Criticai Lapok, 1996 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1996-01-01 / 1. szám
sággal, nyers erővel vesznek részt a játékban, harsány humorral színezik vígjátékivá is a komor velencei jeleneteket, ifjonti kritikájuk felhősíti Belmont napsugarasságát. Stúdiós a Portiát okosan és érzelemgazdagon megformáló Horváth Réka is. Visszafogott drámaisággal indít, érzékeltetve, hogy az atyai végrendelkezés próbatétele leginkább őt teszi kiszolgáltatottá. Védekezésképpen játékos rafináltsággal ő maga irányítja kérőit a ladikokhoz, így Portia kezdettől fogva célratörő, a dolgait határozottan elrendező nő. Magabiztos szemtelenséggel irányítja a tárgyalást is. Bassanio számonkérésének szigorát viszont jó érzékkel teszi elviselhetővé. Mellette Tűzkő Sándor emelkedik ki - Bassaniója társainál érettebb, komoly fiatalember, talán Antóniával való viszonya tette azzá. S figyelemreméltó még a szigorú neveltetését levető Jessica szerepében Járó Zsuzsa és a bírósági jelenetben jól poentírozó Mészáros Árpád mint Gratiano. De a többi fiatal is megszolgálja a bizalmat. Igaz, a három felvonást még nem bírják végig egyforma erővel, de hogy a közös munkát érdemes folytatni, azt a harmadik felvonás súlyos, érett játéka külön is bizonyítja. Akkorra eltűnik a súlyos díszletfal, felszedik az ideiglenes hidacskák pallóit, amelyekből Velencét ábrázoló festmény áll össze a háttérben mozaikszerűen. Ettől a várostól már nincs mit várni, egy anzix jól megfestettségén kívül mást nem adhat. Vörös neonok hideg kirakatfénye keretezi a kiüresedett, fekete színpadot. Nyúlós, nyirkos hűvösség árad szét. Igaza van a fiataloknak, innen tovább kell rohanni. Maguk mögött hagyják a várost, úgy tűnik, mindent praktikusan elrendeztek, de az egzotikus üdülőhely, Belmont már nem ragyog fel előttük. Lélektelenül fénylenek a csillagégők. A kis szigeten, mint vackukon húzódnak összébb a szerelmesek. Jessica és Lorenzo már túl az első szerelmi hempergéseken és civódásokon, üres tekintettel kuporog a másik mellett. A többiekre még vár néhány forró éjszaka, de a belmonti dolce vitát valahogy senki sem így képzelte el. . MIKITA GÁBOR EZ A BÁNK NEM AZ A BÁNK Katona József: Bánk bán Kassai Thália Színház DOBOZOS BÁNK BÁN női a Bánk bánról írni kéne. De miért is kéne róla írni? Hát igen, Verebes miatt. Meg Kassa. No meg Katona. Ahogy ez a három dolog összejön. Én szeretem a Bánk bánt. Persze, amikor a gimiben kellett olvasni, akkor még nem. Idegen világ. De aztán kinyílt. Először az opera révén. Erkel zenéjén keresztül érzéseket keltett, átélhetővé vált. Elkezdett másról szólni, a szereplők emberré válni. Aztán sok unalmas előadás, papírmasé figurákkal. S egyszercsak megint izgalmas lett. Szolnokon Ács János rendezte. Nem volt iskolás, nem volt kötelező olvasmány ízű. A város akkori népszerű színészei játszottak benne, Derzsi János a címszerepben, Meszléry Judit Gertrudisként, Vallai Péter Biberachként. Emberi sorsok drámája volt. Érdekes, hogy ez az illő penzumként számon tartott mű milyen gyakran megjelenik, amikor egy-egy színház igazán meg akarja mutatni magát. Idén Kassán is változások vannak a színház életében. Verebes István lett a művészeti tanácsadó, s íme, megjelent a műsoron a Bánk bán, mégpedig éppen Verebes rendezésében. Verebes munkáit ismerve nem vártam, hogy rendesen, kosztümösen megcsinált előadást fogok látni. Hát nem is. A Mira János tervezte függönytelen, szürkés-fehér színpad, az elválasztó panelek, amelyek kis cellákká szabdalják a teret, pontosan beszélnek a bezártság élményéről, arról, hogy nem lehet igazán sehova sem eltűnni, s hogy minden titok kihallgatható - hogy nem lehetnek titkok. Ebben a térben, látszólagos áttekinthetősége ellenére, el lehet tévedni és el lehet tüntetni bárkit. Katona remek dramaturgiai érzékkel találta ki, hogy buli jelenettel kezdi művét, ahol mindenki megjelenik, s így be lehet mutatni a szereplőket. Itt most ez inkább maskarás házibuli a jobb körökből. Erről beszélnek a ruhák is eklektikusságukban, amelyeket Dőry Virág talált ki, szabadon engedve fantáziáját. A megzavarodott világot tükrözik, jó adag humorral. Melinda (B. Kovács Ildikó) mint valami Barbie baba, Simon bán (László Géza) lisztes arcú fehér bohóc, Izidora (Bandor Éva f.h.) valamelyik aluljáróból érkezhetett, Tiborc (Bocsárszky Attila) pedig akár egy western hős. (Nyilván nem véletlen a színlapon a műfaji meghatározás: történelmi divatrevü 2 részben.) Bánkon (Petrik Szilárd) az értelmiségi körökben használatos ballonkabát-féleség van. Jól tudja, mi illik, egy üveg borral jön a buliba, az összeesküvőkhöz. Látszik rajta, hogy fáradt, hiszen kiszállásféléről érkezik. Legszívesebben hazamenne. De ha már itt van, körülnéz. Otthonosan mozog ebben a közegben. Észrevétlenül jelenik meg itt-ott, ebben a papírdoboz-világban, ahol mindenkinek megvan a maga skatulyája, így lesz fültanúja, vesztére vagy megvilágosodására, Ottó (Tóth Tibor) rámenős pimaszkodásának feleségénél. Verebes a jól ismert cselekmény menetébe nem kavar bele, inkább a szereplők külsődleges megjelenítésében és az egymáshoz való viszonyuk ábrázolásában rúgja fel a hagyományokat. Itt minden kapcsolat erőteljesen megrajzolt, Katonát is megerősítve, mindenki törvényszerűen futja be a maga teremtette sorsot. Döbbenetes a második részben Gertrudis (Kövesdi Szabó Márta) negédes-undok hivatalnokné-királynéja. Rémisztő ez a nő kis praktikus irodájában-szobácskájában. Innentől kezdve nem lehet nem gondolni arra, hol is vagyunk. Ahol természetesek a hivatalnak mindennapos packázásai. Ahol szorongania kell az embernek, ahol megmondják, milyen nyelven szólalhatsz meg. Ennek az undok hivatalasszonyságnak - akiben Kövesdi Szabó Márta megformálásában méltóság is van - meghökkentő ellentéte a szuverén Tiborc, aki pontosan érti ezt a világot, fölmérte helyét, kiismert mindenkit. Humorral teli és szívszorító egyszerre, amikor a híres, többnyire két varkocsba font hajjal előadott panaszát itt Bánkék hitvesi ágyának fertőtlenítése közben mondja el, Melinda meggyalázása után. Iszonyatosan szemtelen jelenet, minden tiszteletet mellőző, mégis többet elmond kiszolgáltatottságról, emberi tartásról és lehetőségekről, mint egy szép, tradíció-hű kép. Bocsárszky Attila ezúttal is nagyszerű. Az előadás csúcsa mégiscsak a befejező jelenet, amikor is hazatér Endre (Fabó Tibor alakításában és Verebes kitalációjában szinte az egyik főszereplővé válik), és ítélkeznie kellene. Egy tál spagetti és egy üveg chianti mellett próbálkozik megbirkózni ezzel a feladattal, több-kevesebb sikerrel. A magyar királyból olasz maffiózó lett. Itt és most, 1995- ben Kassán, a magyar dráma napján. Hát szóval ez a Bánk bán nem az a Bánk bán. De a jól nevelt gyerekek nagyon unalmasak tudnak lenni. A szemtelenek viszont annál szórakoztatóbbak és inspiratívabbak. És különben is Katona sem tudott jól nevelten viselkedni. TŐKÖS ILDIKÓ TÖRTÉNELMI DIVATREVÜ / /Az előadás kezdetekor a színpad szé-Z_tén, a közönségnek háttal felsorakoznak a szereplők, egyszerre és hirtelen hátrafordítják fejüket: kifestett arcú, torz vigyorú emberek merednek ránk, nézőkre. Már a felütésből tudhatjuk tehát, hogy nemzeti klasszikus drámánk nem hagyományos interpretációját fogjuk látni. Erre tulajdonképpen a rendező nevének ismeretében is gyanakodhatnánk, hiszen Verebes Istvánról tudható: gyűlöli a megkövült, a kiüresedett tradíciókat, az írók, a művek lényegét keresi, de a hozzájuk való hűséget nem szó szerint értelmezi. (Lásd például a zalaegerszegi Éjjeli menedékhelyet vagy a nyíregyházi Othellói) Verebes többször nyilatkozta s a kassai Bánk bán műsorfüzetében leírta, hogy Katona József drámáját remekműnek tartja, ugyanakkor égetően aktuálisnak is. Olyan műnek, amely nem csupán nemzetünk, hanem tágabb térségünk, Közép-Európa népeinek közös sorskérdéseiről szól. Egy dráma gondolatainak aktualitását lehet úgy érzékeltetni, hogy megtartják az eredeti zárt formát, s lehet úgy is, hogy ezt a formát széttörik, s újraalkotják. Verebes az utóbbi megoldást választotta. Az előadás műfaji megnevezése: történelmi divatrevü. A divatrevü szó szerint értendő, hiszen minden szereplő más-más kort idéző ruházatot visel. Simon, Myska és Petur bán, illetve Izidora hangsúlyozottan jelmezes .