Criticai Lapok, 1997 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1997-01-01 / 1. szám

Shakespeare: Romeo és Júlia - Szolnoki Szigligeti Színház (Stuber Andrea)............................................. 2 Shakespeare: Hamlet - Új Színház (Danny Nagy Adrienne, Magyar Judit Katalin)......... 3 Mihail Csehov: Élet és találkozások III. rész (Válogatta és fordította: Honti Katalin)................. 5 Valentyin Katajev: A kör négyszögesítése - Kecskeméti Katona József Színház (Budai Katalin) ............................................. 8 Molnár Ferenc: A jó tündér - Radnóti Színház (Szántó Judit) ............................................... 9 Nestroy—Heltai Jenő-Fekete Mari: Lumpáciusz Vagabundusz - Nemzeti Színház (Gabnai Katalin) ........................................... 10 Gábor Andor: Mit ültök a kávéházban? - Kamra (Tarján Tamás) ............................................. 11 Jean Anouilh: Colombe - Pesti Színház (Sediánszky Nóra)........................................... 12 Nézd a bohócot! (M.J.K)...................................................... 14 Thomas Mann-Spiró-Kolos-Mácsai: Mario és a varázsló - Madách Stúdió (Urbán Balázs) ............................................. 14 Terrence McNally: Mesterkurzus - Pesti Színház (Lévai Júlia).................................................. 15 „Színházjáró ország” - helsinki tapasztalatok és tanulságok (Földes Anna)................................................ 16 Dürrenmatt: A csendestárs - Katona József Színház: Kamra (Barabás Judit, Lajos Sándor) . 18 Eugene Ionesco: Jacques vagy a behódolás A kötelesség oltárán - Stúdió „K” (Urbán Balázs) ............................................. 20 „Az első színész egy kecske volt” - olasz társulatok a Műcsarnokban (Friedilona).................................................. 21 Mastroianni és a színház (Sediánszky Nóra)........................................... 22 Tennessee Williams: A vágy villamosa - Győri Nemzeti Színház (Ferencz Henrik, Zala Szilárd Zoltán)................... 24 Edward Albee: Kényes egyensúly - Játékszín (Kállai Katalin) ............................................. 25 Ibsen: Hedda Gabler - József Attila Színház Aluljáró (Budai Katalin) ............................................. 26 KÉPESLAPOK Színház a képernyőn - A maradék (Zappe László)............................................... 27 A gondolkodás eszköze a vonal (Józsa Ágnes) ............................................... 27 Éves mutató - 1996 I-IV. Mutató MEGINT NEM SIKER­ÜLT Shakespeare: Romeo és Júlia Szolnoki Szigligeti Színház / /I magam részéről fájlalom azt a gya­­rom­korlatot, mely szerint a Romeo és J­úlia előadásokon általában akkor tartják a szünetet, amikor már kész a baj. Többnyire a III. felvonás 1. és 2. színe között küldik rövid pihenőre a nézőket és a játszó­kat. Amikorra beborult az azúr ég a címsze­replők feje fölött. Lezajlott a végzetes kakas­kodás, Mercutio és Tybalt meghalt. S tudjuk, hogy a továbbiakban semmi jó nem várható. Ilyenkor - a szünetben - mindig erős készte­tést érzek, hogy otthagyjam az előadást. Hadd ne lássam a szörnyűségeket! Különös tekintettel az utolsó jelenetre, mely már szín­helyét tekintve is borzasztó: kripta, brrr... Hogy mégis be szoktam ülni a második rész­re, az alighanem annak köszönhető, hogy még mindig drukkolok a szerelmeseknek. Mindig azt várom, hogy most az egyszer sze­rencséjük lesz. Hátha János barát -az a szép kis szerzet(es­ - mégis eljuttatja Mantovába a sorsdöntő levelet. Vagy hátha Baltazár vé­letlenül elkerüli a gazdáját. És akkor jóra for­dul mindaz, ami pedig (bizonyos értelemben) nem is rossz. Mert hát Romeo és Júlia ön­­gyilkosságában - nem, nem egyszerűen a ha­lálában, hanem hogy önkézzel - mégiscsak van valami nagyszerű (is). Az, hogy két fia­tal véresen komolyan vette egymást és a sze­relmet, mely a semmiből lett, a semmire épült, semmi alappal. De hát Szolnokon is az történik, aminek sajnos történnie kell. Baltazár ellihegi Róme­ónak Júlia halálhírét, János barát kedélyesen visszaszolgáltatja a kézbesítetlen levelet, s a fiatalok egymás után halnak a cinteremben. Pedig olyan