­kintettel kuporog a másik mellett. A többiek­re még vár néhány forró éjszaka, de a bel­­monti dolce vitát valahogy senki sem így kép­zelte el. . MIKITA GÁBOR EZ A BÁNK NEM AZ A BÁNK Katona József: Bánk bán Kassai Thália Színház DOBOZOS BÁNK BÁN női a Bánk bánról írni kéne. De miért is kéne róla írni? Hát igen, Verebes miatt. Meg Kassa. No meg Katona. Ahogy ez a három dolog összejön. Én szeretem a Bánk bánt. Persze, amikor a gimiben kellett olvasni, akkor még nem. Idegen világ. De aztán kinyílt. Először az opera révén. Erkel zenéjén keresztül érzése­ket keltett, átélhetővé vált. Elkezdett másról szólni, a szereplők emberré válni. Aztán sok unalmas előadás, papírmasé fi­gurákkal. S egyszercsak megint izgalmas lett. Szolnokon Ács János rendezte. Nem volt iskolás, nem volt kötelező olvasmány­ ízű. A város akkori népszerű színészei játszottak benne, Derzsi János a címszerepben, Mesz­­léry Judit Gertrudisként, Vallai Péter Bibe­­rachként. Emberi sorsok drámája volt. Érdekes, hogy ez az illő penzumként szá­mon tartott mű milyen gyakran megjelenik, amikor egy-egy színház igazán meg akarja mutatni magát. Idén Kassán is változások vannak a szín­ház életében. Verebes István lett a művé­szeti tanácsadó, s íme, megjelent a műsoron a Bánk bán, mégpedig éppen Verebes rende­zésében. Verebes munkáit ismerve nem vártam, hogy rendesen, kosztümösen megcsinált elő­adást fogok látni. Hát nem is. A Mira János tervezte fü­ggönytelen, szürkés-fehér színpad, az elválasztó panelek, amelyek kis cellákká szabdalják a teret, pon­tosan beszélnek a bezártság élményéről, ar­ról, hogy nem lehet igazán sehova sem eltűn­ni, s hogy minden titok kihallgatható - hogy nem lehetnek titkok. Ebben a térben, látszó­lagos áttekinthetősége ellenére, el lehet téved­ni és el lehet tüntetni bárkit. Katona remek dramaturgiai érzékkel ta­lálta ki, hogy buli jelenettel kezdi művét, ahol mindenki megjelenik, s így be lehet mutatni a szereplőket. Itt most ez inkább maskarás házibuli a jobb körökből. Erről beszélnek a ruhák is eklektikusságukban, amelyeket Dőry Virág talált ki, szabadon engedve fan­táziáját. A megzavarodott világot tükrözik, jó adag humorral. Melinda (B. Kovács Il­dikó) mint valami Barbie baba, Simon bán (László Géza) lisztes arcú fehér bohóc, Izi­dora (Bandor Éva f.h.) valamelyik aluljáró­ból érkezhetett, Tiborc (Bocsárszky Attila) pedig akár egy western hős. (Nyilván nem véletlen a színlapon a műfaji meghatározás: történelmi divatrevü 2 részben.) Bánkon (Petrik Szilárd) az értelmiségi körökben használatos ballonkabát-féleség van. Jól tud­ja, mi illik, egy üveg borral jön a buliba, az összeesküvőkhöz. Látszik rajta, hogy fáradt, hiszen kiszállásféléről érkezik. Legszíveseb­ben hazamenne. De ha már itt van, körülnéz. Otthonosan mozog ebben a közegben. Észre­vétlenül jelenik meg itt-ott, ebben a papírdo­­boz-világban, ahol mindenkinek megvan a maga skatulyája, így lesz fültanúja, vesztére vagy megvilágosodására, Ottó (Tóth Tibor) rámenős pimaszkodásának feleségénél. Verebes a jól ismert cselekmény meneté­be nem kavar bele, inkább a szereplők kül­sődleges megjelenítésében és az egymáshoz való viszonyuk ábrázolásában rúgja