Család és Iskola, 1955 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1955-01-01 / 1. szám
A TANULÓI SZABÁLYZAT ÉS A SZÜLŐI FELELŐSSÉG Közeledik azévi bizonyítványosztás ideje. Valljuk be, izgalommal gondolunk rá és kissé félünk tőle. A negyedévi eredmény nem volt elég jó, és bizonyára mindnyájunkban él az az érzés, hogy a téli szünet idején talán mégsem törődtünk léggé gyermekeink otthoni ismétlési feladataival. No, de azért igyekeztünk, és szépen, mérgesen, mikor hogyan sikerült, buzdítottuk csemetéinket az ismétlésre. Mi magunk is belekukkantottunk olykor a tankönyvekbe, és miközben magunkban elismélkedtünk: "Nini, mennyi mindent tudnak ezek a gyerekek ma, amiről nekünk annak idején fogalmunk sem volt! (sőt ma sincs sok)- — fennhangon kijelentettük: Ez igazán nem nehéz, úgy kellene tudnod, mint a vízfolyás, mit akadozol?- Tehát igyekeztünk megtenni a magukét, lehetőségeinkhez képest követtük a pedagógusok utasításait. Mégsem árt ha kicsit elgondolkozunk azon, vajon mindent megtettünk-e az első félévben azért, hogy gyermekeink tudásban, magatartásban fejlődjenek. Vajon segítettük-e állandóan és következetesen az iskola oktató-nevelő munkáját? Bizony rádöbbenünk arra, hogy sok-sok — ha nem is szándékos — mulasztás terhel minket és sok-sok pótolni való akad a második félévre. Teendőink felismerését segíti, ha elővesszük gyermekeink ellenőrző könyvecskéjét és az első lapon lévő Tanulói Szabályzat pontjait átnézzük. Ki fog derülni,, hogy nemcsak hogy alig-alig emlékezünk az egyes pontokra, hanem sokat közülük a gyakorlatban is figyelmen kívül hagytunk. Pedig a jó iskolai munka tlpsó feltétele az, hogy komolyan vegyük azokat az előírásokat,amelyeket az a rövid kis szabályzat tartalmaz. Alapvető követelmény, hogy gyermekünk a tanítás megkezdése előtt tíz perccel az osztályában tartózkodjék, hogy legyen ideje társait üdvözölni (ez nem is olyan mellékes szempont!), szükséges tanszereit előkészíteni és a tanítási munka hangulatába beleélni magát. Már az iskolában meg kell szoknia, hogy a kultúrált emberi magatartáshoz tartozik egymás megbecsülése, udvarias üdvözlése a munkahelyen való találkozáskor. Az a gyermek, aki rendszeresen utolsó, percben érkezik az osztályba és természetesnek tartja saját késedelmét, hibáját, s meg sem kísérli kijavítani azt, az átviszi ezt az iskolai rossz szokását otthonába is, és hiába bízunk rá bármit, nem lesz pontos a végrehajtásban, magától értetődőnek veszi, hogy tőle nem lehet rendszeres munkát várni. A pontos időben érkező tanulóban jobbankifejlődik a felelősségérzet, akötelességtudás is Lelkiismeretesen készül az órákra, mindig elvégzi házi feladatát, íme, így kapcsolódik egymáshoz a szabályzat két, egymástól látszólag független pontja. A rendszeres két szülést, írásbeliek otthoni pontos elvégzését az olyan szülői ellenőrzés segíti elő, amelynek érdeklődés az alapja, amely szívesen foglalkozik a gyermek tanulmányaival. Az a szülő, aki sóhajtva kéri a füzeteket, aki "mondd el a leckét, mert nem akarom, hogy a tanítód majd szemrehányást tegyen!" bevezetéssel kéri számon a feladatokat, többet árt, mint használ, mert elveszi a gyermek kedvét a tanulástól. Ilyen kikérdezés után a tanuló sorscsapásnak érzi az iskolai leckét, és büntetésnek tekinti majd később, felnőtt korában a munkát is. Ha azonban őszinte érdeklődéssel kérdezzük gyermekünket tanulmányairól, örömmel ismerjük el tudását, akkor a legjobb ösztönzést adjuk további munkájához. Nemcsak az iskolai oktatásnak, hanem egész társadalmunk fejlődésének nyújtunk segítséget, ha igen komolyan vesszük a szabályzat 3. pontját, amely órákon és iskolán kívül fegyelmezett magatartást, szerény, öntudatos viselkedést kíván meg tanulóinktól. Ez természetesen a felnőttek példamutató magatartását is megköveteli. Az a gyermek fegyelmezet és szerény az iskolában amelyik otthon szüleitől is hasonlót lát, és akitől otthon is megkívánják az össze-, szedettséget, udvariasságot. Ha a gyermek odahaza belevág a felnőtt hozzátartozók beszédébe, nem teljesíti a tőlük kapott utasításokat, és ezt eltűrik, elnézik neki, úgy az iskolában is zavarni fogja a tanítást, mert hozzászokik, hogy neki mindent szabad. Ez a fegyelmi hiányosság eredményezi aztán a szülők és nevelők iránti tisztelet hiányát is. Az a szülő, aki ismerősöket, nevelőket gyermeke jelenlétében bírál vagy éppen "szellemes" megjegyzésekkel kigúnyol, magára vessen, ha fia, lánya őt magát sem tiszteli. De nemcsak ilyen módon vét a szülő a mások megbecsülése ellen. Hányszor veri fel a lakóházak csendjét a felnőtt szomszédok durva veszekedése. Hányszor tolakszik, lökdösődik a szülő gyermeke jelenlétében utcán, üzletben, villamoson és nem gondol arra, hogy minden egyes tolakodó lépés homályosít valamit azon az eszményen, amelyet a gyermek apjáról, anyjáról állított magának, és minél homályosabb lesz ez az eszménykép, annál kevésbé törekszik majd figyelmes, gyengéd, udvarias lenni. Teht a mindennapi élet apró durvaságai is milyen messzire téríthetik el nevelésünket a helyes, a kívánt iránytól. Ha az új félévben a Tanulói Szabályzat 15 pontját mindig szem előtt tartjuk és következetesen megvalósítjuk, akkor év végére sokkal kevesebb szorongással, sokkal több örömmel várjuk majd a bizonyítványt, mint most. .. A.