szívderítően kezdődött az egész! Rózsa István díszlete - mely az előa­dás legjobbja - sárgás, napsütötte, mediter­rán, s delejesen középkori hangulatú. Rajta a történelem hímpora. Ráadásul szinte tökéle­tesen funkcionál. Bal oldalon vaskos kőfalat mutat - megmászhatja Romeo és Mercutio­­, mellette út kanyarog hátrafelé. Van mini híd, az alatt tán kiszáradt a csatorna, és ked­ves kis zugot hagyott maga után, ahová só­hajtozó szerelmes ifjak elbújhatnak bánatuk­kal a világ elől. Jobb oldalon kör alakú, forgó építmény szolgál Capuleték házául. Egyik cikkelye boltíves, oszlopocskás csarnok,fölöt­te Júlia „toronyszobája" ravatalszerű ág­­­gyal. Másik cikkelye a nevezetes erkélyt fog­lalja magába, majd egy fordulat után zöld növénnyel befuttatott, nyitott loggia tárul elénk. Rózsa díszlete csupa meglepetés, csu­pa különböző miliő. (Kedvenceim a magas­ban ágaskodó, csipkés szörnyetegkezdemé­nyek, melyek még a Notre Dame tetejét is beidézik.) Gyanakvó és előrelátó néző persze döcöghet, hogy a cin­terem majd kifog a dísz­leten, de nem. A kellő pillanatban a függöny mögött leereszkedik néhány szép vonalú elem, s már kész is a borzongató hangulatú és szépségű kripta. Minden szép, minden romantikus. A színpadi tér, Schaffer Judit pompázatos, bő­ségesen omló selyem és bársony jelmezei, s az idevágó, áradó muzsika. (Helyenként a dialó­gusok alatt is szól, akár egy filmzene.) Iglódi István, a rendező - nem akarván „megerő­szakolni" senkit és semmit - tiszta, érzelmes, szenvedélyes szerelmi történetként viszi színre a Romeo és Júliát. Közepes hatásfok­kal. Mert hát nincs igazán magával ragadó Rómeója és Júliája. Görög László kölyökképével és fürtös fe­jével eljátszhatja még a tizen-huszonéves if­júit. De már puhább, mint egy kezdő szerel­mes, a kamaszos hévnek és lendületnek is van híja. Félreértés ne essék: Görög - tisztességes színész lévén - rendesen megcsinál és okosan elmond mindent, amit kell. Csak nincs húzá­sa az alakításának. Rudolf Teréz Júliájából viszont a felsza­­badultság hiányzik. Vagy eszközökben nem bővelkedik még a színésznő. Mindenesetre igen keveset érzékeltet abból, hogy tragikus körülmények között asszonnyá érlelődik a színen. Olyan szerelmesnek kellene látnunk őt, aki egyik végletből zuhan a másikba, de inkább illedelmes, ámbár kissé gátlásos isko­lás lányhoz hasonlít. Jellemző rá az a cigány­kerék, amit nem annyira hány (bolondos jó­kedvében), mint inkább megcsinál (koreográ­­fusi instrukcióra). Igaz, az sem kis teljesít­mény hosszú ruhában. Rudolf Teréznek ak­kor látszanak a legőszintébb érzelmek az ar­cán - egyébként negatív érzelmek -, amikor a diákközönség hangos ovációját fogadja a tapsnál. (A fiatalok ugyanis helyenként vi­­háncolnak az előadás alatt.) T­örőcsik Mari játssza a Dajkát, s én hos­­­szú évek óta most először nézem őt nem le­nyűgözve. Inkább fáradtan modorosnak lá­tom. Nem erőssége a produkciónak Kaszás Mihály Mercutiója sem. Feltűnően jelenték­telen például a Mab-monológ. Itt-ott rossz hangsúllyal, elsikkadó értelemmel, nagy oda­figyeléssel végzett beszédgyakorlatként adja elő Kaszás. A szolnoki Romeo és Júlia legmarkánsabb alakítása - Győry Emil kedélyes, bölcs derű­­jű Lőrinc barátja mellett - Újlaky László Capuletje. Újlaky meglehetősen helyre teszi a figurát. Kedélyes, joviális úrnak mutatja, akiből olykor - ha a tekintélyét vagy a hiúsá­gát sértve érzi - kitör az állat. Soha még ilyen durvának nem éreztem Júlia apjának szavait, mint Újlaky kitörésének hallatán. Brutális dühvel fogadja, hogy lánya ellenszegül az apai akaratnak, s nem hajlandó férjhez menni Páris grófhoz. Ez a Capulet viselkedésével szinte kiprovokálja és felkínálja az ideális megoldást, hogy Júlia szökjék el a családi ott­honból, s lóhalálában igyekezzék Romeo után Mantovába. S Júliának ez nem jut eszébe! Pedig amúgy nem buta lány. Arra is rájön például, hogy Lőrinc barátnak igenis érdeké­ben állna altató helyett mérget adni neki. A szökésre mégsem gondol. Milyen kár! Pedig ha azon a zűrös éjszakán nekivág Mantová­­nak, ott Romeo elragadtatottan zárja őt kar­jaiba, s még hatvan évig boldogan élnek. Ne kérdezzük, hogy miből. STUBER ANDREA 2

Next