Criticai Lapok, 2000 (9. évfolyam, 1-12. szám)

2000 / 1. szám

ELHA GYE AN AK MINDENEK Darvasi László: Argentína - Debreceni Csokonai Színház (Urbán Balázs) ..................................................2 Komis Mihály: Körmagyar - Nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház (Kovács Dezső) ...........:.....................................3 Heinrich Böll-Bereményi Géza: Katharina Blum elvesztett tisztessége - Zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház (Tarján Tamás) ....................................................4 Szakonyi Károly: Életem, Zsóka! - Budapesti Kamaraszínház - Tivoli (Földes Anna).....................................................5 Hubay Miklós: Hová lett a Rózsa lelke? - Nemzeti Színház (Lőrinc Katalin)...................................................7 Serei Zsolt: Egypercesek - Budapesti Kamaraopera Örkény István: Macskajáték - Győri Nemzeti Színház (Farkas Virág) .....................................................8 Örkény István: Macskajáték - Győri Nemzeti Színház (Hochenburger Agnes).............................................9 Németh László: A két Bolyai - Békés Megyei Jókai Színház (Bőgd József).....................................................10 Kórház-Bakony - Szkéné-Picaro Produkció (Budai Katalin)..................................................11 Genet: A balkon - Kaposvári Csiky Gergely Színház (Marik Noémi) ...................................................11 Shakespeare: III. Richárd - Miskolci Nemzeti Színház (Mikita Gábor) ...................................................12 Shakespeare: Troilus és Cressida - Kolozsvári Állami Magyar Színház (Szűcs Anikó).....................................................13 Shakespeare: Romeo és Júlia - Szegedi Nemzeti Színház (Bóka B. László).................................................14 Csehov: Sirály - Radnóti Miklós Színház (Barabás Judit) ..................................................14 Tennessee Williams: A vágy villamosa - Budapesti Kamaraszínház - Tivoli (Stuber Andrea) ..................................................15 Három táncszínházi bemutató (Lőrinc Katalin)..................................................16 Ibsen: Kis Eyolf - Hétfő Esti Színház (Budai Katalin)..................................................17 Szarvasok háza - Sámán Színház (Lőrincz Katalin) ................................................18 Gördeszkák - Frenák Pál Társulata (Szűcs Anikó).....................................................18 Nemzeti Színházi Fesztivál - Bukarest (Darvay Nagy Adrienne) ........................................19 Peter Shaffer: Black Comedy (Játék a sötétben) - Játékszín (Sarkadi Lima) ............... 21 Lautréamont: Maldoror énekei - Leo Amici Alapítvány (Fried Ilona).....................................................22 SZÍNHÁZ A KÉPERNYŐN (Zappe László)...................................................23 Szabad kilátást a tengerre (Jő-gi) ............................................................14 Darvasi László: Argentína Debreceni Csokonai Színház Darvasi-darab pontos címe hosz- szabb: „Argentína - Hogyan legyünk szentek, avagy búcsú a huszadik szá­zadtól”. Mivel már az előző dráma, a Bo­lond Helga is érdekes alcímet viselt („egy város, ahol szeretik a mazsolát”), némiképp demagógia lenne azt írni, hogy a hosszú, több metaforára is utaló cím jelez valamit az új műnek az eddigiektől eltérő, többszálú ek­lekticizmusából, de tény: Darvasi más drá­maformával próbálkozott most, mint koráb­bi színművei esetében. A Vizsgálat a rózsák ügyében és a Bo­lond Helga egyaránt egy bűntény, egy gyil­kosság köré épült, s ennek rekonstrukcióját használta a szerző apropónak a történet re­konstrukciójához. A történet szerepe a Bo­lond Helgában kivált felértékelődött, hiszen a mű primer síkján előállt egy homályos bűnügyi történet és egy hatalmi viszonyokat és visszaéléseket bemutató látlelet is, s e mö­gött bomlott ki egy transzcendens szimbólu­mokat is megérzékítő misztikus történettöre­dék. Darvasi ehhez kivételes nyelvi, költői erővel tudott egyedülálló atmoszférát terem­teni. Megtehette volna, hogy továbbmegy ezen az