Schneider Miklós: Nemes családok története - 1. kötet (Székesfehérvár, 1937)
Előszó
Tóthváradgyai Kornis. Eddig a közkézenforgó genealógiai szakmunkák a Tóthváradgyai Kornis-család történetével tüzetesen nem, csak röviden foglalkoztak, így a családtörténetkutatók előtt leszármazásuk meglehetősen ismeretlen. Ennek a tanulmánynak célja, okleveles adatok felhasználásával pótolni az eddigi szakirodalomnak ezt a hiányát. Nem teljes és még nem minden ez, amit a család múltjáról írni lehet, de anyagi lehetőségek szabják meg terjedelmét. Másrészt az állandó kutatómunka mindig hoz újabb és újabb adatokat, így ez, csak kerete akar lenni egy később megjelenő s a lehetőségek szerint teljes, gazdagon illusztrált, önálló munkának. A család, a szájhagyomány szerint, a XV. és a XVI. században s később, főként Erdélyben nevezetes közéleti szerepet játszott és különféle előnevekkel (Ruszkai, Gönczruszkai, Homoródszentpáli, Szentpáli, Szentmártoni, Szentgyörgyi stb.) élő Kornisokkal egy törzsből ered. Érdekes, hogy ez a felfogás a több, mint száz éve egymástól elszakadt Tóthváradgyai Kornis családágaknál egyformán tartja magát. Hiteles oklevelekkel azonban még nem igazolható. Tóthváradgyai Kornis János kincstartó és Tóthváradgyai Kornis Mihály, testvérek 2) — bár már előbb is nemesek ') s ők és elődeik állandóan nemesi szabadságban éltek '), — Bethlen Gábor erdélyi fejedelemtől, Gyulafehérvárott, 1619. febr. 8.-án, régi nemességüket megújitó és címert adományozó oklevelet nyernek '), mert a család kezén lévő s Hunyadi Mátyás 3) királytól kapott birtokadományozó ') oklevelük Temesvár török kézrejutása idején *), 1552. jul. 26. 4) táján, elpusztult '). Ebben az oklevélben, az általános szokás szerint, adományosok szüleinek a neve nincsen megmondva. Sőt házastársaik és gyermekeik sincsenek felsorolva, csak a „már született" gyermekeket is említi a szokásos, megfelelő formula. Az itt szereplő Jánostól, a ma élő nemzedék hitelesen és szakadatlanul leszármaztatható. Úgy látszik, a megállapítható ősi birtok Aradmegyében, Tóthváradgyán volt, melyről a család 1619-es renováció előtt élő egyes tagjai, a Kornis-név nélkül, csak Tóthváradgyaiaknak Schneider Miklós : Nemes Családok Története. I.