Criticai Lapok, 2001 (10. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 1. szám
A színész halálára (Lőkös Ildikó)..........................................2 A kilencedik (Földes Anna)..........................................3 Planchon (Zala Szilárd)..........................................6 Shakespeare: Hamlet - Menő Forrás (Zappe László)........................................6 Megvált(hat)atlanul (Marik Noémi).........................................8 Brecht: Galilei élete - Düsseldorfer Schauspielhaus (Földes Anna)..........................................10 Értelmes színházak Brecht: Galilei élete - Düsseldorfer Schauspielhaus Pasolini-Cor Herkströter: Hangok - Theatergroep Hollandia (Zappe László)........................................12 Beleülés (Egressy Zoltán)......................................13 Marius von Mayenburg: Paraziták - Schaubühne am Lehniner Platz (Kovács Dezső).......................................13 Carlo Gozzi: Turandot - Bulandra Színház (Fried Ilona, Gabnai Katalin).......................14 Hannoch Levin: Requiem - Cameri Színház (Szűcs Katalin).......................................16 Shakespeare: A vihar - Royal Shakespeare Company (Csáki Judit)..........................................17 Csöndes vihar (Forgách András).....................................18 Csehov: Cím nélküli darab - Malij Dramatyicseszkij Tyeatr (Stuber Andrea, Guelmino Sándor).................19 Szabad gondolkodók (Szűcs Katalin).......................................21 Egyenjogú alkotótárs: Ezio Frigerio tervezőművész kiállításáról (Nyerges László)......................................23 SZÍNHÁZ A KÉPERNYŐN (Zappe László)........................................24 Mutató A színész Megy a Fiat. Szabályosan. Belerohan a Mercedes. Szabálytalanul. A színész meghal. Ennyi. * Böffen Tóbiás volt Egerben. Élethabzsoló, örökké dörmögő, mégis szeretetet árasztó. Először kinézték. Vendég. Újvidékről. Beleönti az Unicumot a sörbe, úgy issza. Aztán egyre nagyobb köre lett. A büfében az ő asztalánál volt legjobb ülni. S hihetetlenül jó Böffen volt. * Megyünk úttalan utakon, Jugoszláviában, valamikor a háború előtt. Solténszky Tibor, a Magyar Rádió dramaturgja a misszióvezetőnk. Az autóban hátul Éry-Kovács András rendező, Kate Angliából, aki magyar rajongó és egy gyönyörű, kíváncsi ír fiú. Kalandnak véljük ezt az utazást. Elhagyunk egy kis falut, nagy rétre érünk, tele emberekkel. Soltis már jön felénk: „Mit isztok?” Orwell Állatfarmját adják elő a falu népének, kicsinek és nagynak. Mindenki érti, miről van szó. A Tanyaszínház, melyet Soltis alapított, szamár húzta fogattal járja a vidéket, a XX. század nyolcvanas éveiben. A 15-20 éves színészei rajonganak érte. Velük alszunk az ünneplés után a művelődési ház termében, hálózsákokban, a földön. Kate nem találja a vécét. Megmutatjuk. Ilyet még nem látott. Pottyantós. Tetszik neki. Ez is kaland. Reggel (vagy már délben?) hatalmas reggeli, hatalmas beszélgetés. Aztán elválunk. Mi megyünk vissza kis hazánkba. Ők befogják a szamarat, s elindulnak a másik irányba, az újvidéki Dionüszosz vezetésével, akit most éppenséggel Soltis Lajosnak hívnak. * Tavaly láttam Pozzónak a veszprémi Godot-ban. Néhány éve ez a város lett az új otthona. Az előző házasság gyermekei már lassan felnőttek, most új szerelem, két kisgyerek, hitelből házépítés, autóvásárlás. Közben Sitkére jár, fiatalokkal foglalkozik megint, imádják. Ő is őket. (Aztán az autóban, a szabályosan közlekedő Fiatban, a sitkei gyerekek közül ketten vele mennek.) halálára Tavasszal a Merlinben találkozunk. Én késem, neki már indulnia kell Veszprémbe. Nálam hagyja a Márton partjelző próbái alatt fölgyülemlett kajajegyeit: „Majd vacsorázz meg belőle, s gondolj rám!” * Gondolok, Lajos, de nem erről volt szó! * Megint csak a Merlinben, nem sokkal a halála után, őrá emlékeznek a kollégái, barátai. A hajdani főiskolás osztályából, ahol 72-ben végzett Vámos tanár úr keze alatt, már mások is elmentek: Kalocsay Miklós, Ivánka Csaba... Verebes István, aki néhány hete még vele dolgozott Szolnokon, a Bodnárnéban rendezte Törőcsik Mari partnereként, arról beszél, hogy mennyire nem tudunk egymásról semmit, s csak akkor figyelünk föl, mikor valaki elmegy. Veszélyes sors. * Ez is a Merlinben történt. Jordán Tamás volt a partnere Hamvai darabjában, ahol is a szerepük szerint mindig isznak, s beszélgetnek. A Soltis játszotta Miholka azt kéri a Jordán játszotta Márton partjelzőtől, hogy ha meghal, s a temetésére hazajön a lánya, akinek nagyon kicsi keze van, mondja meg neki, hogy ő jó ember volt. * Jordán Tamás-Hamvai Kornél akkor este nemcsak emlékezni hívta a barátokat a Merlinbe. Gyűlnek az adományok is a családnak. (És sokan üzennek, akik nem tudnak most eljönni, hogy ők is fognak adni.) * Megy a Fiat. Szabályosan. Belerohan a Mercedes. Szabálytalanul. A színész meghal. Ennyi. Soltis Lajosnak hívták. LŐKÖS ILDIKÓ A Sitke! ItJúUg) Kör !*Je«Ulet . .. » . „Hozzám már hűtlen lettek a szavak, vagy én lettem mint túláradt patak oly tétova céltalan parttalan .. ” Mély fájdalommal tudatjuk, hogy Szabóné Tiger Szabina életének 23. évében Kuntcz László életének 44. évében Soltis Lajos életének 50. évében tragikus körülmények között elhunyt. Gyászoló családjaik: Sitkei Színkör Tel, fax.: 06-9S-U2-P2 ^ §#)£ Szimlaxán 11747037.2001X32-00000000 %iisw 2