úton (hány alkotó írja életművé az egyszeri sikert!), mégis a nehezebbet válasz­totta: a rétegekből építkező, de alapvetően zárt struktúra helyett az Argentínában me­taforák összekapcsolódásából, szétválásá­ból, variálásából építkező, széttartóan eklek­tikus, szinte zsánerképszerűen életre kelő je­leneteket elvontan költőiekkel váltakoztató, nyelvében is többnemű, differenciáltabb szö­veget hozott létre. Az Argentína főszereplője, Stern úr, a ne­ves tanár és szónok egy napon arra ébred, hogy kezdi elveszíteni a szavakat. Az elsők között veszti el az „Isten” szót, aztán szép lassan elhagyja a többi is. S ahogy a szerző fogalmaz, „a szavakkal együtt lehagyja az élet is, és ő mégis szent lesz, éppen azokban a napokban, amikor, mint egy kifosztott és megalázott ember, búcsút makog tőlünk a huszadik század”. E szemléletes darabszer- vező metafora köré továbbiak épülnek. Az egyik ilyen a címben jelölt Argentína, a hely, ahová a Stemt ugyancsak elhagyó szerelme, Matild vágyik és utazik, illetve, mint később megtudjuk, nem utazik. Hasonlóképp meta­forikus értelmű a szereplők által alaposan körbejárt, viszonyaikat alapvetően meghatá­rozó „Én-Mi-O” hármasság is. (E metafo­rák erejét - az utóbbiakét legalábbis min­denképpen - gyengíti, hogy inkább allegóriá­vá, mint szimbólummá állnak össze, talán túl könnyen átláthatóvá téve ezzel a mű problematikáját, s gyengítve atmoszférájá­nak sejtelmességét.) Stem létvesztésének és „szentté válásának” stációi stilárisan eltérő jelenetekben mutatkoznak meg. Egyes szitu­ációk és figurák csaknem zsánerkép jellegű­ek, mások ennek karikatúraszerű - vagy ah­hoz közeli - változatai (mint Hellemé és lá­nyainak jelenetei vagy Brünn kapitány alak­ja), ismét mások a groteszkhez közeliek (az iskolajelenet), s az is előfordul (például a pap jeleneténél), hogy a realista életkép me­taforikus tartalommal is telítődik. A legerő­sebbek persze a gondolati problematikát át­tételesebben, költői erővel körbejáró részek (Stem és Matild „kettősei”, Ress jelenetei­nek egy része). A stiláris eklektika a mű nyelvezetére is kihat. A szóképekből és alakzatokból jelen­tést építő, történetet is háttérbe szorító nyelvi fogalmazásmódon ugyan már a Bolond Helgánál is túllépett Darvasi, most azonban gyakran megfigyelhető - egyes mellékszerep­lők esetében - a tipizált nyelvalkotás igénye, ami által a szöveg ugyan színesebb lesz, de veszít is költői erejéből. (Ez nem jelenti azt, hogy ne lennének különlegesen szép szöveg­részei a darabnak, vagy hogy a műegész nyelvi szintje ne állna magasan felette a - bemutatásra kerülő - kortárs magyar drá­mák átlagának.) Kétségtelen, hogy a szerző néha maga is belefeledkezik az általa megformált világba, egyes részeket túlír, a karikaturisztikus szitu­ációkat helyenként némi didaxissal igyekszik ellensúlyozni, míg másutt mintha picit elbi­zonytalanodna (vélhetően ennek tudható be, hogy a mű egyetlen konkrét bűncselek­ménye, Ress meggyilkolása nem válik kellő­en hangsúlyossá). Am ha esztétikai színvo­nala nem éri is el a korábbi darabokét, az Argentína nemcsak biztató tapogatódzás egy más drámaforma irányába, hanem jelentős részértékekkel bíró, igényesen megformált, stilárisan gazdag szöveg. További előnye a színrevitel szempontjából, hogy könnyebben értelmezhető; az interpretációnak inkább a színpadi hatást legjobban elősegítő formát kell megtalálnia. Czeizel Gábor nem most találkozik elő­ször Darvasi-szöveggel: két éve Debrecenben már színre vitte a Bolond Helgát. Azt az elő­adást komoly félreértésnek éreztem: Czeizel mintha csak a mű primer rétegét akarta vol­na megrendezni, a lényegi síkról tudomást sem véve. A rétegzettnek kevésbé mondható Argentína nemigen ad alapot hasonló hibá­ra, s Czeizel nem is követ el semmi súlyosat. Hogy az előadás mégis alapvetően sikerület­lennek hat, annak oka valószínűleg az, hogy a rendező a szöveg árnyalásának, a metafo­rák szemléletes kibontásának, a hangsúlyos részek kiemelésének, a lírai szövegrészek ér­vényre juttatásának eszközeit nemigen talál­ja. Ezáltal pont a főszereplők kapcsolat- rendszere válik elmosódottá, tetteik néha 2

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék