dr. Szombathy Ignácz: Élő nemesség (Budapest, 1900)
5. szám
még a később megjelent miniszteri rendeleteteket sem közölte, melyeket a „Nagy Iván" új folyóirat mégis közzétett. Most vegyük elő az itt említett folyóiratot. Ez mindjárt az 1899-ben megindult első évfolyamában elidegenített magától. A 90. lapon közölte beadott czikkemből az első részt, a második helyett saját kivonatát adta ki az én czikkem értelmének felforgatásával, érveim elferdítésével. Már most mit tehetek én az ily gonosz eljárás ellen? Adjak be cáfolatot? Azt vagy nem adja ki, vagy ismét elferdített kivonatot ad helyette és engem másodszor iparkodik nevetségessé tenni. Azt is mondja ott, hogy én nem vártam be a miniszter határozatát; hát ő miért nem várta be? hisz éppen ő informálta rosszul a minisztert az ő ferdített kivonatával. Azután hol maradt a miniszter határozata mostanig? Hol maradt magának a „Nagy Iván"-nak fejtegetése ez irányban? Tett-e a folyóirat a három miniszteri rendelet közlésén kivül valamit az élő nemesség érdekében? Semmit! Már egy év óta a nemességi kinevezéseket és kitüntetéseket, sem közli. Ő is a „Turul" nyomdokait követi: a régi nemességet elnyomni, helyükbe ujakat pénzért teremteni. Félszázad nem volt elég a nemességet érdeklő rendeletek összegyűjtésére, áttanulmányozására és ujak kibocsátására. Nincs semmi rendszer a nemesi ügyek kezelésében, még írásbeli megállapítások sem léteznek , csak szóbeli utasítások támadnak, melyeket minden tisztviselő tetszése szerint értelmezhet. És ez ellenében a „Turul" és a „Nagy Iván" folyóiratok keletkezésük óta mai napig nem tettek semmit. Ily körülmények között indult meg a mult őszszel az „Élő Nemesség" czimű folyóirat. Lett nagy l lárma ezért. Elnyomni, eltiporni a vakmerőt ! Elveszi tőlünk az előfizetőket. Nekünk nem kell idealizmus, hanem pénz, pénz, nekünk, egredül nekünk. Bojkottáljuk az új folyóiratot, buktassuk meg, mert még utóbb mi bukhatunk meg mellette. Az „Élő Nemesség" számait a „Századok", a „Turul" és a „Nagy Iván" szerkesztőinek pontosan és ingyen megküldöttem, de azokat mind a három agyonhallgatta, még egyszer sem említette föl. Midőn a szaklap kiadását felfüggesztettem, a „Századok" és a „Nagy Iván" mégis volt annyi belátással, hogy ha már annak megjelenéséről nem szóltak, megszűnéséről (tulajdonkép csak felfüggesztéséről) szintén hallgassanak. Csupán a „Turul" bízott meg