Család és Iskola, 1965 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1965-03-01 / 3. szám
ő is csak mintegy mellékesen alkotta meg.) Verto — ez a latin ige azt jelenti: fordítok, forgatok; extra — azt jelenti, hogy kint, kívül; intro pedig — be, befelé, szintén latinul. Az emberek általában ebbe a két nagy csoportba sorolhatók — mondja Jung; vagy az jellemző rájuk, hogy a világ felé fordulnak, könnyen találnak és alakítanak ki kapcsolatokat, közvetlenek, vagy az, hogy magukba húzódnak, befelé tekintésre, elmélyülésre hajlamosak. E. Kretschmer híres alkattanában először próbált meg a testalkat és a jellem között számszerű, pontosan lemérhető összefüggéseket kimutatni. (Eredetileg a testalkat és bizonyos elmebetegségek összefüggését tanulmányozta.) Három alkattípust különböztetett meg: 1. Leptosom (könnyű testű); 2. Piknikus (zsíros, kövér); 3. Atlétikus (erős, izmos). Úgy találta, hogy az általa vizsgált emberek testalkata és kedélye, sőt mozgása között rendkívül szoros (hetvenkilencven százalékos) összefüggés van. A piknikus ember zömök, jól táplált, nyílt, barátságos társaslény, az érzéki örömök kedvelője, kiegyensúlyozott, mozgása kerekded, folyamatos, jól táncol, jól úszik. A leptosom magas, sovány, magába zárkózó, gátlásos, folytonos feszültségben és önmegfigyelésben él, érzékeny, kifelé való hidegsége sokszor csak látszat-érzéketlenség, gondolkodása elemző, mély, elvont, mozgása darabos, óvatos. Az atlétikus válla és mellkasa fejlett, lassúság, nyugalom, erő és állhatatosság jellemzi, szélsőséges reakciókra kevésbé hajlik, magatartásában katonás. A tipológiák általában segítséget adhatnak nekünk abban, hogy gyerekeinket nagyobb türelemmel és nagyobb megértéssel ítéljük meg, de több kárt hoznak mint hasznot olyan ember kezében, aki csak ráhúzza fogalmaikat a többi emberre, hogy könnyen ítélhessen felőlük, ne okozzanak több gondot neki. Sem tiszta típusok nincsenek (és ezt maguk a típusrendszerek megalkotói hangoztatják a legerőteljesebben), sem pedig változhatatlan típusok. Az sem igaz, hogy egyik típus „jobb” volna mint a másik; az viszont igaz, hogy másfajta bánásmód teremti meg egyiknek is, másiknak is a legjobb feltételeket, legjobb lehetőségeinek kibontakoztatásához. Az extrovertált gyereket például, ha mindenáron szerepelni akar, nem szabad durván leintenünk, vagy megszégyenítenünk, de nem is szabad alkalmat adnunk arra sem, hogy lépten-nyomon magát keltesse, affektáló majmocskává torzuljon. Az introvertáltat pedig nem szabad magára hagynunk azzal, hogy „ez úgyis mindig magában gubbaszt”, be kell vonnunk minden közös játékba, a család életébe, de lehetővé kell tennünk, hogy időnként félrevonuljon és nyugalomban művelhesse azt a foglalatosságot, amit ő keres magának. Ha tudjuk azt, hogy a kolerikus alkatot az ingerlékenység, az erős és kiegyensúlyozatlan magasabb idegrendszeri működés, és nem egyszer az öntudatlan (az úgynevezett kéreg alatti) reakciók túlsúlya jellemzi, akkor másképpen fogjuk megítélni azt a vagányt, vagy csibész gyereket, akit környezete olyan helyzetbe sodort, hogy temperamentumának ezek a negatív vonásai váltak benne jellemzővé. Nem fogjuk makacsnak és megátalkodottnak ítélni, ha még a nevelő otthonban vagy munkahelyén is indulatkitörésekkel keseríti el környezetét; tudnunk kell, hogy csak a folyamatos, állandó nyugalom és a biztonság oldhatja békéssé ezt a temperamentumot. Másik példa: a házi munkában a leptosom alkatú gyerek különösen olyan tevékenységekben ügyes és megbízható, ami hosszabb időn át szívós kitartást igényel, míg az atlétikus a rövid ideig tartó nehéz munkát végzi szívesebben. Játék közben ne csak futásban és ugrásban mérjük össze a gyerekek erejét, amiben a piknikusok majdnem mindig lemaradnak, hanem például úszásban és kötélhúzásban is, sőt, népi táncfigurák elsajátításában, amiben a piknikus gyerekek különösen ügyesek. Gyerekeink testi alkatával függ össze az a kívánság is, hogy ne keserítsük