Baczka-Madarasi Kis Bálint: Az Árpádok királyi vére Magyarország családaiban (1895)
Észrevétel a szöveg III. fejeztéhez
A Báthori Szaniszló fiatal irt Lászlót és Jánost s ennek ágát, úgy Györgyöt is egész ágával s az ebből folyó összes tábláinkkal együtt, mint kétségeseket , csillaggal kellett megjelölnünk a fennebb V. fejezetünkben előadott okoknál fogva. Másfelől pedig, miként ugyanezen V. fejezetünkben megemlítettük, le kellett vezetnünk a Báthori István Anna nevű leányának egyik férjétől, Nagymihályi Dénestől lejövő ágat is, minthogy munkánk befejeztével, annak újra áttanulmányozásakor vettük észre, hogy Wagnernek ide vonatkozó feljegyzése Nagy Ivánnál kimaradt. Kiegészítettük egyszersmind az A. táblát Báthori Lászlónak Nagy Ivánnál elő nem forduló, de a III. fejezetünkben ismertetett ilogiki nádori okmányból kétségtelenül kitetsző László fiával és még két leánygyermekével is. Zokoly Miklós leányát Borát, ki utóbb Gerendi Péterné is lett, azelőtt pedig Báthory Jánosné volt, nem lehet azon 1464-ben élő Báthory János nejének tartanunk, ki Szaniszlónak unokája volt, István nevű fiától, mert ez két generatióval előzte meg Zokoly Borát, sőt épen nagyanyjának fivére volt. Nagy Ivánnál tehát a Báthoriak családfáján e részben kétségkívül tévedés van, s ezen János hasonnevű fiának, vagy talán még valószínűbb, hogy unokájának volt neje Zokoly Bora. E Zokoly Bora második férjének, Gerendi Péternek, leszármazóit a Perényi család levéltárában talált s a Turul 1887. 4. füzetében közölt 1743-iki genealogia alapján soroljuk föl. Ezen genealogia, összehasonlítva egyéb adatokkal s chronologia szempontjából is bírálat alá véve, leszámítva egyes keresztneveknél előjövő tollhibákat s néhol a családnevekben egy-két betű hibás kiolvasásából vagy másolásából eredő s igen könnyen helyesbíthető hibát, meg egy pár hézagosságot, s a családok őseredetének ama korban szokásos magasztalásait , különben átalában igen pontosnak és helyesnek mutatkozik, s az eddigi genealógiai irodalmunkban megjelent leszármazási táblák kijavítása s kiegészítésére felette becses anyagot tartalmaz. Kendi Ferencznek leszármazóit nem vettük fel munkánkba, mert a Rendiek eddig közölt leszármazási táblái nagyon ellenmondók és határozottan hibásak, s kijavításukra még a kellő adatokat be nem szerezhettük. Különben is Kendi Ferencz harmadik nejével, Drugeth Borával alig pár évig élhetett, miután ez első férjétől Kecseti Mártontól csak 1554-ben maradt özvegyen, 1558-ban pedig maga Kendi Ferencz is megöletett; a Nagy Iván művében ezen Kendi Ferencz gyermekei gyanánt jelentkezők pedig korábban szerepeltek, mintsem Kendi Ferencznek élte utolsó éveiben eme harmadik nejétől született gyermekei lehettek volna; de, Kőváry szerint, ezek nem is Kendi Ferencznek, hanem testvérének Antalnak gyermekei voltak A Rákóczyak végivadékaira nézve. Thaly K. tudósunk értekezését a Turul 1884: 3. füzetében, Debreczeni Gergelyre nézve pedig Dr. Komáromy Andrásét a Turul 1891: 2. füzetében. Megjegyezzük a Rákócziakat illetőleg Thalynak a Turul 1887 : 1. füzetebeli közleménye folytán, hogy A. táblánkból láthatólag nemcsak II. Rákóczi Ferencz külföldi neje által a legutolsó nemzedék, hanem azon egészég, melyből e családbeli fejedelmeink származtak, az Árpádoktól vezethető le, még pedig magyar ágazatokon. B. A Sarmaságiak leszármazását Mike S. genealógiai gyűjteményéből merítettük. E forrásunkban Bessenyei Krisztina Balási Ferenczné a Bessenyei István Sarmasági Krisztinától való leányának van jelölve. Ezzel szemben Széll Farkas a Turul 1889 el-ső füzetében megjelent nagybecsű dolgozatában Possa Erzsébetet írja Bessenyei István nejének s ettől származtatja Krisztinát, Balási Ferencznét. Kétségtelenül két neje volt tehát Bessenyei Istvánnak, s mivel a Turul 1889. i-ső számát csak táblázataink összeállítása után olvastuk, de nem is volt még alkalmunk Széll Farkasnak a Bessenyei családról kiadott terjedelmesebb munkájából meggyőződhetni, hogy Krisztina csakugyan Possa Erzsébettől származott, ezért meghagytuk a leszármazást úgy, amint Mike Sándornál találtuk; annál is inkább, mert azok kik e törzsből származnak le, már a második nemzedéknél, Gyulaffi László gyermekeinél, minthogy ezek hitvesei mind munkánk köréhez tartoznak, úgyis bejöttek volna táblázatainkra. Nagymihályi Bánffi Ferenczné Melith Kata valószínűleg nem Péternek volt leánya, hanem Melith Vidnek rosályi Kun Annától, mert leszármazói az 1656 . 117. t. ez. szerint mind a rosályi Kun örökségben részesültek. Ez okból csillaggal jeleztük, mint bővebb kiderítést igénylőt, és ágát itt nem is folytatjuk. Ellenben felveendő volt Melith Anna — Mariának bedeghy Nyáry Zsigmondnénak ága, Petrovay Györgynek a Turul 1887.l-ső füzetében közölt adatai alapján. E. Valkay Borának Teke Jánostól való leszármazóit a, Szentpáli család levéltárában talált perirat nyomán adtuk. Valószínűleg minden nemzedéken még testvérei is voltak a táblánkon látható egyéneknek, de ezek azon okiratból, mely csak Mohai János és testvérei elődeinek kimutatására szorítkozik, nem tűnnek ki. Ugyanezen Valkay Bolának Borsovay Istvántól való leszármazói Mike Sándor genealógiai gyűjteményében láthatók. A Sombori, Mohai, Keczeli, Szilágyi családoknak, s az ezekből kiágazottaknak leszármazására nézve a Mohai és Szentpáli családok levéltáraiból számos becses adathoz jutottunk, melyek e családok eddig ismertetett genealógiáit jelentékenyen helyesbítik és kiegészítik. G. Bocskai István leszármazói gyanánt csillaggal jelölve azon erdélyi Bocskaiakat irtuk, kik Kőváry László szerint a productionale fórum előtt a kismarjai Bocskaiaktól való leszármazásukat bebizonyították. Mivel azonban nem biztos, hanem csak Kőváry föltevése az, hogy ezek a táblánkon látható Bocskai Istvántól származtak volna, ezért mint kéteseket csillaggal jelöltük.