Család és Iskola, 1955 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1955-01-01 / 1. szám

A TANULÓI SZABÁLYZAT ÉS A SZÜLŐI FELELŐSSÉG Közeledik a f 'évi bizonyít­ványosztás ideje. Valljuk be, izgalommal gondolunk rá és kissé félünk tőle. A negyedévi eredmény nem volt élég jó, és bizonyára mindnyájunkban él az az érzés, hogy a téli szünet idején talán mégsem törőd­tünk léggé gyermekeink ott­honi ismétlési feladataival. No, de azért igyekeztünk, és szépen, mérgesen, mikor ho­gyan sikerült, buzdítottuk cse­metéinket az ismétlésre. Mi magunk is belekukkantottunk olykor a tankönyvekbe, és mi­közben magunkban elilmél- kodtunk: "Nini, mennyi min­dent tudnak ezek a gyerekek ma. amiről nekünk annakide­jén fogalmunk sem volt! (sőt ma sincs sok)- — fennhangon kijelentettük: Ez igazán nem nehéz. ' úgy kellene tudnod, mint a vízfolyás, mit akado­zol?- Tehát igyekeztünk meg­tenni ■ a magukét, lehetősé­geinkhez képest követtük a pedagógusok utasításait. Mégsem árt ha kicsit elgon­dolkozunk azon. vajon mindent megtettünk-e az első félévben azért, hogy gyermekeink tu­dásban, magatartásban fejlőd­jenek. Vajon segítettük-e ál­landóan és következetésen az iskola oktató-nevelő munkáját? Bizony rádöbbenünk arra. hogy sok-sok — ha nem is szándé­kos — mulasztás terhel minket és sok-sok pótolni való akad a második félévre. Teendőink felismerését segíti, ha elővesszük gyermekeink ellenőrző könyvecskéjét és az első lapon lévő Tanulói Szar bályzat pontjait átnézzük. Ki fog derülni,, hogy nemcsak hogy alig-alig emlékezünk az egyes pontokra, hanem sokat közülük a gyakorlatban is fi­gyelmen kívül hagytunk. Pe­dig a jó iskolai munka tí'só feltétele az, hogy komolyan vegyük azokat az előírásokat, .amelyeket az a rcvid kis sza­bályzat tartalmaz. Alapvető követelmény, hogy gyermekünk a tanítás megkez­dése előtt tiz perccel az osz­tályában tartózkodjék, hogy legyen ideje társait üdvözölni (ez nem is olyan mellékes szempont!), szükséges tansze­reit előkészíteni és a tanítási munka hangulatába beleélni magát. Már az iskolában meg kell szoknia, hogy a kultúrált emberi magatartáshoz tartozik egymás megbecsülése, udva­rias üdvözlése a munkahelyen való találkozáskor. Az a gyer­mek, aki rendszeresen utolsó, percben érkezik az osztályba es természetesnek tartja saját késedelmét, hibáját, s meg sem kísérli kijavítani azt, az át- viszi ezt az iskolai rossz szoká­sát otthonába is, és hiába bí­zunk rá bármit, nem lesz pon­tos a végrehajtásban, magitól értetődőnek• veszi, hogy tőié nem lehet rendszeres munkát várni. A pontos időben érkező tanuló­ban jobban ‘kifejlődik a fele­lősségérzet, a .kötelességtudás is Lelkiismeretesen készül az órákra, mindig elvégzi házi feladatát, íme, így kapcsoló­dik egymáshoz a szabályzat két, egymástól látszólag füg­getlen pontja. A rendszeres kér szülést, írásbeliek otthoni pon­tos elvégzését az olyan szülői ellenőrzés segíti elő, amelynek érdeklődés az alapja, amely szívesen foglalkozik a gyermek tanulmányaival. Az a szülő, aki sóhajtva kéri a füzeteket, aki "mondd el a leckét, mert nem akarom, hogy a tanítód majd szemrehányást tegyen!" bevezetéssel kéri számon a fel­adatokat, többet árt, mint használ, mert elveszi a gyer­mek kedvét a tanulástól. Ilyen kikérdezés után a tanuló sors­csapásnak érzi az iskolai lec­két, és büntetésnek tekinti majd később, felnőtt korában a munkát is. Ha azonban őszinte érdeklődéssel kérdez­zük gyermekünket tanulmá­nyairól. örömmel ismerjük el tudását, akkor a legjobb ösz­tönzést adjuk további munká­jához. Nemcsak az iskolai oktatásnak, hanem egész társadalmunk fej­lődésének nyújtunk segítséget, ha igen komolyan vesszük a szabályzat 3. pontját, amely órákon és iskolán kívül fe­gyelmezett magatartást, sze­rény, öntudatos viselkedést kí­ván meg tanulóinktól. Ez ter­mészetesen a felnőttek példa­mutató magatartását is meg­kötet' li. Az a gyermek fegye’- meze t és szerény az iskplá- ban amelyik otthon szüleitől is hasonlót lát, és akitől ott­hon is megkívánják az össze-, szedettséget, udvariasságot. Ha a gyermek odahaza belevág a felnőtt hozzátartozók beszédé­be, nem teljesíti a tőlük ka­pott utasításokat, és ezt eltűrik, elnézik neki. úgy az iskolában is zavarni fogja a tanítást, mert hozzászokik, hogy neki mindent szabad. Ez a fegyelmi hiányosság eredményezi aztán a szülők és nevelők iránti tisz­telet hiányát is: Az a szülő, aki ismerőseket, nevelőket gyer­meke jelenlétében bírál vagy éppen "szellemes*- megjegyzé­sekkel kigúnyol, magára ves­sen, ha fia, lánya őt magát sem tiszteli. De nemcsak ilyen mó­don vét a szülő a mások meg­becsülése elten. Hányszor veri fel a lakóházak csendjét a fel­nőtt szomszédok durva vesze­kedése. Hányszor tolakszik, lök­dösődik a szülő gyermeke jelen­létében utcán, üzletben, villa­moson és nem gondol arra, hogy minden egyes tolakodó lépés homályosít valamit azon az esz­ményen, amelyet a gyermek ap­járól, anyjáról állított magának, és minél homályosabb lesz ez az eszménykép, annál kevésbé törekszik majd figyelmes, gyengéd, udvarias lenni. Tehí a mindennapi élet apró durva­ságai is milyen messzire térít­hetik ei nevelésünket a helyes, a kívánt iránytól. Ka az új félévben a Tanulói Szabályzat 15 pontját mindig szem elett tartjuk és követke­zetesen megvalósítjuk, akkor év végért sokkal kevesebb szo­rongással, sokkal több örömmé! várjuk majd a bizonyítványt, mint most. á. A.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék