Criticai Lapok, 2015 (24. évfolyam, 1-13. szám)

2015 / 9-10. szám

PAULAY EDE-U. 35. Igazgató :VÁRKONYI ZOLTÁN • TELEFON: 22-60.67 PÉNTEKEN, 1947 MÁJUS 30-ÁN ELŐSZÖR UTÁNA MINDENNAP ESTE 18 ÓRAKOR JOSEPH KESSELRING MM Bűnügyi bohózat 3 felvonásban Fordította: SZOBOTKA TIBOR. Rendezte: APÁTHI IMRE Az Országos Széchényi Könyvtár Színháztörténeti Tárának gyűjteményéből nem foglalkoztak: a helyes lélegzetvételt, a fellépés előtti beskálázást, a hangerő tudatos irányítását, a helyes artikuláció szabályait, a beszédtechnika alapjait. 1933 őszén meghívják a Színészegyesületi Iskola tanárának. Beszédművészetet, beszédtechnikát és versmondást tanít. Ez egybevág személyes ambícióival; tanítás közben számos műfajel­méleti kérdést tisztáz magában, és a Szamosi foglalkozásain megszerzett ismereteket is továbbadja tanítványainak. Furcsa ellentmondás, hogy művészi pályája éppen akkor ível felfelé, amikor a megélhetés napi gondjaival kell szembenéznie. 1935-ben terjedelmes cikk méltatja a Zeneakadémián lezajlott előadóestjét a Pesti Napló hasábjain: „A magyar költészet ünnepi estje volt tegnap. Egy sovány, frakkos férfi állt a Zeneakadémia nagytermének dobogóján, s verset és prózát szavalt. Szavalás... Sajátságosan szomorú sorsra jutott ez a szó. Ha kimondják, alig gondolnak már a nemes művészetre, amelyet jelöl; inkább nagyhangú handabandázást, üres, agresszív kiáltozást idéz fel a képzelet­ben. Természetesen, hogy ez így van, abban nem ártatlanok a múlt szavalói. Megérezték a versek ünnepi jellegét, de a legtöbben a hang általános emelkedettségével és duzzadtságá­­val, az arcjáték és a gesztusok karikatúraszerű túlzásaival próbálták éreztetni. [...] Ez a stílus még ma is szorgalmasan pusztítja a költészetet; különösen színészek remekelnek csodálatosan szárnyaló költeményeknek lapos és ügyetlen monológokká változtatásában... A szavalás új iskolája azonban, melynek Ma­gyarországon most a Zeneakadémia tegnapi szavalója, Ascher Oszkár a legbiztosabb, legkulturáltabb mestere, egészen más úton jár. Ennek a szavalóművésznek már a megje­lenése, kiállása csupa szerénység, egyszerűség, közvetlenség... Igen, közvetlenség, de kétfelé, nemcsak a közönség, hanem a költő felé is, akit tolmácsol. Tévedhetetlen érzékkel találja meg a mű szívét, páratlanul finom költői hallással veszi észre sajátos szívdobogását, s ünnepélyes külsőségek helyett a mű belső ünnepi élményét adja tovább a hallgatóknak.. A szakmai sikereket előbb halálesetek, édesanyja és a nagy költőbarátok, Kosztolányi, Karinthy, József Attila, Babits elvesztése, majd az egyre aggasztóbb politikai változások árnyékolják be. Megalakul a színészkamara, amelynek elsődleges feladata „a nemzeti szellem és a keresztény erkölcs követelményeinek érvényre juttatása”. A jövőben színházak csak kamarai tagokat alkalmazhatnak. A kamarába felvehető zsidók számarányát viszont korlátozzák: nem lépheti túl az összlétszám húsz százalékát. Aschert nem veszik fel, ami azt jelenti, hogy a színésziskolai működését sem folytathatja. Az 1938/39-es tanévben vizsgaelőadásként még megrendezi a Liliomot, aztán kilenc tanév után búcsút vesz az intézménytől. A sors fintora, hogy a kamaszkorában annyira vágyott színészi pályája ekkor veszi kezdetét. Előbb Hont Ferenc Független Színpadának első bemutatójában (Sophie Treadwell: ... mint a gépek), majd a kenyér nélkül maradt zsidó származású színészek megsegítésére alakult OMIKE (Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület) két produkciójában (Giraudoux: Énekek éneke, Géraldy: Szeretni) vesz részt. Aztán megérkezik a rettegve várt SAS-behívó (a korabeli szóhasználatban a „Sürgős, Azonnal, Siess” rövidítése; a leg­válságosabb pillanatokban is sziporkázni képes pesti humor szerint nem ezt jelenti, hanem azt, hogy „Siess Adolfnak Segíteni”). A sokak számára végzetes ajánlott küldemény Aschernek a munkaszolgálat megkezdését jelenti. A félelemnél mégis nagyobb benne a kíváncsiság, önmaga megismerése válság­­helyzetben. „Hogyan bírom majd idegekkel, lélekkel mindazt, ami itt rám vár? - teszi fel a kérdést. - Hogyan fogok helytállani, búcsút mondva kultúrának, civilizációnak, barátoknak? Ha embertelenséggel kerülök szembe, hogyan bírom majd?!” A megpróbáltatások közepette az az ezerva­­lahány­ száz vers és novella nyújt vigaszt és segítséget önmagának és bajtársainak, amit összegyűjtött a fejében az elmúlt három év­tizedben. Rögtönzött szavalóestjei segítenek közösséggé formálni a sorstársakat, még a keretlegénység egy része is ámulva hallgatja Petőfit, Adyt, Babitsot, Karinthyt és Koszto­lányit. A helyzet persze nem mindig rózsás. Kalandregénybe illő viszontagságok után kerül sor a szabadulásra, a találkozásra az első lumpijd; Abby Brewster............................GOBBI HILDA Martha Brewster.......................GOMORY VILMA Teddy Brewster.......................BILICSI TIVADAR Mortimer Brewster..................VÁRKONYI ZOLTÁN Jonathan Brewster..................FÖLDÉNYI LÁSZLÓ Dr. Einstein.................................APÁTHI IMRE Harper tiszteletes.......................VÁNDORT GUSZTÁV Elaine, a leánya.......................MEDNYÁNSZKY ÁGI Rooney, hadnagy.......................ZÁCH JÁNOS O'Hara, felügyelő.......................PÉCSI SÁNDOR Brophys r-nk­Bikk..................JOÓ LÁSZLÓ Klein I rendőrök..................KÉPESSY JÓZSEF Mr. Witherspoon.......................ASCHER OSZKÁR Mr. Gibbs......................................KOZMA HUGO Díszlettervező: FÁBRY ZOLTÁN Pénztári órák délelőtt 10 órától az előadás kezdetéig

Next