Család és Iskola, 1965 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1965-03-01 / 3. szám
A HARMADIK lapon viszont rendkívül karakteres idős emberek vannak. Sakktáblaszerűen elhelyezve, kilencen. Baloldalt felül kockás táskával és tejeskannával bevásárolni indul egy anyóka. Behányja a szemét, hosszú szempillája mint egy kisleányé, édesen álmodozva mosolyog. Szomszédnője, a padon ülő aszszony, a vidám hétköznapiasságot képviseli. Levelet olvasott szemüveggel, közben észrevett valakit, valami érdekeset és mulatságosat, letette a levelet, homlokára tolja a szemüvegét és mosolyog szélesen. Jobboldalt legalul, ez egy gyanús ember, ki tudja miféle, micisapkás kalózbajuszú. A kezében meg a pányva? Csak nem a sintér? Lehet is, mert baloldalt legalul kutyás emberke jön, torzonborz szakállú, roppant szemüveggel, mai Szókrátész. És nem köthet bele a sintér, mert feketecipős kutyáját rendesen vezeti, pórázon. A középen padon ülő költői lelkű dániai utazóval pedig egyenesen elképzelhetetlen, hogy kikezdene. Az ő kutyájának a póráza ugyan csak a karfára van vetve. De ez a kutya nagyon tiszta és rendes. Rövidszőrű. Meglátszik, hogy fajkutya, nem olyan sundri-bundri eb, mint a Szókratészé. A dánnak vékony divatos nyakkendője van, kézelőjén mandzsettagomb, térdén viszont meglepő módon cowboykalap. Rövidlátó és bizonyára kék és kissé bandzsa szemével az őszi napfénybe pillant. Ezen a rajzon, ezen a papíron középen mindenki padon ül. A legeslegközepén egy tanítónéni, gombos cipőben, keblén virág, olvassa a MAGYAR NEMZET-et. Vasárnapi szám, őróla is szó van benne, meg is jelent a képe, jubileuma alkalmából. Most nem azt nézi, a kép felénk van fordítva. Nem is olvassa az újságot, mert meglátott egy ritka bogarat a fűben. Természetrajz tanárnő. Mire mi is oda nézünk, a bogár már elrepült. Hiába tartja úgy az újságot, a szakállas bácsi, aki tőle jobbra is balra is le van rajzolva, nem fogja megnézni a képét. Ez egy olyan csodálatos furcsa bácsi, minden környéken lakik ilyen. Sokeső verte kalapja van, füle mellett göndörödő nagy haja, s bajuszaszakálla. Bő nadrágja, és amint láthatjuk jobbfelől, ez a nadrág egy igen jó szíjjal van megszorítva. Balfelől még nem látszik ez az öv, elfedi a kabátkája, amit azért vett fel, mert hűvös harmatos reggel indult a rétre füveket szedni. Jobbfelől már jön hazafelé a melegben, hozza a füveket egy kis edényben. Hazaviszi takarmánynak, mert nyulakat tenyészt az unokájával. A kabátja a nadrágja tágas farzsebébe van gyömöszkölve, az persze felőlünk nézve nem látszik. Menet a füves edényke volt ebben a farzsebben. Szinte megfeledkeztünk arról a szorgalmas néniről, aki a rajz jobb felső sarkában kötöget. Nővére a tanító néninek, ugyanolyan a szeme, egyforma szeme van a két nővérnek. Ez a néni az unokájának köt valamit és nem törődik a többi öreggel, azért is van hogy ilyen sokára vettük észre. Nagyon jóságos nagymama, mint egy mohos erdei kő, különös, titokzatos, de nem hívogató ... inkább távolodik. Megfoghatatlan, ülnek, sétálnak az öregek a fehér papíron, a fehér slapíron a papír fehérségének szelíd őszi fénye süt. K. G. GÁRDONYI LÁSZLÓ, KÜRTHY HANNA ENKELHARDT NÁDIN rajza 25