Szentiványi Zoltán: Századunk névváltoztatásai 1800-1893. (Budapest, 1895.)

Bevezetés

BEVEZETÉS. A magyar kormány már első megalakulása kezdetén töreke­dett e szép eszmét megvalósítani, a­mennyiben elősegítette, később még inkább megkönnyebbítette a névváltozást ; természetes is, bár­mily szaktudós legyen is az a Krachenfels tanácsos úr, azt a ha­tást, népszerűséget soha sem fogná elérni, mint ha nevét Sziklaira változtatva írja, elseje folyton idegenkedést, bizalmatlanságot, átvál­toztatva ellenben ellenkezőjét szüli mindenkiben. Baross egy ízben, midőn egy enquete jegyzőkönyvét, melyen ő elnökölt, hozták laká­sára aláírás végett, ránczba szedte homlokát, tollát forgatva, vona­kodva írta nevét alá. Kérdésemre, vájjon szerkesztése ellen van-e aggálya? azt válaszolá: «inkább az volna». Később azonban hozzá téve: «Bécsben büszkén írom nevem német nevek közé, itthon undorral». Bár volnának több Barassaink, kik úgy ezekre, mint a helynevek magyarosítására annyi súlyt fektetnének. Mi a névváltozást illeti, az ország szine-java előtt minden­esetre kalapemelést érdemelnek mindazok, kik annyi erkölcsi ön­uralommal bírtak , önnönmagukon azt megvalósítani, nem hallgat­hatom el azonban azt a nézetemet és hibásnak tartom e nemzeti törekvést azok részéről, kik létező, élő családneveket vettek fel, nem mintha azoknak ártottak volna, de kétségkívül ártottak önnönma­­guknak, mert egyúttal kételyüknek adtak kifejezést, hogy felvett nevüknek egykoron hasonló fényt szerezni képesek lehettek volna-e? Pedig ha pár évvel ezelőtt idegen nevű, most szereplő legderekabb honfiaink neveiket megmagyarosították volna, neveik nem volná­nak-e hason értékűek a leghangzatosabb nevekével, történelmünk nem volna-e kétszerre oly büszke reájuk ? Szükségesnek tartván itt határozottan kijelenteni, hogy mind­ezt átalánosságban mondom, kit sem értek alatta. Egy khinaitól, ki Amerikába csak azon okból vándorol, hogy ott meggazdagodva, ismét hazájába visszatérjen, természetesen senki sem várja, hogy nevét megváltoztassa, de ha valaki hazáját végképen elhagyja, új hazáját ismeri tulajdonkép hazájának, utódjai évtizedeken át élvezik annak jótéteményeit, né­zetem szerint vétkeznek, ha nevükhöz ragaszkodnak, mert bármily társadalmi állást foglalnak is el, bármily üdvös intézkedések meg­valósítására is törekedjenek, folyton bizalmatlanságot keltenek s idegeneknek tekintetnek.

Next