fel a ha­gyományokat. Itt minden kapcsolat erőtel­jesen megrajzolt, Katonát is megerősítve, mindenki törvényszerűen futja be a maga teremtette sorsot. Döbbenetes a második részben Gertrudis (Kövesdi Szabó Márta) negédes-undok hi­­vatalnokné-királynéja. Rémisztő ez a nő kis praktikus irodájában-szobácskájában. Innen­től kezdve nem lehet nem gondolni arra, hol is vagyunk. Ahol természetesek a hivatalnak mindennapos packázásai. Ahol szorongania kell az embernek, ahol megmondják, milyen nyelven szólalhatsz meg. Ennek az undok hivatalasszonyságnak - akiben Kövesdi Szabó Márta megformálásá­ban méltóság is van - meghökkentő ellentéte a szuverén Tiborc, aki pontosan érti ezt a világot, fölmérte helyét, kiismert mindenkit. Humorral teli és szívszorító egyszerre, ami­kor a híres, többnyire két varkocsba font haj­jal előadott panaszát itt Bánkék hitvesi ágyá­nak fertőtlenítése közben mondja el, Melinda meggyalázása után. Iszonyatosan szemtelen jelenet, minden tiszteletet mellőző, mégis többet elmond kiszolgáltatottságról, emberi tartásról és lehetőségekről, mint egy szép, tradíció-hű kép. Bocsárszky Attila ezúttal is nagyszerű. Az előadás csúcsa mégiscsak a befejező jelenet, amikor is hazatér Endre (Fabó Tibor alakításában és Verebes kitalációjában szinte az egyik főszereplővé válik), és ítélkeznie kel­lene. Egy tál spagetti és egy üveg chianti mellett próbálkozik megbirkózni ezzel a fel­adattal, több-kevesebb sikerrel. A magyar ki­rályból olasz maffiózó lett. Itt és most, 1995- ben Kassán, a magyar dráma napján. Hát szóval ez a Bánk bán nem az a Bánk bán. De a jól nevelt gyerekek nagyon unal­masak tudnak lenni. A szemtelenek viszont annál szórakoztatóbbak és inspiratívabbak. És különben is­­ Katona sem tudott jól ne­velten viselkedni. TŐKÖS ILDIKÓ TÖRTÉNELMI DIVATREVÜ / /A­z előadás kezdetekor a színpad szé-Z_t­­én, a közönségnek háttal felsora­­­­koznak a szereplők, egyszerre és hirtelen hátrafordítják fejüket: kifestett arcú, torz vigyorú emberek merednek ránk, nézők­re. Már a felütésből tudhatjuk tehát, hogy nemzeti klasszikus drámánk nem hagyomá­nyos interpretációját fogjuk látni. Erre tulaj­­donképpen a rendező nevének ismeretében is gyanakodhatnánk, hiszen Verebes István­ról tudható: gyűlöli a megkövült, a kiürese­dett tradíciókat, az írók, a művek lényegét keresi, de a hozzájuk való hűséget nem szó szerint értelmezi. (Lásd például a zalaeger­szegi Éjjeli menedékhelyet vagy a nyíregy­házi Othellói­) Verebes többször nyilatkozta s a kassai Bánk bán műsorfüzetében leírta, hogy Ka­tona József drámáját remekműnek tartja, ugyanakkor égetően aktuálisnak is. Olyan műnek, amely nem csupán nemzetünk, ha­nem tágabb térségünk, Közép-Európa népei­nek közös sorskérdéseiről szól. Egy dráma gondolatainak aktualitását lehet úgy érzékel­tetni, hogy megtartják az eredeti zárt formát, s lehet úgy is, hogy ezt a formát széttörik, s újraalkotják. Verebes az utóbbi megoldást választotta. Az előadás műfaji megnevezése: történel­mi divatrevü. A divatrevü szó szerint érten­dő, hiszen minden szereplő más-más kort idéző ruházatot visel. Simon, Myska és Petur bán, illetve Izidora hangsúlyozottan jelmezes .

Next