Szentiványi Zoltán: Századunk névváltoztatásai 1800-1893. (Budapest, 1895.)
Bevezetés
BEVEZETÉS. A magyar kormány már első megalakulása kezdetén törekedett e szép eszmét megvalósítani, amennyiben elősegítette, később még inkább megkönnyebbítette a névváltozást ; természetes is, bármily szaktudós legyen is az a Krachenfels tanácsos úr, azt a hatást, népszerűséget soha sem fogná elérni, mint ha nevét Sziklaira változtatva írja, elseje folyton idegenkedést, bizalmatlanságot, átváltoztatva ellenben ellenkezőjét szüli mindenkiben. Baross egy ízben, midőn egy enquete jegyzőkönyvét, melyen ő elnökölt, hozták lakására aláírás végett, ránczba szedte homlokát, tollát forgatva, vonakodva írta nevét alá. Kérdésemre, vájjon szerkesztése ellen van-e aggálya? azt válaszolá: «inkább az volna». Később azonban hozzá téve: «Bécsben büszkén írom nevem német nevek közé, itthon undorral». Bár volnának több Barassaink, kik úgy ezekre, mint a helynevek magyarosítására annyi súlyt fektetnének. Mi a névváltozást illeti, az ország szine-java előtt mindenesetre kalapemelést érdemelnek mindazok, kik annyi erkölcsi önuralommal bírtak , önnönmagukon azt megvalósítani, nem hallgathatom el azonban azt a nézetemet és hibásnak tartom e nemzeti törekvést azok részéről, kik létező, élő családneveket vettek fel, nem mintha azoknak ártottak volna, de kétségkívül ártottak önnönmaguknak, mert egyúttal kételyüknek adtak kifejezést, hogy felvett nevüknek egykoron hasonló fényt szerezni képesek lehettek volna-e? Pedig ha pár évvel ezelőtt idegen nevű, most szereplő legderekabb honfiaink neveiket megmagyarosították volna, neveik nem volnának-e hason értékűek a leghangzatosabb nevekével, történelmünk nem volna-e kétszerre oly büszke reájuk ? Szükségesnek tartván itt határozottan kijelenteni, hogy mindezt átalánosságban mondom, kit sem értek alatta. Egy khinaitól, ki Amerikába csak azon okból vándorol, hogy ott meggazdagodva, ismét hazájába visszatérjen, természetesen senki sem várja, hogy nevét megváltoztassa, de ha valaki hazáját végképen elhagyja, új hazáját ismeri tulajdonkép hazájának, utódjai évtizedeken át élvezik annak jótéteményeit, nézetem szerint vétkeznek, ha nevükhöz ragaszkodnak, mert bármily társadalmi állást foglalnak is el, bármily üdvös intézkedések megvalósítására is törekedjenek, folyton bizalmatlanságot keltenek s idegeneknek tekintetnek.