mértéktelen etetéssel például a leptosom gyereket és ne hajszoljuk esetleg neurózisba (lányos mamák!) a netán piknikus alkatú kislányokat fogyasztással, vagy kövérségük állandó emlegetésével. Nagyot tévedhetünk akkor is, ha a megfélemlített, gátolt gyereket összetévesztjük a természettől csöndesebb (melankolikus, kotrovertált, leptosom) gyerekkel. A csöndes gyerek éppen úgy játszik, mint hangosabb társai, ha szólnak hozzá természetesen felel; a megfélemlített gyerek azonban alig válaszol, sokszor tétlen. A megfélemlítettség persze tisztán környezeti hatás, semmi köze alkathoz, vérmérséklethez. S végül szóljunk néhány szót a legmodernebb típustanról, az amerikai W. H. Sheldon nagy tudományos apparátussal és pontossággal felépített tipológiájáról. Sheldon sok ezer vizsgálat és számítás alapján a legutóbbi évtizedekben alakította ki a típustanát. Három típust különböztet meg (az embrionális csíralemezektől kezdődő testi felépítés és az emberi tulajdonságjegyek statisztikus összefüggései alapján): 1. Viscerotóniás (zsigeri ...), 2. Somatotóniás (testi...) és 3. Cerebrotóniás (agyi...). A viszcerotóniás alkat néhány jellemző jegye például: a testi kényelem szeretete, a táplálkozás örömeinek kedvelése, az udvariassági szertartások kedvelése, a közösség szeretete, az emberekkel való érintkezésben válogatás nélküli nyájasság, önelégedettség, pihentség, mély alvás, jellegtelenség a fellépésben, szorongatott helyzetben és zűrzavarokban másokra támaszkodás, a gyermek és a család szeretete. A szomatotóniás alkat ennek megfelelő jegyei: a fizikai teljesítmények kedvelése, a testmozgás örömeinek igénylése, vakmerő viselkedés, fizikai bátorság a harcban, a versengésben való agresszivitás, érzéketlenség a fájdalom iránt, nyugtalanság, feltűnés kedvelése, magabiztos fellépés, szorongatott helyzetben és zűrzavarban önálló cselekvés, a fiatalság céljai és törekvései iránti vonzódás. A cerebrotóniás alkat ezeknek megfelelő jegyei: a szervezet élettani funkcióinak (például emésztés, kiválasztás) intenzitása, nélkülözések vállalása és hajlam az aszkézisra, az arc és a szemmozgások feletti uralom, a közösségtől való félelem, az emberekkel való érintkezésben feszélyezett magatartás, fokozott érzékenység a fájdalom iránt, állandó fáradtság, felületes alvás, a magatartásban és fellépésben fiatalosság, figyelmesség, szorongatott helyzetben és zűrzavarban egyedülmaradás, az élet végső nagy kérdései iránti vonzódás, rajongás. A tipológiák mégoly beható ismerete sem tesz képessé arra, hogy pusztán e rendszerek alapján egy embert igazán megismerjünk és megítéljünk. Még nehezebb a folytonos alakulásban és változásban levő gyermeket valamelyik merev tipológiai osztályba besorolni. De azt látnunk kell, hogy milyen összefüggések lehetségesek egyes tulajdonságok, sőt esetleg tulajdonságok és testi felépítés között, s ebből nagyon óvatosan arra is következtethetünk, hogy milyen körülmények biztosíthatják gyerekeink számára a legkedvezőbb feltételeket felnevelkedésükhöz, s esetleg arra, hogy hajlamaik és képességeik milyen pályára teszik alkalmatlanná, vagy tán éppen különösen alkalmassá őket. Kassai és budapesti énekes és muzsikus fiatalok barátsága ötvennégy 10—16 év körüli csehszlovák fiú — a kassai Zeneiskola növendékei — komoly műsorral mutatkoztak be Budapesten. Eugen Suchon: Szlovákiai képek című dramatizált szimfonikus költeményét magyar fordításban adták elő. Szőnyi Erzsébet: A szeszélyes királykisaszszony című meseoperáját pedig szlovák fordításban mutatták be. A kassai Zeneiskola növendékeinek ének- és tánckarát, valamint szólistáit a budapesti VI. kerületi Zeneiskola növendékeinek zenekara kísérte: az énekesek Kassán készültek a februári fellépésre — a budapesti gyerekek pedig itthon gyakorolták a kíséretet. A budai József Attila Gimnázium kultúrtermének színpadán léptek fel február 6-án. Budapesti zenei iskolai tanulók tavalyi látogatását viszonozták most kassai tanulótársaik. S. P. 22