Gyermekünk, 1970 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1970-06-01 / 6. szám
1. Hoppá Bizony nehéz megpróbáltatás ez az időszak a szülőknek. Az egyesztendős baba járni tanul. Három lépés, aztán egy pottyanás, segélykérő pillantás, s végül a könnyek. Édesanya máris ugrana, máris ölbe kapná, vigasztalná. De... ne tegye! — Minél gyak-' rabban esik el most a kicsi, annál biztosabban áll később a lábán. S voltaképpen a gyerek maga is természetesnek tartja a potyogást. Riadalmat csak akkor érez, ha a felnőtt ijedtségét látja, ha azt hallja: Jaj! El ne ess! — Ezek a tipegő első erőpróbái. Ne kíméljük fölöslegesen, mert csak gyávává és önállótlanná tesszük. 4. Kavicsok Gyűjteni mindent lehet. De nem mindent egyszerű. Ami biztosan nem okoz bonyodalmakat — haza sem kell vinni a begyűjtött termést! — a színes kavics. A kavicsok, a gömbölyűre csiszoltak, a laposak, az ezerformájúak, a kék-piros, tarkamintázatúak felgyújtják a képzeletet. Micsoda várost rakhatunk ki belőlük kupolákkal, tornyokkal a tóparton, vagy akár az udvarban. A csodavároshoz fenyőtoboz fasor vezethet és a várkastélyból, a szikrázó gránitfalról a várkisaszszony integet... de később már az is megfigyelni való: kvarcból, vagy homokkőből tört-e, csiszolódott-e a kis kavics. 5. Forgalom Nemcsak a városi forgalom nőtt sokszorosára az utóbbi években, de az országutak forgalma is. S a jóidőben — az iskolaév végét ért — a gyerekek is egyre többet vannak az utcán. A baleseti statisztika mindig a nyári hónapokban a legmagasabb. Vigyázzunk! A gyerekeknek — már a legkisebbeknek is meg kell tanulniok a közlekedést. Jó társasjáték a KRESZ-játék, szinte észrevétlenül tanulja meg a gyerek az átjelzéseket, s a legfontosabb közlekedési szabályokat. □ a men dü 2. Húzd ki magad! íme a kislány: derékig érő aranybarna copfok, miniszoknya, igazán csinos a pulóver is. Szép ez a gyerek. De a feje lóg, a lábai összegabalyodnak, háta, akár a kérdőjel. És hiába mondjuk neki naponta százszor is: húzd ki magad! — Falra hányt borsó. A serdülőkorban gyakori ez. A görbe hát, a rossz tartás. S nem is egészen veszélytelen. De segíthetünk rajta, persze nem szóval, nem az unos-untig ismételt figyelmeztetéssel. Küldjük inkább úszni a gyereket olyan gyakran, amilyen gyakran csak lehet. Vezessünk be egy kis családi tornát. (Nemcsak reggel lehet tornászni, kiválóan megfelelnek a délutáni és esti órák is.) — Különösen két gyakorlatot ajánlhatunk. A hidat és a hintázást. És lehetőleg hasonfekve aludjon a gyerek. Ügyeljünk rá, hogy fekhelye egyenes és kemény legyen. A nagypárna pedig egészen fölösleges. 3. Kerékpáron Még nem olyan nagy a hőség. Itt a kerékpártúrák ideje. S milyen nagyszerű, ha együtt kirándul az egész család. Ha nincs elég megfelelő méretű kerékpár a családban, kölcsönözni is lehet. A kiránduló öltözet legyen könnyű, de nagyon vékony anyagból való (menet közben jobban érezni a szelet). A szoknya, nadrág legyen rövid, hogy be ne kapja a küllő. A tartalék meleg holmit, pulóvereket tegyük a hátizsákba. Az ócska, de még erős félcipők igen alkalmasak a pedáltaposásra. A kirándulás tempója és időtartama, mindig a legkisebbekhez igazodjék. 6—10 évesek ne tegyenek meg egyhuzamban 5 km-nél többet, s naponta legfeljebb 15 km-es utat. A 10—14 évesek egyhuzamban már 10 km-t is megtehetnek, de napi 30 kmnél velük se tervezzünk hoszszabb túrát. PAP KLÁRA rajzai