Család és Iskola, 1887 (13. évfolyam, 1-20. szám)
1887-03-30 / 6. szám
48 határát, hogy onnan ismét visszatérjen. Eresznek „egy kis körültekintés“ czimét adja. E rész tartalma: a községek, helységek, járások, vármegyék, kerületek, társországok, lakosok, Magyarország czimere és színei. „Az egészen kicsiny helységek — mondja szerző — tanyák, vagy pusztáknak neveztetnek.“ Továbbá a Szepességben és Erdélyben lakó németek szászoknak neveztetnek.“ „Mindjárt az ország észak-nyugati részén, a Duna beömlése közelében kezdődik a roppant kiterjedésű, rengeteg Kárpátok hegyláncza.“ Véleményem szerint e hatalmas jelzők egyike is elég lenne, hogy később a gyermekek fogalmát e helyről redukálni ne kelljen, hogy egy még roppantabbat és rengetegebbet el tudjon képzelni. Igaz, hogy erre szerző nem sokat ügyel, mert Ázsia hegyeinél elégnek tartja e jelzők egyikét, a Himalája hegységnél pedig semmivel sem törekszik a nagyságot jelezni. Azon kivűl e könyvben Magyarország hegyeinek ismertetési rendszere rendszertelenség. A Kárpátok részei közül csak a Tátra, Eátra és Mátra csoportokat említi. Továbbá: „a keleti részen elterülő Királyhágó, mely Magyarország és Erdély közt hajdan határt képezett." A Királyhágó Dines az ország keleti részén. Különben itt nincs vége a hézagosságnak, mert szerző a Keleti és Déli Kárpátokat, valamint a Bánsági és Csíki havasokat sem tartja említésre méltónak. „A Maros Erdélynek legnagyobb hajózható folyója.“ Erdély helyett Királyhágón túli részt kellett volna használni. „Hazánk földe mindenütt a természet különféle áldásaival bir. Az északi és keleti hegyes vidékek bányái temérdek aranyat és ezüstöt szolgáltatnak.“ Bőven elég volna a sok jelző. Valamint ebben is: „A roppant rónaságok lakói tömérdek gabonát termelnek.“ „A magyar birodalom részletes leírásánál“ azt mondja a tankönyv, hogy „5 fő kerületre van fölosztva,“ holott ma egyáltalán nincsenek kerületek. A megyék tüzetesebb leírásánál szerző jegyzetben elmondja, hogy itt semmi természettani részt nem ad, mert szerinte fekvést, folyóvizet, tavat, hegyet 60— 70-szer leírni fölösleges. Akkor véleményem szerint a tankönyv is fölösleges, mert a városok neveit szintúgy leolvashatja a tanuló, azt a pár száraz politikai adatot pedig a tanító is elmondhatja. De a papiros takarékoskodásában még tovább megy a szerző. „Jegyzetek: a) A dűlt betűkkel nyomtatott városok a megyék székhelyei, b) A *-gal jelzett helyek püspöki, a J*vel jelöltek érseki székvárosok. Ezeknél mindenütt elmondható, hogy: van benne püspöki (vagy érseki) szék, káptalan, papnövelde, főgymnázium, több szerzetes kolostor és könyvnyomda.“ És így a könyv nem találja fölöslegesnek ezt 20—25-ször elősorolni, egész hivatalosan szoktatja a gyermekeket ismétlésre. De hogy is lehet megkövetelni a gyermektől, hogy mindezt könyv nélkül betanulja , azon kivűl a *-gal és í-vel jelölt helyeket is eszébe tartsa. „Losoncz csinos m. v. A muszkák a forradalom alatt földig égették volt, de azóta még szebben fölépült.“ Épen ezért s azért, mert Bök helynél az igazán megemlítésre méltó dolgokat elhallgatja, tartom fölöslegesnek ennek elmondását. „Nyék falu, itt született Vörösmarthy M. a magyar költők királya.“ Később „Nagy Szalonta, itt sz. Arany János,“ s még azt sem teszi utána, hogy költő. Ez elfogultság, s azon kivül félre is érthetik a gyermekek. „Brassó, a Bucsecs aljában.“ Pedig a Bucsecs még jó távol van Brassótól. Ausztria ismertetésénél elhagyandónak vélem az Osztrák német, Cseh korona, Lengyel-ruthen tartományokra való fölosztást. Elég, ha a gyermek az egyes államok nevét megtartja. Szerző önmagához híven a legkisebb politikai fölosztást sem hallgatja el itt, míg a természettani részt egészen mellőzi. Ausztria ismertetése után Európa általános leírására tér át. Sokkal helyesebbnek találom előbb az egyes államokat megismertetni s aztán a gyermek lelkében mintegy kidomborítni a világrész képét, annál inkább, mert fölötte nehéz annyi hegy-, folyó-, tenger nevet a gyermek emlékébe bevésni egyszerre, míg ha az egyes országoknál megtanulja, egész élvezettel sorolja majd, mint már ismertet, elő. Európa államainak ismertetésénél fölötte szűkmarkú. Svéd- és Norvégországot 472, Dániát 312 sorban említi. Hanem azt legkevésbbé tudom megbocsátani, hogy Svájcz regényes fekvését, jegeseit, tavait, lavináit egyetlen szóval sem említi. De abba a 4 sorocskába hogy is férjen bele? Hanem azért egy igen nagy hiba mégis belefért, hogy t. i. „Svájcz az Alpesek legmagasabb tájain terül el.“ Ázsia ismertetésénél már az átalános részben is fölöslegesnek találja a folyókat elősorolni, hanem a keleti folyók helyett ott áll egy stb. További „Polinézia szigetei közül említendők: Új-Guinea, Új-Británia, Van Dimens földe.“ Valóban a „stb.“-nek sehol sincs oly kevéssé jogosult helye, mint a tankönyvekben s köztük a földrajzban. És ezzel eljutottunk az utolsó laphoz. Nyelvezetét illetőleg meg kell jegyeznem, hogy szerző sokat vét a nyelvtan szabályai ellen. Igen sok helyen hibás szórendet használ, számnév után következetesen többesbe teszi a főnevet, sőt néhol a helységek neveit is hibásan írja. De ezen kivül nem találom helyesnek a tananyag földolgozását s a tanmenetet; fölötte hiányosnak tartom, hogy csaknem minden természettani részt mellőzve úgyszólva száraz politikai adatokat nyújt. Az elősoroltakon kívül még számtalan kisebb hibája miatt, jó kiállítása és olcsósága mellett, sem ajánlhatom tankönyvül. Schwarczel Adél: Őszinte szó a magyar zenekedvelő közönséghez- Az „Eredeti Magyar Daltár“ első számát jelen füzettel veszik l. előfizetőim. — Kibocsátott programmomhoz híven ragaszkodva 8 eredeti népdal tartalommal jelent meg, egy dal kivételével, mely csak annyiban tér el a többitől, hogy drámai stílben van szerkesztve s ennélfogva a műdalokhoz sorolandó. Hasonló irányban fog vállalatom jövőben is a magyar dalköltészet szolgálatában állani azzal a különbséggel, hogy a következő számok tartalmát felerészben eredeti műdalok fogják tenni. — Hogy a magyar műzene fejlesztése korunk legfőbb feladata, ma már senki által sem vonható kétségbe. Ha meggondoljuk, hogy a mi népdalirodalmunk oly magas polczra jutott, hogy a külföld bármely nemzetének népdalaival bátran kiásja a versenyt, addig műdalirodalmunk annyira elhanyagolt állapotban van,